Kapitulált a Magyar Nemzeti Bank – 370 forintos euróárfolyamnál mégis lett árfolyamcél

A forint euróhoz képesti értékvesztése az év eleje óta mára meghaladta a 10 %-ot, enyhén gyorsuló ütemben, 330 forintról 369-re gyengülve.

A mindennapok szintjén ez elsősorban élelmiszerdrágulásban fog megnyilvánulni, de valójában minden importtermék ára emelkedni fog. A számottevő vásárlásaink elhalasztását vagy a tervezett külföldi nyaralásunk lemondását azonban aligha csupán a megdrágult euró miatt kell fontolgassuk.

Az utóbbi napok látványos zuhanásának megállítása érdekében az MNB mégis beavatkozott, s ezzel egyszersmind lábon lőtte a hitelességét, minthogy egy hatalmas hátraarccal szakított az immár évtizedes nyilatkozataival, hogy t.i. nincs árfolyamcélja, azaz a forint értékét teljesen a piacra bízta. Eddig.

Ez valójában arra utal, hogy az MNB a fő feladatát, tehát a forint stabilitásának biztosítását mégis csak a devizaárfolyamok tükrében (is) látja, vagyis a beavatkozás indoka jobbára az infláció meglendülésével van összefüggésben.

A beavatkozás indoka és a magyar fizetőeszköz árfolyamgyengülése azonban két külön pályán mozog. Miközben az MNB teljes joggal az infláció elszabadulásától retteg, a piaci befektetők (értsd: spekulánsok) a biztonságosabb fizetőeszközökbe, legfőképp az euróba menekülnek, nem kevés politikai természetű aggodalommal.

Az ún “felhatalmazási törvény” gyors érvénybe léptetése riadalmat keltett a nyugati fővárosokban, elsősorban annak – egyébként pontos – német fordítása miatt, amely az 1933-as hitleri “Ermächtigungsgesetz”-et idézi. Ennek a magyar törvénynek az első gyakorlati fordulata az ugyancsak ma felvillantott önkormányzati kompetenciamegvonás volt, amit a kormány, a forint drámai megroggyanását látva, kapkodva visszavont.

Az EU vezetői, szintén mai nyilatkozataikban, a magyar kormánypárt, illetve a kormány mihamarabbi elszigetelését sürgették. A nemzetközi elszigetelődés mindig az adott ország nemzeti fizetőeszközének gyors romlásával jár. Így volt ez Oroszországban a krími intervenció idején, s hasonló történt Törökországban is a szíriai bevonulása fogadtatásaként. Az ilyenkor bekövetkező károk általában nem reparálhatók, tehát a forint visszaerősödésének igen csekély a valószínűsége, mégha a magyar miniszterelnök hirtelen demokratikus kormányzásba is fogna.

Az elkövetkező napokban inkább a forint további gyengülése tűnik reális forgatókönyvnek, hiszen a felhatalmazási törvény keltette felbolydulás után a piac a magyar kormányfő gazdaságélénkítési terveit is beárazni igyekszik. A várakozások egyértelműen a még be sem jelentett méretű, de 5 ezer milliárd forint fölé kalibrált “pénzeső” elégtelenségére mutatnak, kiváltképp annak várható célzottsága, illetve az elszigeteltségből való finanszírozhatatlansága folytán.

A barométer sajnos a magyarországi szociális válság kiterjedésére áll, ami tovább növeli a forint körüli bizonytalanságokat.

‘Bankski’

  •  
  •  
  •  
  •