Működik a “józan ész szövetsége”?

Szergej Lavrov orosz külügyminiszter és kínai kollégája, Wang Yi Druck kétnapos tárgyalást folytattak a dél-kínai Guilinben (Kujlin). Ezzel a képpel üzenték a világnak, hogy Biden amerikai elnök körvonalazódó külpolitikai offenzívájának készek közösen ellenállni.

Moszkva és Peking gesztusértékű egymásra találása nem véletlen. A nyugati hatalmak fokozzák a katonai jelenlétet az az orosz határ közelében és ugyanakkor a Dél-kínai-tengeren is. Egyértelmű, hogy mindez már az új amerikai külpolitikai rendszer bemutatkozása, amelyhez az Európai Unió is csatlakozik. Ez a transzatlanti paktum fokozza a támadásokat mindkét nagyhatalom ellen, ma még szerencsére csak újrahangolt “propagandaháborúval”. Nincs tehát semmi meglepő abban, hogy a megtámadottak egymást keresik ebben a helyzetben, mint azt Wang és Lavrov egyaránt nyomatékosítják, fokozzák a jövőben a “stratégiai koordinációt”

Persze kérdés, hogy mennyire lehet szilárd ez a szövetség. Esetleg létrejön egy zárt nyugatellenes blokk is? Ez már egyértelműen új hidegháborút jelentene. Jól tesszük, ha figyelemmel kísérjük Moszkva és Peking közeledését, de közben azt se feledjük, hogy a nagyhatalmak között igenis vannak mélyen gyökerező ellentétek, amelyek eddig megakadályozták a valóban szoros együttműködést. 

Oroszország szempontjából Kína gazdaságilag elsöprő erejű, ez alapvetően kérdőjelezi meg a partneri viszonyt. Nem egyenrangú felekről van szó. Kínát ez talán még nem is zavarná, azonban az már sokkal inkább, hogy Oroszország külpolitikai tevékenysége alapvetően támaszkodik a katonai megoldásokra, időnként még provokatív is a Nyugat irányába. Peking  viszont szinte soha nem látja indokoltnak a fegyveres fellépést nemzetközi konfliktusok esetén, álláspontjuk szerint ez csak azok eszkalálódásához vezet. Ebből a szempontból Moszkva valóban nem jó partner, mert az orosz gazdaság jelentős mértékben támaszkodik a a fegyverexportból származó bevételre és mivel nyugaton nincs elég vevője, így örömmel ellátja Kína vetélytársait is. A Kínával kifejezetten rossz viszonyban lévő India például az egyik nagy importőre az orosz haditechnikának. Oroszország szempontjából viszont Kína azért nem túl baráti ország, mert veszélyezteti Moszkva hagyományos befolyását, például gazdasági erejével Közép-Ázsiában. 

Minden ellentét ellenére azonban eddig sikerült a két nagyhatalomnak fenntartania az általuk csak “józan ész szövetségének” hívott együttműködési rendszert. Az 1990-es évek „stratégiai partnerségét” 2001-ben követte a „jó szomszédságról és baráti együttműködésről szóló megállapodás”. Ugyanebben az évben mindkét alapító tagja lett a “Sanghaji Együttműködési Szervezetnek”, amelynek katonai elemei is vannak. Peking és Moszkva együttműködik a BRICS szövetségben és informálisan az ENSZ Biztonsági Tanácsában is. A stratégiai együttműködés mindenkoron függ attól – az említett ellentétek ellenére is -, hogy mennyire erős a rájuk nehezedő nyugati nyomás. 

A mostani tárgyalások már egy új szakaszt jelentenek és gyors reakciót mutatnak a nyugati kommunikációs és diplomáciai offenzívára. A két állam megerősíti a koordinációt a nemzetközi ügyekben, hogy “megakadályozzák a nyugati agressziót” – fogalmaznak a külügyminiszterek. 

Munkások Újsága

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •