Kevés pénzből kevesebbet lehet lopni – panaszkodik Orbán

A “brüsszeli bürokraták” egyelőre lényegesen jobban informáltak, mint az átlagos magyar hírfogyasztó. Mondjuk, úgy fényévekkel!

Brüsszel = Soros. Hozzávetőlegesen ennyi lehet az átlagos magyar hírfogyasztó tudása az EU működéséről, miközben az a bizonyos “Brüsszel” még további 27 EU-tagország központi adminisztrációját is jelenti, hogy a több száz európai szakintézményt, és csak az ezekben masszívan dolgozó több tízezer nagyon erősen felkészült hivatalnokot ne is említsük.

Nagyon tágan értelmezve, az EU-t nagyjából úgy 1 millió – inkább többé, mint kevésbé – hozzáértő ember működteti (illetve rongálja). Ehhez képest a hír-vákumba szorított magyar polgár kábé úgy érezheti magát, mint a mesebeli falusi öreg, aki a kapáját nézegetve elmélkedik, vajon hogy a csudába kerül oda föl az égbe az űrhajó?

Mindez most annyiban fontos, miszerint Orbán nyomán a kancelláriaminisztere is azon sopánkodott a minap, hogy ‘Brüsszel’ nem akar annyi ingyen pénzt adni nekik, mint amennyit szeretnének. A dologban kicsit vicces, hogy még az sem tiszta, hogy ‘Brüsszelben’ mennyi pénzt szándékoznának felosztani, az pedig még annyira sem, hogy miként és milyen ütemezésben. A magyar kormánynak bármennyi is jutna, az már most szitkozódik, hogy kevés, és egyébként is pfúj ‘Brüsszel’!

Komoly ember bizonyosan másként tárgyalna, főleg hogy egyáltalán nem kevés pénzről van szó. Most nem javaslom, hogy belemenjünk a számháborúba, de az kijelenthető, hogy az elkövetkezendő évtizedben nagyjából 1.000 és 2.000 milliárd euró közötti lesz az az összeg, amit az EU a járványválság ellensúlyozására mozgósítani fog. Ez persze nem csak a pénzügyi realitásokon, hanem magán a járványválságon is múlik, vagyis hogy egyáltalán mi, mikor és hogyan múlik el?

Nos, akárhogy is nézzük, annyi biztosan elmondható, hogy a magyar kormány is fog kapni valamennyit, ami ugye a semminél feltétlenül több. Szóval, előre zokogni nem nagyon kéne! Az európai boszorkánykonyhákban ugyanakkor lázasan keresgélik azt az elosztási módszertant, amely a lehető legtöbb döntéshozónak elfogadható lesz. Tehát a kompromisszumot.

Két vezérelv azonban már világos, amely egyébként a kezdetektől fogva meghatározta az EU segítőképességét. Az egyik, hogy az kapjon többet, akinek kevesebbje van (illetve jobban megtépázta a baj), a másik pedig az, hogy a felhasználás átlátható legyen.

A magyar kormány egyik vizsgán sem tud átmenni egykönnyen. A hazai diadalittas hírek mentén azt nehezen jelenthetné ki, hogy romokban a magyar gazdaság, tehát rajtunk kellene leginkább segíteni. Az eddigi EU-s pénzfelhasználása pedig messze a legbotrányosabb. Ez utóbbira mondta Merkel asszony (aki az európai vezetői rotáció jóvoltából az év második felében egyben az EU formális főnöke is), hogy akkor is a többségi akaratot keresi, ha az szembe megy Orbán Viktor szándékaival.

A kulcsszó pedig ez: jogállamiság. Az EU fogalomkészletében röviden azt jelenti, hogy a jogszabályok normatívak, tehát mindenkire vonatkoznak, illetve ha vita van, akkor pedig senki nem kérdőjelezi meg a bírói döntéseket.

Márpedig Orbán minél inkább kivezeti Magyarországot a szalonképes jogállamok közül, annál kevesebb pénzt fog kapni. Ez a kor üzenete.

Ha pedig eleve sikoltozik, hogy ami kinéz, az kevés lesz, az sajnos azt jelenti, hogy még távolabb akar kerülni a jogállamiságtól.

Ha a nyájas olvasó már most kíváncsi a folytatásra, akkor üsse be a netes keresőjébe, hogy Belgrád…..

– bankski –

Ha érdekel a radikális hangvételt vállaló újságírás és hírszerkesztés,
szívesen foglalkoznál alapos és igényes tényfeltáró anyagok írásával
esélyegyenlőségi, szociális, érdekvédelmi vagy politikai területen,
akkor az alábbi címre várjuk jelentkezésedet: kalmarszilard(kukac)gmail.com
  •  
  •  
  •  
  •