Kinek áll útjában Hajdu János?

orbán viktor hajdu jános

A média a TEK-en, Vadai pedig Pintéren élcelődik. Napok óta a TEK akciói körül forgatják az újságírók pennáikat, de az ellenzék se tartja távol magát 5 perc hírnévéért attól, hogy beleszóljon valami olyanba, amelyhez semmi köze a pártpolitikának. Ez pedig baromi veszélyes is lehet, mivel a véleményformáló (legyen az újságíró vagy politikus) a közvélekedést irányítja, formálja.

 

Természetes, hogy olyasmi, aminek van pl. hírelőzménye; lehet vele érzelmileg azonosulni; már meglévő keretbe helyezhető stb., nagyobb valószínűséggel lesz hír, mivel ezek hírértéket befolyásoló tényezők. Kettéosztott társadalmunkban, ahol a köz úgy ítél meg biztonsági, hova tovább biztonságpolitikai kérdéseket is, hogy hova húzta az X-et tavaly áprilisban, nem lehet csodálkozni azon, hogy a kormányzati kommunikáció aljasul fel tudja borzolni a kedélyeket azzal, hogy minden menekült terrorista, ahogy azon sem, hogy az ellenzéki média a kormány ellen tudja hangolni a közt egy-egy TEK-akció miatt, minderről pedig Vadai Ágnes is lehúz egy bőrt (miért ne? alapon).

Nem természetes ugyanakkor, hogy a liberalizmus leple alá burkolózva (meghazudtolva az eszme valódi jelentését), anarchisztikus megnyilvánulásokat láthatunk némely újságírótól, amikor az akciókkal élcelődik, ahogy az sem, hogy az ellenzéki politikus olyasvalamit ad a belügyminiszter szájába, amit nem, hogy nem mondott, még cáfolt is, helyretéve a média csúsztatásait és pontosítva a TEK vezetőjének – nem a szerencsésen használt – szavait.

A akciók médialeképeződéseinek hosszas és szakszerű elemzéstől eltekintve, csak néhány fontos dolgot emelek ki.

Összefüggés teremtése

Az egyik legveszélyesebb dolog, a két egymással összefüggést nem mutató történés közt összefüggést látni, láttatni, avagy sejteni vagy sejtetni. A magánélet és legtöbb házasság tönkretevője is egyben e jelenség. Pl.: Már nem szeretsz, mert folyton a telefonodat nyomkodod vacsora közben típusú nyomasztás vagy – másik oldalról – önmarcangolás helyett valós összefüggés lehet pl. az, hogy aki felteszi ezt a kérdést, már előtte is feltett 8 hasonló hülye kérdést, ezért partnere a telefonján lévő Facebook applikációba menekül; vagy egyszerűen csak nem figyel rá épp – ami nem azonos nem szeretetével –, mert esetleg tényleg fontosabb dolga van.

Az akciók körül is valami ilyesmi történt, csak éppenséggel nem a magánéletben, hanem a médiában. „A” esemény: „S. Rolandot és másik három gyanúsítottat személygépkocsijukkal 2015. november 22-én igazoltatták, amelynek során a gépjármű csomagtartójában olyan fémtárgyakat (páncéltörő gránát, repeszgránát, tojásgránát, lőszerek…stb.), valamint egy darab lőport tartalmazó zacskót találtak. Ezeket a tárgyakat a gyanúsítottak egy Veszprém melletti erdőben, fémkereső segítségével találták meg és gyűjtöttek össze az intézkedést megelőző két nap során, azzal a céllal, hogy azokat lakásukra szállítsák. S. Roland gyanúsított ruházatában is találtak pisztolylőszereket és lőszerhüvelyeket.” (Bővebben lásd itt.) „B” esemény: „Sorozatlövő fegyverekkel és robbanóanyagokkal rendelkező csoport tagjait fogta el a Terrorelhárítási Központ (TEK) terrorellenes akciósorozatában a hétvégén (…) később egy házkutatás során egy bombalaboratóriumot is felfedezett, itt robbanóanyagot, csőbombákat és bombák készítéséhez használt eszközöket találtak.” (Bővebben itt.)

Távol álljon tőlem, hogy didaktikus legyek, ezért csak az irónia kedvéért a különbségek:

       gépkocsi vs. házkutatás

       páncéltörő gránát, repeszgránát, tojásgránát vs. sorozatlövő fegyverek

       stb. (a linkekre kattintva meglepően sok lesz az eltérés)

Szinte mindegy is, hogy miért tulajdonított összefüggést a média a két egymástól teljesen független ügy közt: a TEK vezetőjének nem szerencsés kommunikációja miatt, esetleg „önszorgalomból”, mindenesetre nagyon felelőtlen dolog olyan társadalmi közegben, amelyben a félelemkeltés az első számú politikai marketingeszköz. (Erről bővebben ittolvashat.)

A média felelőssége 

A média szerepe és feladata szerint az embereket arról tájékoztatja, hogy az általuk megválasztott hatalmi struktúrák miként működnek, arról számol be tehát, amihez az emberek csak rajtuk keresztül jutnak, ezért óriási a felelőssége. Jelen esetben ez nem mondható el, mivel – ami a legnagyobb reputációval rendelkező médiumokat illeti – pusztán fikahegyeket kapott a TEK, amelynek munkavállalói egyrészt ugyanolyan kisemberek, mint a tanár, a kozmetikus vagy éppen az újságíró. Másrészt ezek az emberek a mi biztonságunkat szolgáltatják, nem pedig Orbán Viktor vagy Pintér Sándor seggnyalói. Olyan munkavállalók, akik azért dolgoznak, hogy a társadalom biztonságban legyen. S miközben az újságírók lennének a legjobban felháborodva azon, ha egy TEK-es az erőfölényét mutatná meg velük szemben, addig néhány idézet, hogy fitogtat erőt némely újságíró a TEK-es kisemberrel szemben: „teljes lyukra futásnak látszik a TEK nagy durral bejelentett hatalmas leleplezése”; „A BBC is a TEK bénázásán röhög”; „ha (…) Magyarországot, a magyar embereket tényleg meg akarná valaki támadni, akkor Hajdu Jánosnak és az ő TEK-jének kellene gondoskodni a védelmükről (…) az Iszlám Államnál közvetlenebbül fenyegető veszélynek érzem.”

A politika felelőssége

Ahogy a bevezetőben is írtam, vannak olyan dolgok, amiből nem lehet, mi több baromi veszélyes pártpolitikát csinálni, és 5 perc hírnévért komoly dolgokba bele piszkálni. Mert mindegy is, hogy az egyik esetben egy őrültnél, a második esetben szélsőséges csoportnál találtak olyan eszközöket, amelyek a többségi társadalom kárára válhatnak, ezért rendkívül ízléstelen dolog a politika részéről pintérezni, ahogyan a média részéről tekezni. Vadai Ágnes Facebook posztjában (lásd itt) azt feltételezi, mintha a két esetet arra használná a kormányzat, hogy a plakát kampány folytatásaként ezek is a félelemkeltő politikai marketing részét képeznék. Az ellenzéki politikus felelőssége semmivel sem kisebb, mint egy kormánypártié, mivel ugyanúgy a társadalom – nem pedig saját hírneve – szolgálatában kell állnia.

Ha én újságíró lennék

Mivel a két („A” és „B”) eset egyikében sincs semmi rendkívüli, leszámítva a TEK vezetőjének béna kommunikációját, ugyanakkor a sajtó túlságosan és túlzottan egyirányúan és egyhangúan ráugrott: ha én újságíró lennék, biztosan azt gondolnám, hogy a TEK intézménye, egész pontosan Hajdu János személye elleni politikai támadásról van szó.

Különösen érdekes, hogy ez nem jutott eszébe Vadai Ágnesnek sem, pedig a minap éppen maga vetette fel, hogy a TEK mellett miért van szükség még egy terrorellenes központra.  

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük