Kis ország, kis forradalom

torch

Elkezdődött hát a Világforradalom, és az ezen a néven futó, várhatóan rendezvénysorozat első eseménye tegnapelőtt (2011.10.15) este egyben véget is ért. Békésen, de különösebb átható eredmény nélkül. A résztvevők számát ismét nagy szórással becslik; jómagam valahová 400 és 800 fő közé teszem. Ne legyünk telhetetlenek! Kis ország, kis forradalom, ahogy a mellettem álló két spanyol fiatalnak interpretálni voltam kénytelen.

A tüntetés 15:00 órás kezdettel került meghirdetésre, de az önjelölt szervezőknek már 13:00 órás kezdettel indultak az orientációs megbeszélések. Engem is hívtak korábban, hogy vegyek részt ebben, de az eredeti, a spanyol „Democratia Real Ya” mozgalomtól átvett működési kézikönyvet személy szerint én túl bürokratikusnak és kicsit átláthatatlannak éreztem, ami nem tett túl motiválttá ebben a kérdésben, és sajnos a szervezés kaotikussága később meg is mutatkozott.

vf03
15:20 perckor, egy kis „szalonkéséssel” érkeztem az Erzsébet térre, a Gödörhöz. A megbeszélt helyen, csak egy nagyon kis csoportot találtam, akik kedélyesen, de leginkább tanácstalanul beszélgettek egymással, mindenféle civil, közéleti és rendszerkritikus kérdésekről. Ez a „tanácstalanság” érzése számomra az egész rendezvényt végig belengte, minden lelkes pozitívuma ellenére is. Mint később kiderült, a nagy téren szerteszét álldogáló csoportok mind a rendezvényhez tartoztak, jelesül egy-egy „szekciót” képeztek, ahol különféle tematikák szerint lehetett bekapcsolódni a műhelymunkába, amely az érkezésemkor már zajlott, így nem tolakodtam egyikbe sem be, hanem inkább a szép számmal felvonuló ismerősökkel beszélgettem, és figyeltem az eseményeket. Véleményem szerint ezek a „műhelybeszélgetések” leginkább csak ismerkedésre lehettek jók, mintegy a később igazi műhelymunka megalapozására, mivel a jó idő következtében a téren sokan sétáltak, gördeszkáztak, bicikliztek, és az ilyen zavaró tényezők általában nem tesznek jót a mélyenszántó gondolkodásnak. Így a beszélgetéseket, azok konklúzióit és iránymutatásait komolyabban rögzíteni, jegyzetelni sem lehetett. A szervezők ugyan az esti beszédhez összeírták a követeléseket, a műhelykörökben elhangzott ötleteket, de ezek sokkal inkább voltak csak szlogenek, mint átgondolt és megalapozott javaslatok. Ilyenek kitalálásához pedig nem szükséges ennyi energiát belefektetni egy rendezvénybe. Remélem, hogy a megkezdett gondolkodói munkának lesz folytatása – legalább is engem már kedvesen meginvitáltak egy ilyenre, szóval ha érdemi eredményt is felmutatnak a csoportok, akkor örömmel beszámolok róla. A hangulatra egyébként nem lehetett semmilyen panasz, mert az emberek kedélyesek voltak, nyitottak, mindenki szóba állt mindenkivel, és ha más eredménye nem is lenne a Világforradalomnak, akkor ez mégis kimutatható pozitívum.

vf01
Ami viszont negatívum volt, hogy hiányzott a kohézió, ami az ilyen rendszerkritikus mozgalmak sajátja általában. A megmozduláson a szervezők kikötötték, hogy „Ez nem politikai rendezvény, ezért politikai pártok jelképeit nem szeretnék látni.” Ezt úgy látom be is tartották. Csak akkor támadt kisebb zavar az Erőben, amikor a nem rég alakult Magyar Szolidaritás Mozgalom zászlaja előkerült. A szervezők láthatóan testületileg nem voltak erre a kihívásra felkészülve, mivel az egyikük kategorikusan megtiltotta és levetette a fáról, ahová kiragasztották, a másik pedig engedélyezte. Ebből egy kisebb vita is támadt, amely végül megoldódott és nagy nehezen elismerték, hogy az MSZM nem politikai, hanem civil mozgalom, ezért maradhat a zászlaja. Mondjuk túl sokan nem képviseltették magukat a rendezvényen közülük, ám mindenesetre nagy butaság lett volna a szervezőktől éppen azt a mozgalmat elutasítani, amely az elmúlt időszakban tényleg képes volt tömegeket az utcára vinni.

vf02
Időközben a „Kreatív részlegen” készültek a frappánsabbnál-frappánsabb transzparensek, táblák, és előkerültek az esti felvonulásra szánt fáklyák is. Én is kaptam egy táblát, a „Feltétel Nélküli Alapjövedelem” csapattól (akik követelésével történetesen 100% egyetértek), így ezzel indultam el, amikor 18:05 perc körül a tömeg, szakszerű rendőri felvezetéssel elindult a Szabadság tér felé. A menet békés volt, csak néhány „bömbis” (hangosbeszélős – szerk) srác próbálta szítani a tüzet, sajnos egyelőre csak „fékezett habzású” eredménnyel. Voltak akik átvették a skandálást, de voltak akiknek még túl kicsi volt a tömeg, hogy úgy istenigazából feloldódjanak. A kedvenc beszólásom az utca éttermeinek bejáratnál álló, értetlenül nézelődő pincéreknek szólt, miszerint: „Mit néztek, rabszolgák?”

vf06
A tömeg hamarosan átért a Szabadság térre, ahol már egy felállított színpad állt. Ide vélhetően a megmozdulás egyik fő szervezője lépett fel, aki egy szép csokorral felsorolt azok közül a „követelések” közül, amelyet a munkacsoportok összeírtak. Több követelés tisztességes éljenzést és tapsot kapott, néhányuk kevesebbet. A műsorvezető szintén próbálta szítani a forradalmi tüzet, hogy ne csak a teret sejtelmes fénybe burkoló, hangulatos fáklyák lángoljanak. Volt amit jól fogadtak, volt amit nem. Érezhető volt a koncepciótlanság, ám ugyanakkor az is, hogy mégis csak egy irányba tartunk, csak még egy kicsi dülöngélve.

vf04
A hivatalos beszéd után szót kapott Benyik Mátyás is, aki szintén egy korrekt beszédet mondott. Miután végeztek a beszédekkel, egy Debrecenből érkezett, fiatal alter-rock zenekar lépett a pódiumra, és néhány számot játszottak. Az zenei betét után, egy újabb szónok következett, aki már egy kicsit összeszedettebb gondolatokat tárt elénk. A mondanivalójának lényege, hogy minden forradalmat az egyénnél kell kezdeni, és nem várhatjuk el azt, hogy csak mások változzanak meg; ezt magunkon kezdjük. (Ezzel jómagam is egyetértek, hiszen nekem is hasonló gondolatom támadt a „Csak én / csak én nem” mozgalmi ötletem kapcsán.) Ez után egy újabb rock zenekar foglalta el deszkákat, engem, pedig elszólított a kötelesség.

vf05
Mindent összevetve ismét egy jó hangulatú, békés demonstráción vagyunk túl, amelynek kevés konkrét hozadéka lesz. Ha mégis, annak én fogok a legjobban örülni. Azt kell megérteniük az aktivistáknak, hogy nem elégséges csak jelszavak és szlogenek szintjén alternatívát állítani, hanem a konkrét lépéseket is meg kell mutatni a tömegnek, még akkor is, ha az olykor súrolja, vagy kis mértékben át is lépi a rendszer által felállított korlátokat. Forradalmat ugyanis a rendszer játékszabályainak betartásával egyszerűen nem lehet csinálni! A másik, amit konklúzióként felvetnék az, hogy ne féljen ez a tömeg sem elismerni, hogy amit tesznek az politizálás a szó eredeti értelmében, hiszen a „politika” azt jelenti, hogy: „a város, a közösség ügyeivel való foglalkozás”, és ami két napja ezen a rendezvényen elhangzott, az nem volt más, mint az a politika, ahogyan a politikának működnie kellene. Lelkesen, öntudatosan….de célirányosabban. Utólag is gratulálok a szervezőknek a lehetőségekhez képest korrekt szervezéshez. Hajrá!

vff07

A fotók Both Gábor kisfilmjéből valók.

  •  
  •  
  •  
  •