Mennyit érsz?

Te és Te?

És mennyit ér Kelet-Magyarország megalázott és kisemmizett népe? Ha annyit, amennyink van, akkor nagyon sokat. Van lelkünk, ezért átérezzük egymás gondját, fájdalmát.

Van szívünk, hogy cselekedjünk egymásért. De mennyit érnek az Orbán rezsim közpénzből bérelt luxusautón furikázó ország-bárói és dupla költségtérítést harácsoló hűbéresei?

Lelketlenek, mert számukra a 10-12 órában minimálbérért gürcölők gyermekei nem érdemelnek, annyit, mint a jobban keresőké. Aljasok, mert célpontokká, bűnbakokká tették a rokkantakat, a hajléktalanokat, a mélyszegénységben élőket. Tolvajok, mert elvették nyugdíjas éveinkre összekuporgatott pénzünket. Cinikusak, mert bohócnak nevezik a megszerzett jussukat féltőket. Számukra mi semmik vagyunk. Jobbágyok, beszélő szerszámok arctalan tömege. Szakszervezeteinket levegőnek nézik, minden egyeztetés nélkül terjesztetik be a parlament elé a munka törvénykönyvének módosítását, amelynek számos pontja hátrányosan érinti a munkavállalókat. Megszüntetik a korengedményes- és a korkedvezmény nyugdíj intézményes rendszerét is, akár visszamenőleges hatállyal. Ezzel életfogytig tartó munkára ítélik a stresszes, veszélyes és egészségre ártalmas munkát végző emberek ezreit. Ha az új Munka törvénykönyvét elfogadja a kormány, akkor gyakorlatilag védtelenül hagyja a dolgozókat, odadobja őket a munkaadók prédájául. Amikor a munkáltatók élnek majd a törvény-adta jogaikkal, s indoklás nélkül rúgják ki az embereket, nem fizetik ki a műszakpótlékot, vagy a túlmunkát – ezt is törvényesen teszik majd –, s a túlóráért pénz helyett szabadnapot akarnak adni, akkor elszabadulhat a pokol, s elérkezhet a pillanat, hogy a tömeget senki nem tudja majd visszatartani.

Mert a hatalmasokat csak azért látjuk, annak, mert térdelünk előttük. Álljunk hát fel! Hallassa hangját a tanár, s a diák, a rendőr és az orvos. Szoruljon ökölbe minden kérges munkás tenyér! Kiáltsuk együtt a szolidaritás jelmondatát! Nem hagyunk egyedül! Végezetül Kelet-magyarország népének üzenetét tolmácsolom, Váci Mihály Kelet felöl című versének néhány sorával.

Utam kétezer éve lelt út: – szolgák, rabszolgák, vad nomád

pásztorok, keresztesek, hajduk, kurucok hólepte nyomán

jövök, – honnan a pórhadaknakélén, – mindig Kelet felől! –

jött a Szabadság! – s forradalmak rügye volt minden zárt ököl.

Komjáthi Imre

  •  
  •  
  •  
  •