Kristálytisztán kijózanító – volt tér az Audinál a szakszervezeti követelések teljesítésére?

audi self parker

Az Audi Hungaria Zrt. és az Audi Hungária Független Szakszervezet az idei sztrájk hatodik napján, január 30-án megállapodott a 2019-es bérekről és a juttatásokról. A megállapodás a szakszervezet minden követelésének – így például a 18%-os béremelés, a béren kívüli juttatások (cafeteria) összegének emelése – elfogadásával zárult.

De vajon mennyire erőltette meg magát a győri vezetés?

Az Audi szakszervezetének sztrájkbizottsága január 16-án kiadott kiadványában tájékoztatta a dolgozókat, hogy az Audi-csoport hét európai telephelye közül a magyarországi vállalatnál fordítanak az árbevételből a legkevesebbet a munkatársaik bérköltségére.

“(…) pedig elvitathatatlan, hogy a mi telephelyünkön dolgozó munkatársaink is nap, mint nap prémium terméket állítanak elő ugyanúgy, mint a más országban működő telephelyeken.” – írták a tájékoztatóban.

A magyar gyár vezetése január 29-én válaszolt a szakszervezet felvetéseire. Ezt a portfolio.hu gazdasági portál kárörvendő címmel – Itt a kijózanító pofon az Auditól – Ezt nem teszik zsebre a dolgozók – foglalta össze. A gyár mondanivalójának lényege az, hogy a szakszervezet által közzétett számok alkalmatlanok az Audi európai telephelyeinek bárminemű összehasonlítására. Többek között azért, mert a telephelyek eltérő üzleti modellben működnek. Meg azért, mert ezen modellek ismerete nélkül az árbevétel-adatok, és így az abból képzett számok nem összehasonlíthatóak. Megemlítik azt is, hogy a szakszervezet kiadványában közzétett számítások olyan pénzügyi beszámolókra épülnek, amelyek adatai az Audi más európai gyárainak egymás közötti belső, úgynevezett elszámolóáraitól függenek.

Lehet persze hivatkozni a cégcsoporton belüli belső elszámolóárakra, ily módon az Audi-telephelyek béreinek összehasonlíthatatlanságára. De akkor ezzel nem is nagyon burkoltan a magyar Audi azt támasztja alá, amivel amúgyis mindenki tisztában van, aki egy kicsit is tájékozott a határokon átnyúló, egymásnak szolgáltató, multi cégek leányvállalatainak világában.

Miről szól ez az egész?

Leegyszerűsítve arról, hogy az Audi kihasználja, hogy az Európai Unióban Magyarországon a legalacsonyabb a cégek által fizetendő társasági adó. Az eurót használó országok átlaga 22, míg a magyar 9 (!) százalék.

Ez az Audit arra ösztönzi, hogy például a Győrben gyártott motorokat, amelyeket aztán Spanyolországban vagy Csehországban építenek be a Seat-okba, vagy a Skodákba, a magyar gyár jó drágán adja el a csoporton belül. Ezzel a győri gyárnál keletkezik hatalmas bevétel, ami után alig kell adót fizetni. Ez a módszer segít abban, hogy a profitot és a költségeket oda csoportosítsák át, ahol az a Audi-csoport szempontjából kedvezőbb feltételekkel számolható el. Így maximalizálva a csoport-szintű profitot, kihasználva többek között az olcsó magyarországi munkaerő kínálta lehetőséget.

Ebbe a mellébeszélésbe kavart bele – teljesen megalapozottan – a magyar telephelyen dolgozók bérkövetelése.

Ahhoz, hogy a követelés megalapozottságát alátámasszuk, nem feltétlenül kell belegabalyodni a multik leányvállatai közötti elszámolás szövevényes világába. Induljunk ki azokból a pénzügyi adatokból, amit a magyar Audinak, más Magyarországon működő cégekhez hasonlóan kötelező közzétennie az Igazságügyi Minisztérium céginformációs oldalán, a törvény szerinti formában. Mivel a magyar Audinál kimutatott árbevétel és a költségek a hivatalos, nyilvános beszámolóban rögzítve vannak, nyugodt szívvel tegyünk úgy, mintha azok teljesen a valóságot mutatnák, és nem mintha azoknak köze lenne belső elszámolásokhoz. Használjuk ezeket ahhoz, hogy néhány következtetést vonjunk le arra vonatkozóan, hogy a győri gyár milyen hatékonysággal használja a rendelkezésére álló munkavállalói gárdára költött pénzeket és hogy volt-e pénzügyi mozgástér a követelések teljesítésére.

Bár a 2018-as beszámolót még nem kellett közzétenni, azért az elérhető legfrissebb nyilvános adathalmaz, a 2017-es éves beszámoló alapján néhány, a munkavállalói oldal működését figyelembe vevő számítást elvégezve az látszik, hogy igenis volt mozgástér! Meg az is látszik, hogy a győri gyár nagy hatékonysággal működik, a bérekre költött pénz nagyon jól hasznosult.

A magyar Audi 2017-es eredménykimutatása alapján kiszámítható például, hogy abban az évben az éves bérköltségek 22-szer (!), azaz, kevesebb, mint 2,5 hét (!) alatt térültek meg az árbevételben. De látszik az is, hogy 1 forint bérre költött pénzzel a győri gyár közel háromszoros (2,76 forint) úgynevezett nettó termelési értéket állított elő. Mi ez, ha nem hatékonyság?

Szóval, volt tér vagy sem a szakszervezeti követelések teljesítésére? Volt. Kívülről nyilván nem könnyű ezt megítélni, de a fenti számításokat elvégezve úgy, hogy a bérek – az egyszerűség kedvéért – 18 százalékos emelését vesszük figyelembe, a többi összetevőt, a 2017-es beszámolóban közölt adatokat – így különösen az árbevételt – pedig változatlannak tekintjük, már tisztább lehet a kép.

Az emelt bérek hatására – a 2017-es adatokkal számolva – 1 forint bérköltéssel a magyar Audi még így is közel két és félszeres (2,34 forint) nettó termelési értéket kap. És, bár az éves bérköltségek az emelés hatására “csak” 18,7-szer – még mindig kevesebb, mint 3 hét alatt – térülnének meg az árbevételben, ez azért még messze lenne a drámától, és még mindig komoly működési hatékonyságot jelez. Eltérő működési modellek, belső elszámolóárak ide vagy oda, marad még profit a kasszában, nyugodtak lehetnek a részvényesek 2019-ben is, hiszen a gyár januári közlése szerint az Audi Hungaria stabil termelési eredménnyel zárta a 2018-as évet. Lehet osztozni a munkavállalókkal.

Marinov Péter

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük