KABAI DOMOKOS (BEKIÁLTÁS): MIKÉNT KAVAR VARSÓ MINSZKBEN?

A MonitorUA nevű, orosz nézőpontú portál „Lukasenko megdöntésének fő szervezői – Lengyelország és Litvánia” címmel 15 pontból álló összeállítást tett közzé. Szerzője: Irona Kerimova. Szövegét tömörítve, linkekkel, egy-egy zárójeles mondattal kiegészítve közlöm. ()

1. Lengyelország és Litvánia területén találhatók a belorusz ellenzék alapvető struktúrái. Évek óta Varsóban van a lengyel kormány által támogatott – a Fidesszel is kapcsolatban lévő – keresztény konzervatív Belorusz Népi Front emigrációba vonult vezetőjének, Zenon Poznyáknak székhelye. ()

2. Lengyelországban működtetik a legfőbb belorusz ellenzéki YouTube-csatornát, a Nextát, amely a tömegmegmozdulásokat szervezi.

3. Több éve Lengyelországban alapították, s onnan finanszírozzák a Belszat, a belorusz ellenzéki, orosz, illetve angol nyelvű tévécsatornát.

4. Lengyelország és Litvánia elnöke az augusztus 9-ről 10-re virradó éjszaka közösen fordult Lukasenko belorusz államfőhöz azzal a követeléssel, hogy ne alkalmazzanak erőszakot a tüntetőkkel szemben.

5. Maga a lengyel kormányfő javasolta, hogy hívják össze az Európai Unió csúcstalálkozóját a belorusz helyzettel összefüggésben. (Belarusz nem tagja az EU-nak.)

6. Lengyelország közvetítőnek javasolja magát Lukasenko és az ellenzék között a hatalomátadásról, vagy átmeneti kormány létrehozásáról, illetve a választások második fordulójának kiírásáról. (Ez nem egy szuverén állam belügyeibe való beavatkozás? A litván elnök kijelentette: „Amennyiben a javaslatokat nem fogadja el a belorusz fél, nemzeti és európai szankciókkal kell szembenéznie.)

7. Lengyel vezetők leszögezték, hogy országuk viseli a felelősséget a szomszédjáért. (Milyen alapon?)

8. A Lukasenko elleni tiltakozások emblematikus figurájává lett Szvetlana Tyihanovszkaja Litvániába távozott.

9. A lengyel vezetők most készítik elő Mike Pompeo amerikai külügyminiszter és Tyihanovszkaja varsói találkozóját. (Nem találtam arra vonatkozó közlést, hogy a találkozó létrejött-e. Itt a Ria Novosztyi értékelése: Nyilván az amerikai adminisztrációnak még meg kell emésztenie, hogy február 1-jén Pompeo Lukasenkonál járt, aki biztosította őt arról, hogy Belarusz „nem válik egy másik ország, vagyis Oroszország részévé”, s ez akkor boldogsággal töltötte el az amerikait. )

10. A lengyel vezetők számtalanszor úgy jelenítették meg magukat, mint akik Belorusszia fő lobbistái Európában. (Nincs tudomásunk arról, hogy erre a hivatalos belorusz vezetés felkérte volna őket. Akkor ezt meg hova teszik a jogszerűség képmutató, kettős mércét követő apostolai?)

11. Lengyelország nyilvánosságra hozta az úgynevezett Tengerközi konferencia hivatalos koncepcióját, amelynek Belorusszia, Lengyelország és Litvánia lenne a résztvevője. (A név az 1791-ben létrejött Lengyel–Litván unióra, vagyis arra a törekvésre utal, hogy Varsó hatókörét, esetleg az érintettek szoros együttműködésével a Baltitól a Fekete-tengerig húzódó területre terjesszék ki. A 19. században a lengyelek által ma is magasztalt katonai diktátor, Pilsudsky elevenítette fel a gondolatot.)

12. A mai Belorusszia területe Lengyelország része volt a Rzeczpospolita és a Litván Nagyfejedelemség uniójának időszakában.

13. A lengyel zászló színeivel tervezték meg a belorusz ellenzék zászlaját. (Lásd az augusztus 14-é, Minszkben készült fotót. Forrás: 24.hu, mti, Afp)

14. A Szolidaritás-mozgalom mintájára általános sztrájk útján érvényesítenék a hatalomváltás lengyel modelljét Lukasenko eltávolítására.

15. Lukasenko ellenfelei mindig Lengyelország tapasztalatára, a fejlődés lengyel modelljére, a lengyel életszínvonalra hivatkoznak.

Az orosz (!) szerző összefoglalásként megjegyzi: mindezeken kívül számos tény mutatja, hogy éppen Lengyelország az, amely a tömegtiltakozások, az államcsíny, a hatalomváltás fő szervezője. Lengyelország arra törekszik, hogy új formában helyreállítsa a Lengyel Birodalmat (sic!), a Rzeczpospolitát, és ismét Kelet-Európa első számú nagyhatalma legyen, kitaszítva ebből a pozícióból Oroszországot. Ez az a fő geopolitikai gondolat, ami jelenleg a belorussziai események hátterében áll.

Ezt már én teszem hozzá: még ha túlzónak is gondolhatjuk ezt az értékelést, az kétségtelen, hogy a vérmes lengyel vezetők és lengyelek szívét bizonyára megdobogtatja az elképzelés. Gondoljunk csak a hazai Nagy-Magyarország ábrándokra, vagy az antalli-orbáni hamvába holt elképzelésekre arról, hogy Budapest szervezi maga köré a közép-európai államokat! Lásd még V4-ek, amely épp a belorusz események miatt látszik összeomolni! Viszont velünk ellentétben ehhez akár bátorítást is érzékelhet Varsó, hiszen Berlin ellenében favorizálja őt az USA. Többek között azzal, hogy a Németországból az amerikai csapatok egy részét Lengyelországba dobják át, amit a nyilvánosság előtt hangsúlyozottan a németek büntetéseként tálal Washington. A Pompeo-látogatás alkalmából pedig bejelentették, hogy újabb amerikai katonai bázisokat telepítenek Lengyelországba – egyre közelebb az orosz határokhoz…#

Ha érdekel a radikális hangvételt vállaló újságírás és hírszerkesztés,
szívesen foglalkoznál alapos és igényes tényfeltáró anyagok írásával
esélyegyenlőségi, szociális, érdekvédelmi vagy politikai területen,
akkor az alábbi címre várjuk jelentkezésedet: kalmarszilard(kukac)gmail.com
  •  
  •  
  •  
  •