Lelkiismeretünk határán

Augusztus másodika sokunk számára nem csak egy szép nyári napot jelent. Magyarországon sokan nem tudják, hogy ez a dátum milyen jelentőséggel bír, ugyanis a történelemkönyveink alig említik, pedig minden idők egyik legaljasabb terrorjának áldozatait mutatja meg, amelyben gyermekek, nők, férfiak haltak meg!

Pharrajimos – Roma Holokauszt,
„ Jobb messziről tisztelni a múltat, mint visszahozni. ”
Lakatos Menyhért

1944. augusztus 2-áról 3-ára virradó éjjelén számolták föl az Auschwitz Birkenau-i úgynevezett II/E cigánytábort, legyilkolva a több, mint 3000 lakóját, akik előtte május 16-án példátlan hősiességgel álltak ellen a gyilkosok rohamának, amikor még több, mint 6000 cigány raboskodott a lágerben. Május 16-át ezért nevezzük a Roma Ellenállás Napjának, amely példátlan történelmi jelentőségű nap, hiszen előtte soha nem volt példa arra, hogy a náci gyilkoló gépezetet megzavarja bármi.

Hősök voltak, akik a gázkamrába vezető úton jajveszékelve kiabálták:

“Ártatlanok vagyunk! Nem csináltunk semmit!”

A magyar közoktatási rendszer egyelőre nem tartja fontosnak, hogy a romasággal kapcsolatban a történelemkönyvekben tanuljanak ezekről az eseményekről, amelyekkel a diákok, történelemórákon ismerkedhetnének meg, ezzel is közelebb hozva a cigány-magyar szerepvállalást az inklúzív, befogadó igényű nevelésben.

Az egyik, fájóan legjelentősebb dátum – 1944. augusztus 2-a lett, amely azóta a Roma Holokauszt Napja, másnéven – Pharrajimos (lovári cigány nyelven elpuszítást jelent).

Az akkori politikai elit elsősorban úgynevezett „közbiztonsági” kérdésként számította a hazai cigányságot, nem törődve az áldozatszerep és a felelősségvállalás tényeinek fontosságával.

A politikai hatalom napjainkban sem tekinti fontos ügynek a romaság reprezentációs fejlődését. Felemelkedhet-e valaha az az értékrend, amelyet nyilvánvalóan nem akarnak megmutatni a hazai cigányság udvarából? Látjuk és érzékeljük az elmúlt évek közgondolkodásának negatív sztereotípikus építését, a romaság szemétdombra való dobását.

A hazai cigányság több, mint 600 éves történelmi kultúrával, múlttal rendelkezik a magyar társadalomban, mégis azt éreztetik velünk a cigányságról, mintha csak most vándoroltak volna be, migránsként.

Modern, ám ugyancsak úgynevezett “közbiztonsági” intezkedésként hasonlít a szeptemberben felállítandó iskolőrség, amelyben a felelősségvállalást béklyózzák meg állami szinten. A szociálisan lepusztított társadalmunkban, különösen a kistelepüléseken az iskolapszichológusokat, a szociális munkásokat jó, ha hírből ismerik. Pedig itt lenne (van!) az ideje, hogy humánus, felelősségteljes módszerekhez jusson végre a hazai cigányság. Itt lenne (van!) az ideje, hogy kitüntessük figyelmünkkel és valós tenni akarásunkkal a gondokat, s ne az út szélére söpörjük!

Addig is…

Marad a fájdalmas emlékezés! Emlékeznünk kell, és emlékeztetni kell generációnkat, hogy ne vesszen feledésbe az ártatlan gyermekek, nők, férfiak meggyilkolása ezen a napon!

Na Bistras! Nem feledjük!

Kállai Szilvia
Az ISZOMM alelnöke

Ha érdekel a radikális hangvételt vállaló újságírás és hírszerkesztés,
szívesen foglalkoznál alapos és igényes tényfeltáró anyagok írásával
esélyegyenlőségi, szociális, érdekvédelmi vagy politikai területen,
akkor az alábbi címre várjuk jelentkezésedet: muonszerk(kukac)gmail.com
  •  
  •  
  •  
  •