Idézőjelben: a Világforradalom margójára

tgm

 

“A Tea Party mozgalomtól Orbán Viktorig és Bojko Boriszovig a tőke politikai képviselői döbbenten észlelik korábban marginális eszméik diadalát: politikájuk áldozatainak TÖBBSÉGE lelkesen támogatja őket, ha biztos lehet benne, hogy az áldozatok KISEBBSÉGE megfelelően csattanós pofonokat kap. A baloldal és a szélsőbaloldal mindenütt az utcán van már százezerszámra: Madridtól és Athéntól és Londontól („Világ bolti fosztogatói, egyesüljetek!” – írja ígéretesen Slavoj Žižek barátom) Santiago de Chiléig és Tel Avivig tüntet, sátorozik, szellemesebbnél szellemesebb transzparensekkel bosszantja… ó, nem az ellenfelet, hanem a rossz lelkiismeretű liberálisokat; de politikai, AZAZ hatalmi „projekt” nélkül nem megy semmire.

John Holloway nagy hatású könyvének címe (Changing the World Without Taking Power: „Változtassuk meg a világot, de ne vegyük át a hatalmat”) ezt remekül kifejezi, akárcsak a rokonlelkű Subcomandante Marcos, a mexikói zapatista vezér jelszava: preguntando caminamos, „töprengve vándorlunk”. Az egyetemes baloldal – és itt NEM a bukott „harmadikutas” szociáldemokráciára utalok, hanem a Magyarországon kívül mindenütt milliós példányszámokban megjelenő könyvecske, Stéphane Hessel Indignez-vous! („Háborodjatok föl!”) c. híres füzete hatására magukat „fölháborodottaknak” (los indignados) tituláló lázadókra – mikropolitikai terveket sző, 1999 óta módszeresen elveti mind a parlamenti választásokat, mind a fegyveres fölkelést, mert elutasítja mind a korhadást, mind a diktatúrát, amely az ilyesmivel járni szokott.

Így viszont a mértékadó lapokban józannak és ésszerűnek nyilvánított, dühöngő őrültek kormányoznak, és kergetik a tébolyba a lumpenproletariátust és a prekariátust, továbbá a fasiszták ölelő karjába az eladósodott és sebesen deklasszálódó alsó középosztályt. Képviseleti (vulgo: parlamentáris) kormányzatok esetén erre a honpolgárok (vulgo: választók) úgy válaszolnak, hogy a kormányzó pártok helyett ellenzéki vagy parlamenten kívüli pártok felé fordítják rokonszenvező érdeklődésüket. Ámde most e tekintetben is passzív forradalom (Gramsci) játszódik le mindenfelé: a honpolgárok nem szavaznak, hagyományos politikai preferenciáikról nem is nyilatkoznak, mert nincsenek nekik ilyenjeik.”

  •  
  •  
  •  
  •