Már a spájzban vannak a „libernyákok”!

orban 2015

Lukács Ákos jegyzete

Hogy is mondta Magyarország miniszterelnöke? „Pár ilyen libernyákot azért még a hátamon is elviszek…”

Hagyjuk most a dolog fizikai vetületét, hogy mekkora háta van pontosan Orbán Viktornak, mekkora egy-egy libernyák s ezért geometriailag hogyan és hányat is lehet elhelyezni rajta. Azt sem tudjuk, Orbán teljesítménye hány kilowatt (hagyományosan lóerő!) lehet, mert nem adtak hozzá ilyen jellegű használati kézikönyvet, ráadásul az is titok, hogy egy-egy libernyák mekkora kiterjedésű és hány kilopond tömegű…

Ezzel szemben végképp világossá vált, hogy Orbán mely néprétegben szocializálódott, amelyen még az oxfordi, Soros György által finanszírozott egyetemi évek se tudtak léket ütni. Nem szeretem ugyan „a stílus maga az ember” sommázatot, mert csak felületes irányt képes megmutatni, de ez esetben mégis helyes irányt mutat.

Buggyos, roggyant gatyaszárú, ingét bendője miatt folyton belegyömöszölő, mindent jobban tudó házaló kereskedő képe rajzolódik ki, aki – midőn hazatérve ledobja a nyakkendőkkel, cipőfűzőkkel megpakolt kufferját – a faluvégi, közkedvelt „körülszarosban” köt ki, ahol pálesz-sör kombók benyelése közepette készteti ámulatra a törzsvendégek népes csapatát világjárásának ámulatba ejtő történeteivel, esetleg Itt a piros, hol a piros virtuózitásával, szotyolahéj célbaköpésével.

Több kollégám is körbejárta ezt a témát, de én most inkább az etimológiával törődnék egy kicsit…

Libernyák… Lekicsinylő kifejezés, népiesen fogalmazza meg valaki „mások” lényegtelenségét, jelentéktelenségét, egyben hangsúlyozza önmaga fölényét, felsőbbrendűségét.

Vannak elődei is e frissen született nyelvújításnak – buzernyák, zsidrák s elődei, mint libsi, komcsi, bibsi, amelyek még cizellálásra, korszerűsítésre várnak az igen szellemes „ák-nyák” képzővel ellátva.

Remélem, eddig minden érthető!

Igen ám, csak, mint fent rákanyarodtam, van ezeknek a kifejezéseknek bizonyos „áthallása”, túlmutat a tréfás-frappáns kategória határain, ugyanis kivétel nélkül mindig valakinek, valakiknek a rovására, nem kívánatos mivoltára (egyszerűbben: puszta létezésére!) utalnak. Ők az egyelőre megtűrtek, a később eltávolítandók!

Ezt a lappangó gondolatot, tudat alatti vagy tudatos vélekedést árulja el az, aki így fogalmaz.

S most érkeztünk meg egy egyszerű szóhasználattól a szegregációig, a megkülönböztetésig, a hovatartozási (származási?) differenciálásig, a hatalomnak nem tetszők elkülönítéséig, kisvártatva eltávolításáig.

Hogy senki ne vádoljon patetizmussal, ezúttal az Index napokban orrunk előtt lezajlott likvidálását hozom példaként, intő jelként.

Ha valaki azt hinné, egyedi eset – akkor téved. Ha azt hinné, őt, magát úgyse éri el ez a politikai „tisztogatás”, likvidálás – akkor téved. Ha azt hinné, önmagától elérkezik a fasizálódó diktatúra markánsan körvonalazódó agresszivitása után az enyhülés korszaka – akkor téved.

Hitlert 1933-ban kellett volna, Orbánt most kell megállítani, mert drága lesz az utólagos sopánkodás, hogy „nem gondoltuk volna…”!

Előre szólok: különben késő lesz!   
Ha érdekel a radikális hangvételt vállaló újságírás és hírszerkesztés,
szívesen foglalkoznál alapos és igényes tényfeltáró anyagok írásával
esélyegyenlőségi, szociális, érdekvédelmi vagy politikai területen,
akkor az alábbi címre várjuk jelentkezésedet: kalmarszilard(kukac)gmail.com
  •  
  •  
  •  
  •