Lehetünk tisztességesen fejlődő ország? Unortodoxia, más prioritásokkal – 2.

lego-workers

Matolcsy pár hete Varga Mihály lassuló gazdaságról szóló előadását tagadta meg, aki optimizmusát a gyors magyar gazdasági bővüléssel és az Európai Unió leggyorsabb és legjobb válságkezelésével (2012-2014) indokolta.

Kétrészes írásunkban tegnap vázoltuk a jelenlegi helyzetet, feltettük azt a kérdést, hogy lehet-e tisztességesen fejlődni, lehet-e koncepciót váltani. Jöjjenek a hangsúlyos pontok:

Emeljük fel az átlagbéreket és a nyugdíjakat az eu-s átlag közelébe!

A kormány bevételi oldalán többlet keletkezik, mivel jelentősen növekszik a vásárlóerő, ezzel együtt a fogyasztás, majd az euró bevezetésével megszűnik az átváltási kockázat is.

Viszont az árak azonnal felmennek – az új vásárlóerő szintjére – de ekkor már a külföldről behozott termékek is valódi versenyben lesznek, és kialakul egy új egyensúly.

Ehez az új egyensúlyhoz minden szereplőnek alkalmazkodnia kell, az államnak pedig segíteni a gyengébb szereplőket.

Kinek milyen változásra lesz szüksége?

Az állam szerepe a legfontosabb, hiszen a törvényeken keresztül neki van a legnagyobb befolyása. Egyrészt jelentős többletbevételhez jut, a megnövekedett vásárlóerő miatt, ami ÁFÁ-ban, a bérek utáni adók növekedésében jelentkezik. Viszont saját költsége a bérek miatt jelentősen megnő, vagyis a hatékonyságát jelentősen növelni kell. Eddig is nagyon magas saját költsége volt, kb a GDP 6-7% körüli elköltésével, ami az egyik legmagasabb Európában, tehát vissza kell igazítani a bérekhez a létszámot, átszervezni az egész állami működési rendszert, eleve csökkenteni kellene minimum 5, de inkább 4% GDP arányra (mint a nyugateurópai átlag).

A másik fontos szereplők a vállalkozások. A megnövelt bérek miatt fel kell emelniük az áraikat. Viszont, ha mindenki ezt teszi, az árakban is kialakul egy új egyensúly, ami európai egyensúly lesz. Vagyis mindenki ugyanannyit fog kapni a jövedelméért, a vállalatok és a magányszemélyek is.

A versenyképesség érdekében azonban csökkenteni kell az adókat, elsősorban a kisvállalkozások foglalkoztatása érdekében, viszont a magas keresetek és nyereségek nagyobb részt kell, hogy vállaljanak az eddigieknél.

Legalább 3 adókulcsra lenne szükség: 500 ezerig 10%, az 500- 1millió közötti részre 20%, az 1m feletti részre 30%-ra. A vállalati nyereségadót – ami 9%-ával a legalacsonyabb Európában, emeljük 15%-ra, – melyet a 3 fő alatti kisvállalkozások költségként elszámolhatnának, az osztalékadót pedig emeljük egységesen 30%-ra.

A magánszemélyek a lényegesen megnövekedett fizetésükkel sokkal inkább eldönthetik, hogy mire költenek. Azok a termékek, melyek eddig is uniós szinten voltak, arányaiban olcsóbbá válnak, mert nem fogják tudni az áremelkedést érvényesíteni, a magyar termékek megemelkedett ára pedig továbbra is megvásárolható lesz.

A nyugdíjak uniós átlaghoz közelítésével lesz a legtöbb probléma, hiszen az alacsony és átlagnyugdíjak jelentős emelésére lesz szükség – de az ő vásárlóerejük is megnő – és nem kerülhető meg a teljes nyugdíjkassza újragondolása sem. Vagy felső korlátozással, vagy egy adórendszerrel, esetleg nem százalékos emeléssel. De az nem tisztességes, hogy az átlagnyugdíj 130 ezer körül van, és sokan élnek 80 ezer alatt.

Legyünk okos, innovatív társadalom.

Ha egyre kevesebb lenne fizikai munka, és egyre több a szellemi, mert okosabbak vagyunk és nem csak „összeszerelünk”, könnyebben lehetne tovább dolgozni és teljesen rugalmasan nyugdíjba menni.

A társadalom tudásának javítása, az összeszerelő „üzem” helyett a tervező-gyártó-értékesítő „üzem” sokkal jobban hangzik. Nem mellesleg sokkal több pénz van benne. A tudás pedig megvan, hiszen híresen jó GANZ, IKARUS, VIDEOTON stb. termékeink voltak. Ehhez viszont nem olyan most kialakuló társadalmi tudásra van szükség, ahol jelentősen emelkedik a 8 osztályt el sem végzők aránya, jelentősen csökken a középiskolai végzettség, és csak a kiváltságosoknak jut egyetemi férőhely.

Vagyis fektessünk az oktatásba, tudásba, jelentősen emelve az oktatók bérét és elvárásait, szüntessük meg a központosítást (a KLIKK-el együtt), biztosítsuk a középiskolai oktatás olyan színvonalát, hogy a megnövelt egyetemi férőhelyekre bárki bejuthasson, akinek szorgalma és megszerzett tudása van.

Már óvodás kortól induljon olyan nyelvi képzés, amely a 2 Európában használt nyelvből biztosítja az általános iskolai alapfokot, a középiskolai középfokkal, és az egyetemi bejutásnak ez ne legyen gátja.
Ez kezdetben persze pénzt igényel, – vagyis az oktatási büdzsé jelenlegi költségét emeljük 50%-al, – de később búsásan megtérül.

Legyünk egészséges ország.

Legyünk egészségesek, hogy sokkal kevesebbet kelljen betegnek lenni és inkább megelőzésre költsünk, mint az egészség helyreállítására. Így kevesebb lesz a munkából kiesett idő, jóval tovább tudunk dolgozni – ha akarunk.

Az ország egészségi állapotának javítása érdekében az egészségügy 50%-al magasabb költségvetést kapjon, elsősorban a bérek jelentős – európai szintű – emelésével, a korszerű diagnosztikai eszközök beszerzésével, a felesleges gyógyszerszedés visszaszorításával, és az egész rendszer hatékonyságának növelésével.

Úgy gondolom, a megelőzésre fordított összegek a betegségek kezelésének költségeit fogja csökkenteni. Ezáltal a megemelt költségvetéssel finanszírozható az egészséges társadalom koncepciója.

Vigyázzunk a környezetünkre, hogy hosszú távon élvezhessük.

Azt ugye, már nagyon kevesen vitatják, hogy földünk megváltozott, a különböző szennyeződések, káros anyagok kibocsátása miatt, árvizeket, szárazságot, az évszakok felcserélését stb okozva. Ez így sokáig nem mehet. Tragikus, hogy milliárdokat költünk mi is a károk helyreállítására ahelyett, hogy ezeket a költségeket megelőzésre fordítanák.

A környezet javítását, védelmét ne szükséges rossznak, hanem befektetésnek tekintsük. A kedvező klíma nem csak gazdasági lehetőség pl. turizmus, mezőgazdaság (szárazság, belvíz, öntözés), hanem az egészségre is pozitívan ható tényező.

Koncepciómban kiemelt szerep jut a környezetbe történő befektetésnek, fásítás, vízgazdálkodás, fürdőfejlesztés, turizmus, mely nem csak a turistákat fogja vonzani, hanem rengeteg munkahelyet is teremtene.

Tehát összefoglalva: új egyensúlyt kell teremteni az európai átlaghoz igazodva, miközben a nem ezt szolgáló költségeket átcsoportosítjuk a bérekre, nyugdíjara, oktatásra, egészségügyre és környezeti befektetésre.
Azt szoktam mondani: elég idős, vagy inkább tapasztalt vagyok, de még mindig mindent meg tudok csinálni. Fejben. Ez is sikerült.

GJ

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük