Home Egyéb Kelet-Közép-Európának magasabb bérekre van szüksége!

Kelet-Közép-Európának magasabb bérekre van szüksége!

329
0
SHARE
Woman Hand Stacking Gold Coin

Galgóczi Béla, a brüsszeli Európai Szakszervezeti Kutatóintézet munkatársa friss tanulmányában bemutatja, hogy a kelet-európai bérek növekedésének rengeteg tere van még, és szükség is van azok emelésére!

A válsággal a keleti bérek felzárkózása a nyugatiakhoz még arányaiban is visszájára fordult. (A különbség abszolút szintje soha nem volt csökkenőben.)Míg 2008-ban a magyar nominálbér-színvonal a német 32 százaléka volt, addig 2015-re ez 25 százalékra mérséklődött. Azaz majd harmadról negyedre! A cseh bérek ugyanezen időszak alatt 35 százalékról 31 százalékra, a lengyelek 33 százalékról 29 százalékra estek vissza.

A legutolsó eset azért különösen drámai, mert ezt az időszakot ábrázolta a nemzetközi sajtó a lengyel gazdaság „kiugró sikertörténetének”! (Valójában semmi különös nem történt Lengyelországban. Az eredetileg neoliberális programmal kampányoló Tusk elnök keynesiánus anticiklikus gazdaságpolitikát csinált hitelből, évente a GDP7-9 százalékával emelve a lengyel államadósságot. Ennyit ruházott be a lengyel állam a gazdaságba évente új adósság kibocsájtásából. Ez egyébként teljesen helyénvaló gazdaságpolitika – csak éppenséggel az eurozóna effektíve tiltja tagjainak.)

Galgóczi Béla, a brüsszeli Európai Szakszervezeti Kutatóintézet vezető közgazdász kutatója új tanulmányában kifejezetten amellett érvel, hogy a kelet-közép európai országoknak szüksége van béremelésekre! Bemutatja, hogy a válság óta szinte mindenhol gyorsabban nőtt a termelékenység, mint a bérek:

realber
A termelékenység mindenhol gyorsabban nőtt, mint a bérek (Forrás: Galgóczi)

Az alacsony bérek egyik oka, hogy a tőke és a szakszervezetek küzdelmében a hozzáadott értéke elosztásában (profitra és bérekre) a gyenge keleti szakszervezetek érdekérvényesítő képessége rosszabb, mint a nyugatiaké. Ezt jól mutatja, hogy a megtermelt hozzáadott értékből (nemzetgazdasági szinten ez a GDP) a bérek aránya nyugaton drámaian magasabb, mint keleten.

bergrafiA GDP bérhányadosának alakulása Németországban (euro12) és Közép- és Kelet-Európában (Forrás: Galgóczi)

Mindez azt mutatja Galgóczi szerint, hogy ezek az országok még a saját termelékenységi potenciáljuknál is kevesebb bért fizetnek ki az alkalmazottaknak.

A versenyképesség kulcs indikátora az úgynevezett reál effektív árfolyam. Amennyiben ez nő, az a versenyképesség romlását jelzi a neoklasszikus közgazdaságtan szerint. 2000 és 2010 között Csehország reál effektív árfolyama 54,2 százalékkal nőtt, Szlovákiáé 41,5 százalékkal, Magyarországé 13százalékkal.

Ezeknek az országoknak a főáramú neoklasszikus közgazdaságtan szerint katasztrofálissá kellett volna válnia a külkereskedelmi pozíciójának – ehhez képest pozitív volt a kereskedelmi mérlegük, nőtt a piaci részesedésük…

Azok az országok, ahol IMF programok működtek (Magyarország, Románia, Lettország), ennek ellenére feltételül kapták a bércsökkentést („visszafogást”), valamint a bértárgyalási rendszerek gyengítését. A többiek pedig önként tartották mindezt be, annak ellenére, hogy a gazdasági fundamentumok ezt nem tették szükségessé.

Galgóczi szerint árulkodó, hogy az EU és az IMF kizárólag lefelé történő bérkorrekciót kér számon, felfelé korrekciót soha!

Annak ellenére nem teszi ezt, hogy a magasabb béreknek egyértelműen szerepe van a helyi gazdaság keresletének növelésében, ezáltal a magasabb foglalkoztatás megteremtésében, illetve a termelékenység emelésében.

Galgóczi egy másik mutatóval is illusztrálja, hogy mennyire nagy a baj a bérek terén. Ez azt mutatja meg, hogy 100 euró bérköltségből hány eurót termel meg az adott gazdaság:

lobourproductivity

Míg a német gazdaság 100 euró bérköltségből 132 eurót termel meg, a magyar egyenesen 212 eurót! Hasonlóan jól szerepelnek a többi visegrádiak is!

Galgóczi megidézi Shapiro és a Nobel díjas Stiglitz közös elméletét, akik elutasítják a neoklasszikus bérelméletet, mely szerint a bérek túl gyors emelése kiárazza a munkaerőt. Ők megfordítva az okozatiságot, ennek a helyébe a „hatékonysági bérek” tézisét fogalmazzák meg, mely szerint a munkaadónak megéri magasabb béreket fizetni, mert ez hozza létre a magasabb termelékenységet.

Végezetül Galgóczi elemzi az Európai Bizottság versenyképességi javaslatait is Magyarországnak. 2016-os jelentésében az EB azt írja, hogy „a reálfelértékelődés hosszú távú trendjét megtörve a válság éveiben Magyarország ár és bér versenyképessége végre jelentősen javult”. Míg ez az állítás empirikusan igaz, normatíve semmi más, mint az alacsony bérezésű modell fenntartására irányuló kísérlet. A jelentés azt is megemlíti, hogy az ország nem bér jellegű versenyképessége nem javult. Ez azonban nem meglepetés: az alacsony bérekkel történő versengés nem javítja a nem bér jellegű versenyképességet. A jelentés Szlovákiát és Csehországot hozza pozitív példaként, amely gazdaságok export árai azonban 57 százalékkal, illetve 50 százalékkal voltak magasabbak 2015-ben, mint 2000-ben. Ezek az országok eközben jelentősen növelték az exportjukat és piaci részesedésüket.

Ugyan miért javasolja az Európai Bizottság a magyaroknak a bérek csökkentését és a reál effektív leértékelődést, ha a szlovákok és a csehek e nélkül is sikeresek voltak az exportjukban? Röviden fogalmazva: a bérszínvonal és az export versenyképesség közötti kapcsolat nem létezik!

 

 

Forrás: http://ujegyenloseg.hu/galgoczi-kelet-kozep-europanak-magasabb-berekre-van-szuksege/