Kilépnek a britek az unióból, kicsit azért maradnak is, főleg a heringek

British lion 2016jpg
Ahogy az várható volt, megtörtént az, ami nem történt meg: az Egyesült Királyság négy évtizednyi együttélés után elvált (illetve nem vált el) az Európai Uniótól. Papír éppenséggel lett róla, nem is kevés (bő 1.200 oldal normaszöveg és 800 oldal szövegmagyarázat), azonban nagyjából úgy jártunk, mint az elvált házaspár, akik maradnak a régi közös lakásban, a régi bútorok között…., legfeljebb a hűtőben kicsit elszeparálják a felek ennivalóit, és vagy összemarakodnak, vagy nem.

Nagyon egyszerűen szólva a legtöbb területen ‘de facto’ nem történik semmi, illetve ha mégis, abból nagy bajok származhatnak. Igazából arról van szó, hogy eddig az volt a házirend, hogy nincs semmi különösebb házirend, mármint azon túl, ami a társasház (EU) minden lakójára érvényes. Most viszont a britek egy kicsit másként viselkedhetnek, ha akarnak, aztán ha valamin összecsattanás van, akkor majd felállítanak egy bizottságot, amely a rendezésről gondoskodik.

Nem változik viszont az, hogy az Egyesült Királyság és az EU ugyanott marad a térképen, ahol eddig volt, ennek minden következményével együtt.

Nézzük át azonban azokat a területeket, ahol a legtöbb izgalom mutatkozott, illetve mutatkozik.

Halászat

Ahogy néhány érdes nyelvű diplomata fogalmazott, ezen a területen a tárgyalófelek áttekintettek minden egyes heringet.

Eddig ugye – az EU-n belül – senki nem gátolt meg senkit, hogy a közösség vizein minden tagországi halász ott halásszon, ahol akar. Most viszont a “maradék” EU halászai öt és fél év alatt 25 %-kal kell csökkentsék a brit vizeken általuk kifogott halak mennyiségét (értékben). Ezt követően a britek tovább szigoríthatnak, ha akarnak, felvállalva azt, hogy az EU ez esetben vámokat vet ki a britek halászati termékeikre, illetve ki is tilthatja őket az EU tengereiről, sőt, még kompenzációt is követelhet.

E téren tehát nagyjából az várható, hogy (oda-vissza) nagyjából mindenki annyit fog halászni egymás vizein, mint eddig, legfeljebb szúrósabb szemekkel nézegetik majd egymást, illetve rosszabb esetben egy két pofon is elcsattanhat.

Az egyezmény viszont semmiképp nem korlátozza a halak szabad mozgását, s ez rendkívül barátságos hír.

A versenypálya “dőlésszöge”

Ez a kapitalizmus egyik nünükéje, hogy t.i. a szabad gazdasági versenyt ne manipulálják állami eszközökkel, azaz semerre ne lejtsen a pálya! Alapvetően munkajogi, szociális és környezetvédelmi szabályozásról van szó.

Eddig az volt a helyzet, hogy mindenki ugyanazokat a szabályokat kellett kövesse, s eltérés esetén az Európai Bíróság mondta ki a végső szót.

Most annyi az elmozdulás, hogy miközben a britek továbbra is tartani fogják magukat az állami támogatások (alapvetően tiltások) európai rendszeréhez, addig az egyéb területeken csak ‘hasonló’ hatású intézkedéseket kell hozzanak, amiket egy független versenyjogi testület fog (!) felügyelni.

Potenciálisan tehát megágyaztak néhány ronda kereskedelmi háborúnak, főként hogy a britek (amerikai mintára) csak megtörtént eseményeket orvosolnak, az EU versenyjog viszont előzetesen kalkulálgatja a várt hatásokat.

Vitarendezés

A világkereskedelmi rendszerek fő szabályként megengedik, hogy mindenki ott üsse a másikat, ahol az a legjobban fáj. Talán emlékezetes, hogy amikor Trump belengette a hatalmas vámokat az EU autóira, akkor lehetséges európai válaszként az amerikai bourbon whiskey és a farmernadrágok, illetve a szójabab alapos megvámolása merült fel, jól belemászva ezzel egymás identitásérzeteibe. (Végül persze mindkét fél elállt a cirkusztól.)

Ez a kapu most az EU-brit kereskedelemben kinyílik, ám a felek nagyon fogadkoznak, hogy senki nem fog eltérni a 2020 december 31-i állapotoktól, illetve ha mégis, akkor majd egy később (!) közösen felállítandó döntőbíróság fog határozni a vitákban.

Nos, ez a ködös perspektíva nem túl megnyugtató, különösen ha valamiféle magánbíráskodás rendszere bontakozna ki.

Az Európai Bíróság szerepe

Alighanem ez a leginkább ellentmondásos és egyben leginkább agyament része az egyezségnek.

Eredendően az EU foggal-körömmel ragaszkodott ahhoz, hogy minden kérdésben az EU bíróságáé legyen az utolsó szó, a britek pedig tűzzel-vassal tiltakoztak ez ellen, hiszen ebben látták a függetlenné válásuk abszolút szimbólumát.

Mindkét fél pofára esett. A britek ugyan kivívták, hogy a területükről letakarították az Európai Bíróság minden kompetenciáját, ám egyúttal tokkal-vonóval elbukták Észak-Írországot, amely kimondottan az EU belső gazdasági szabályozás része marad.

Utazás

Az Egyesült Királyság polgárai 180 napon belül 90 napot meghaladó EU-s tartózkodás esetén vízumkötelesek lesznek. Fordítva ez már nem egyértelmű, mert a britek saját szabályozást vezethetnek be, ám amennyiben ennek hatása aránytalannak mutatkozna, úgy az EU válaszlépésekhez folyamodhat.

Tisztázatlan ugyanakkor, hogy a házi kedvencek (állatok) miként utazhatnak a gazdáikkal, de az biztos, hogy ami eddig volt, az elmúlt, és sokkal bonyolultabb szabályozás kerül majd a helyére.

Látszólag rendezettnek, azaz változatlannak tekinthető a szabad mobil roaming ügye, jóllehet nincsenek garanciák arra vonatkozóan, hogy a felek ettől ne térhessenek el.

A gépkocsivezetői jogosítványokat a felek továbbra is kölcsönösen elfogadják.

Pénzügyi szolgáltatások

A britek nem tudták elérni, hogy az EU automatikusan kiadja a vonatkozó megfelelőségi igazolásokat, így ez a terület könnyen válhat az EU részéről az egyoldalú revolverezés terepe. A mostani egyezmény alapján legfeljebb reménykedni lehet a legjobbakban, de az biztos, hogy a City bankárai egyelőre nem bontogatják a pezsgősüvegeket.

Adat

E téren is kifejezetten “jóreménységre” lesz szükség, ugyanis a válási papír nem mond sokkal többet, minthogy az adatvédelem területén a “magas sztenderdek” bizonyára (?) hozzájárulnak a digitális kereskedelembe vetett bizalomhoz, bár azt azért kikötik, hogy az egyének (!) igen bőséges joghalmazzal rendelkeznek a személyes adataik védelme és diszkréciója vonatkozásában. A reménység alapja, hogy az EU később (!) ki fog adni (vagy sem) egy olyan nyilatkozatot, amely kijelenti a brit és az európai adatvédelmi szint – nagyjából – egyenértékűségét. Addig (azaz 4+2 hónapig) nem változik semmi.

Termékszabványok

Nincsenek jó hírek, mivel elszállt a brit kormány reménye, hogy lesz valami kölcsönös elfogadási automatizmus. A megállapodás kissé bedobja a gyeplőt azzal, hogy mindenki legalább kétszer nézzen utána, hogy a terméke megfelel-e az adott piacon, de legjobb, ha egy tanúsító céggel igyekszik lefedni magát.

Még rosszabb a helyzet az állati eredetű élelmiszerek vonatkozásában (ez többnyire a briteknek előnytelen), minthogy be kell rendezkedni bonyolult és hosszadalmas élelmiszerbiztonsági huzavonákra.

Valamelyest oldja a feszültségeket, hogy lesz (!) valamilyen kölcsönösen kialakított rendszer a “biztonságos szállítók” beazonosítására, ám ha valami, akkor ez minden bizonnyal betesz a kisebb cégeknek.

Képesítések igazolása

Szintén rendezetlenül hagyott terület. Az biztos, hogy nem lesz automatikus a különböző képzettségek elfogadása, ami simán fel tud borítani komplett ágazatokat. A szakácsoknál és hasonló “egyéni” szakmáknál talán kevésbé várható gondok, ám ha egy-egy pályázat megkívánja, hogy az adott projektet kivitelező cég hány hegesztővel és könyvelővel stb. rendelkezzen, akkor tetszőleges tér nyílik egymás vállalatainak szívatására. Az egyezmény azonban nem zárja ki, hogy a felek ebben a vonatkozásban is majd egyszer (!) megállapodásra jussanak.

Biztonság

E téren komoly egyenlőtlenségek keletkeznek, mivel a britek kiszorulnak egy sor európai adatbázis használatából, s csak a határátlépésekhez feltétlenül szükséges adatokhoz lesz rendes hozzáférésük.

Az adathasználati vitákból ugyancsak kimarad az Európai Bíróság, és majd egy – ma még (!) – bizonytalan kompetenciájú és felállású bizottság kerül a rendezések élére, az viszont biztos, hogy az Egyesül Királyság hatalmasat veszít az eddigi lehetőségeiből és befolyásából.

——

Fentiekből jól látszik, hogy nagy nyereménye egyik félnek sem keletkezett, sőt! Kimondható, hogy nem lesz jobb az életük. Ahol meg lehetett állapodni a – nagy vonalakban kimondott – változatlanságban, ott ez sikeresen meg is történt.

Ahol változások várhatók, ott viszont a bizonytalanság lett úrrá, hiszen egyelőre és gyakorlatilag egyetlen új intézmény, vagy eljárásrend sem született. Ha a vonatkozó, későbbi rendezések esetleg ki tudnak futni a változatlanság irányába, az lehet éppen megoldás, ám minden más vonatkozásban rendkívül hosszadalmas, idegtépő és sokakat tönkretevő huzavona körvonalai mutatkoznak.

Nem kizárható, hogy a felek előbb-utóbb az újraházasodás gondolatával fognak játszadozni. Vagy arra kényszerülnek. Egyelőre annyi biztos, hogy a türelmi idők lejártak, s a briteknek most nagyon fel kell kötniük a gatyát, ha az új életük várható buktatóin úrrá akarnak lenni.

– bankski –

Ha érdekel a radikális hangvételt vállaló újságírás és hírszerkesztés,
szívesen foglalkoznál alapos és igényes tényfeltáró anyagok írásával
esélyegyenlőségi, szociális, érdekvédelmi vagy politikai területen,
akkor az alábbi címre várjuk jelentkezésedet: muonszerk(kukac)gmail.com
  •  
  •  
  •  
  •