Húzzátok ki a dugót!

Még emlékszem, hogy 2002-ben, ha vidékre megrendelőt akartam küldeni, azt alá kellett íratnom a főnökömmel, és el kellett faxolnom. Ez abból állt, hogy egy gép előtt álltam, és fel kellett hívnom a fogadó helyet, hogy adjanak faxhangot. Ez a játék, eltartott nagyjából 30 percig is. Hol vagyunk már ettől!

Azóta kicsit felgyorsult a világ. Lett mobiltelefonja mindenkinek, internet, szélessáv, wifi, űrhajó, időutazás (ja az még nem).

Ha kell, Ausztráliában lévő emberrel is chatelhetek. Mit chatelhetek? Élőben videón tudunk beszélgetni, miközben bármilyen doksit el tudok neki küldeni úgy, hogy az ott is hivatalos legyen! Ingyen! Hát nem fantasztikus? De. Az. Tényleg.

Az már nem annyira, hogy ha arról beszélek a barátommal, hogy el akarok utazni egy romantikus hétvégére, akkor ha letesszük a telefonunkat, 2 perc múlva jön a reklám arról, hogy hová is menjünk. Illetve nem rossz ez, inkább ijesztő. A gépek és szoftverek behálózzák az életünket. Figyelnek minket. Befolyásolnak. Ha valamit megnézünk a kirakatba, azt két héten keresztül tolják az agyunkba a keresőmotorok. Vegyél, fogyassz, költs. Sokat. Feleslegesen.

A reklámok között már csak pár percnyi filmet engednek. Ha nem akarsz reklámot, fizetned kell érte. Persze ha nincs pénzed fizetni, akkor jön a reklám. És megesz. Nem egyszerre, szép lassan.

Mit lehet tenni? Nagyon egyszerű. Húzzátok ki a dugót. Legalább néha. Ne nézzetek reklámot. Vagy legalább halkítsátok le. Ne fogadjátok el a sütiket, ne adjatok meg magatokról információkat csak úgy szoftvereknek. Legyetek infotudatosak, figyeljetek oda másokra is.

Kiránduljatok, beszélgessetek, olvassatok, sportoljatok, szereljetek, kártyázzatok, igyatok, táncoljatok, sakkozzatok, társasjátékozzatok, szexeljetek, énekeljetek, tanuljatok. Éljetek.

Húzzátok ki a dugót. Most.

Sós Lili

  •  
  •  
  •  
  •