Közös európai ügy a koronavírus kezelése?

EU vagy nem-EU?

1988-ban Magyarországon talán csak egyesek fejében volt egyféle kósza gondolat egy majdani Európai Unióhoz való majdani magyar csatlakozás kérdése, amikor az Európai Bizottság egyik nagy tekintélyű szakembere, bizonyos Paolo Cecchini az akkori elnök, Jacques Delors felkérésére mintegy 200 kutató bevonásával elkészítette az első átfogó gazdasági tanulmányt arról az egyesült Európáról, amely a mai napig is csak 27 (a kilépő Egyesült Királyságot is ideértve 28) tagállam közösségéig jutott el.

A mű címe ez lett: a Nem-Európa ára.

 A következtetés lényege: akármennyit is költünk az európai egységre, a haszna nagyobb lesz. Ezt a tézist 2014-ben ismét megvizsgálta Pataki Zsolt, az Európai Parlament kutatási szolgálatának tudományos vezetője, s az eredeti eredmény – immár a digitalizáció előretörésével is számolva –

még biztosabb megerősítést nyert: EU nélkül az egyes tagállamok tartósan leszakadnak a világgazdasági fejlődésben.

Bár az EU szekere, ha döcögve is, de egyre jobb utakra tért, 2020 első fele meghozta a soha nem hitt irtózatos pofont. A Covid19 kapcsán előállt európai káoszban az EU lényegében lefagyott. Mind a járvány, illetve a leállásokból fakadó gazdasági válság kezelésében az Európai Bizottság (közvetve az EU) messze a partvonalon kívülre sodródott, s a tagállami kormányok ugrottak szinte rock-sztári szerepekbe. Az addig átjárható belső határokat lezárták, s gyakorlatilag nincs olyan tagország, amely bármely másikkal összefogott volna.

Az EU, mint olyan, pár hétre megszűnt, s az európai intézmények lélekszakadva igyekeztek valahogy visszakeveredni a pályára.

Az első hivatalos következtetéseket majd július 17-18-a fogjuk megismerni, amikor a tagállami vezetők fizikai értelemben újra találkoznak Brüsszelben.

Csekély vigasz, hogy az elején Kína is, aztán az USA is lefagyott. Különböző okokból, de nekik sincs ugyanis olyan belső kooperációs rendszerük, amely képes lenne hatékonyan kezelni az eddig nem látott kihívásokat. Az EU-nak pedig lehetett volna. Igen.

Mindenekelőtt gondoljunk arra, hogy az EU a világ legfejlettebb adatcsere rendszerével rendelkezik, megannyi esetre kidolgozott tervek/protokollok vannak, sőt, még vészhelyzeti közös beszerzési kapacitásai is léteznek. A tagországok az elsőt most ragyogóan működtették, a középsőt viszont csak ímmel-ámmal használták, az utolsót pedig mindössze pár tagország vette igénybe.

Ám a kudarc azért következett be, mert elmaradtak a közös döntések, s minden kormány(fő) a legokosabb akart lenni.

Midőn várjuk a hivatalos értékeléseket, az európai népek már megformálták a véleményüket. Két nagy közvéleménykutató intézet, a Datapraxis és a YouGov 9 európai tagországra kiterjedően 11.000 embert kérdezet meg, s az eredmény sokkoló: a válaszadók 46 %-a úgy látja, hogy az EU nem tudta a felelősségét érvényesíteni, s csupán 5 % vélekedett egyértelműen pozitívan, míg 49 % valahol e két véglet között foglalt állást.

Az is igaz, hogy ugyanezen emberek Kínáról, az USA-ról, avagy a WHO-ról sem vélekedtek jobban (sőt!), mindazonáltal azt is megerősítették, hogy az európai egységfolyamatok felerősítése inkább szükséges, mintsem valamiféle választás kérdése lenne.

Európa jövője tehát a szolidaritás létén, vagy nemlétén áll, vagy bukik. Azon, hogy egymás ügyeiben kiállunk-e egymás mellett, pontosabban szólva felfogjuk-e, hogy a legfontosabb kérdésekben szinte csak közös ügyeink vannak.

– bankski –

Ha érdekel a radikális hangvételt vállaló újságírás és hírszerkesztés,
szívesen foglalkoznál alapos és igényes tényfeltáró anyagok írásával
esélyegyenlőségi, szociális, érdekvédelmi vagy politikai területen,
akkor az alábbi címre várjuk jelentkezésedet: kalmarszilard(kukac)gmail.com
  •  
  •  
  •  
  •