Megillet-e minden magyart a megélhetés joga?

Tegyük a helyére, járjunk a végére, bogozzuk ki, avagy különböztessük meg végre a feltétel néküli alapjövedelmet és a szociális minimumjövedelmet, utóbbit az Igen Szolidaritás dobta be még a koronavírus-járvány berobbanása előtt.

Immáron bő egy évtizede, hogy Werner Götz, a nálunk is jól ismert DM drogérialánc német/svájci tulajdonosa 2007-ben egy könyvet írt az általa javasolt ún. “feltétel nélküli alapjövedelemről” (FNA). Ennek lényege, hogy állampolgári alapon, minden más feltételt félretéve, mindenki jusson egy alapjövedelemhez, ami felett – ha dolgozik – keressen annyit, mint akár égen a csillag, de emberi mivoltában mindenkit illessen meg a megélhetés joga.

Kétségtelen, cserébe megszűnnének a ma ismert egyéb jogok, úgy mint nyugdíj és más szociális juttatások.

Bernie Sanders amerikai szenátor az USA viszonyrendszerében ezt az alapvető összeget egykoron 2.000 dollárban látta – esetleg – elfogadhatónak (azóta visszakozott), s Magyarországon is keletkeztek ennél jóval szerényebb tippek, durván úgy 100.000 forint környékén. Jellemző, hogy Mark Zuckerbergtől Milton Friedmanig húzódik az ív, amennyiben a kapitalizmus leghíresebb apologetikusainak százai biztosították támogatásukról a munkásmozgalom sajátos “lerázását”.

Mentségükre legyen mondva, hogy az alapötletet már Thomas More felvetette a legendás ‘Utópia’ című művében, pár évszázaddal ezelőtt.

Ám van itt egy kis keveredés!

A (bármennyire is zöld és barátságos) tőkés, Werner Götz azért soha nem rejtette véka alá, hogy az ún. “unconditional basic income” (FNA) a legkevésbé sem szociális projekt, hiszen javaslata szerint a 100+ %-ra emelendő áfát leszámítva minden más adó megszűnne, viszont fizetni kéne a ma ingyenesnek elkönyvelt szolgáltatásokért, úgymint az oktatásért, az egészségügyi ellátásért és gyakorlatilag mindenért. A magyarországi neoliberális mozgalmak ellenzéki szövetsége, tehát a DK-MSZP-Párbeszéd triász (a nem létező Liberálisokkal “kiegészülve”) amolyan búvópatakként hozza napirendre ezt a kérdést, ám sajnos soha nem észlelték (meglehet, nem is akarták észlelni) a különbséget az FNA és ennek baloldali alternatívájaként létező “guaranteed minimum income”, vagyis az államilag garantált minimumjövedelem, mint elérendő szociális vívmány között.

Az idei év azonban kisebb fordulatot hozott. Márciusban a modern baloldaliságot megteremteni ígérő Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom rukkolt elő a 100.000 forintos, ún. ‘szociális minimumjövedelem’ víziójával, amihez fura módon (alighanem tévedésből) felzárkózott a liberális-konzervatív-kozmopolita Momentum, amely némi tétovázás után ugyancsak 100.000 forintos ‘minimumjövedelemről’ kezdett el beszélni.

Ha nagyon szorít a cipő, és mindenképpen valamiféle közös nevezőt kell látni, akkor a megfejtést alighanem a létminimum környékén találhatjuk meg, s ami egyébként jelenleg pont a havi 100.000 forintos nagyságrend, mármint Magyarországon.

A vélelem az, hogy egy közepesen igazságos állami újraelosztási rendszer ennyit mindenképpen tudna biztosítani, de nagy baj lenne, ha ez az antiszociális “feltétel nélküli alapjövedelem”, s nem pedig a nagyon is szociális “garantált minimumjövedelem” lenne.

A garantált, illetve szociális minimumjövedelem lényege, hogy minden felnőtt, azaz többnyire keresőképes állampolgárról feltételezhető, hogy valamilyen jövedelme van, lett légyen munkanélküli ellátás, rokkantsági juttatás stb, sőt nyugdíj, s akinek ez jelenleg nem éri el a havi nettó 100.000 forintot, azt államilag ki kell pótolni, konkrétan tehát a létminimumig.

Kérdés, vajon az államháztartás bírná-e ezt a terhet?

Elvileg igen, hiszen a létminimum – bármely ország esetében – nem tud máshol lenni, mint a gazdasági realitásokon belül.

– bankski –

MTI Fotó: Balogh Zoltán

  •  
  •  
  •  
  •