Kállai Szilvia: „Mondjunk igent a cigányság öntudatának felemelkedésére!”

Szabóné Kállai Szilvia pedagógus, cigány polgárjogi aktivista

Amiről mindenki tud, de alig beszél róla valaki! Mintha csak olyan természetes volna, mint hogy reggel felkel a nap. Egy harminc éves bűnről van szó, ami egyre inkább fojtogatja a magyar demokráciát: a cigány szavazatok ügye.

Tartós „divat”, hogy Magyarországon évtizedek óta külön kezelik a „cigány” szavazatokat, mármint a választások idején! Mintha a magyarországi cigányok csak négy, vagy öt évente tartoznának a jó magyar társadalmunkhoz.

A pártok a szavazatok leadása előtt már külön listázzák, név szerint, hogy melyek azok a helyek, ahol a cigányok sűrűn “ikszelgetnek”. Hogy hol vannak ezek a helyek? Vidéken a cigánytelepeken, városokban pedig az elgettósodott negyedekben.

Számomra világossá vált, hogy a politikai ‘ elit’ ezeken a helyeken szándékosan nem akar anti-szegregációs terveket megvalósítani, hiszen akkor a jobb életminőség és biztonság reményében előbb-utóbb elvészne az „olcsó” cigány szavazat, és nem az ő markukat ütné, hanem előbb-utóbb arra adnák a voksukat, akire a cigány polgárok valójában szeretnék.

Ezért – úgymond – jobb egyben tartani a cigányokat, hiszen könnyebb dolga akad annak, aki szemmel akarja tartani őket. A telepeken. A falvak végén. A városi gettókban. Szegregáltan nyilván egyszerűbb befolyás alatt tartani az embereket, valljuk meg jórészt cigányokat, de nem cigányokat is, ha azok a kilátástalanság talaján állnak. Sokkal könnyebb, mert így nem kell meggyőzni az embert, nem kell beszélgetni, és ígérgetni sem kell, amint az ilyenkor szokásos egy kampányban.

Őket hívják „zsákkrumplis, illetve tyúkért” eladott cigány szavazóknak!
Viszont ma már új trend is van, amely a „közmunka” kapcsán járó szavazatoknak dukál! Kisembereket béklyóznak meg, és fenyegetik el a szavazataikat azzal, hogy ha nem szavazol a hatalomra, akkor nem lesz (köz)munkád!

Sokan, kistelepülésen élők pedig rá alávetni kényszerülnek magukat. Márpedig a kényszer az nagy úr, hiszen ha nincs más munka kilátásban, akkor semmi nem lesz. Gondoljunk ezekre az emberekre, akik napról napra élnek, akik a családjuk, a gyerekeik miatt nem mernek szembe kerülni a helyi hatalommal, mert akkor még nagyobb bajba kerülnek.

El kell keserítsem a „tisztelt politikai elitet”!

A cigány közéletben ugyanis kezd betelni a pohár:

  • Elég volt, hogy a többségi társadalom belekényszerít minket a cigány önkormányzatok zsákutcás világába.
  • Elég volt, hogy azt gondoljátok rólunk, szavazataink megvehetőek egy tál lencséért!
  • Elég volt, hogy másodrendű állampolgárnak gondoltok minket, miközben pont ugyan annyit dolgozunk az épitkezéseken, a kereskedelemben, a közlekedésben, a rendvédelemben, és az élet minden területén, mint a többi magyar állampolgár.

Mi is magyarok vagyunk, csakúgy mint az itt élő szloválok, németek, örmények, zsidók, és a többiek. Munkánk, kulturális életünk ezt az országot gazdagítja. Ugyanannyi jogunk van, mint bárki másnak. Nem több, de nem is kevesebb.

A szegregáció ‘szavatossági ideje’ lejárt, mert a magyarországi cigányság egyre inkább tisztába került azzal, hogy zsarolt és kényszerült helyzetében a ‘politikai elit’ is hibás! Üzenetem ennek az “elitnek”:

A „Cigány Kártya” nevű játszmán nem fogtok tovább nyerni.

Tisztességes és megbecsült érdemeket akarunk kivívni mindannyiunkért. A hatalom a népet illeti, abba mindenki beleértendő, megteremtve a társadalmi ‘jóllétet’.

Minden szavazat ugyanannyit ér!
Minden ember ugyanannyit ér!

Szabóné Kállai Szilvia
alelnök, Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom

Ha érdekel a radikális hangvételt vállaló újságírás és hírszerkesztés,
szívesen foglalkoznál alapos és igényes tényfeltáró anyagok írásával
esélyegyenlőségi, szociális, érdekvédelmi vagy politikai területen,
akkor az alábbi címre várjuk jelentkezésedet: kalmarszilard(kukac)gmail.com
  •  
  •  
  •  
  •