Mi történt Józsefvárosban?

Sokan kérdezik, hogy miként történhetett meg az, hogy a Fidesz fölényesen nyert az áprilisban még ellenzéki többségűnek gondolt fővárosban.
Az okok szerteágazóak, senki sem kaphat felmentést a felelősség alól. Vegyük sorra a különböző tényezőket:

Első: Az ellenzék országos mélyrepülése. Orbán simán hozta a kétharmadot, a Jobbik szakadt, az MSZP és Párbeszéd közeledés megállt, Karácsony Gergely eltűnt az országos politikából, hasonlóan Schifferhez vagy Vonához, de még Gyurcsány is elvonult tartós pihenésre. A választók joggal fordultak el ezektől a formációktól, így az inkább vitt, semmint hozott, hogy ők támogatták az ellenzéki jelöltet, Győri Pétert.

Második: Már régóta tudni lehetett, hogy Kocsis Máté lelépni készül a kerületből, azaz lesz előrehozott polgármester választás. Rendkívüli stratégiai hiba volt az, hogy az országgyűlési választáson a Demokratikus Koalíció helyben ismeretlen jelöltje indulhatott. Nem gondolták komolyan az egészet, egyáltalán nem kampányoltak és ráadásul a jelenlétük miatt más sem tett ilyet. Így egy fontos időszakban, amikor meg lehetett volna szervezni az ellenzéki aktivisták hálózatát, nem történt semmi. Ha egy jó kampány zajlik április előtt, akkor nem egy felkészületlen és a mostani kampányban összecsiszolódó csapattal kell nekivágni. Ebben ráadásul olyan emberek tudtak hangadók lenni, akik az elmúlt évtized minden bukásánal aktívan jelen voltak és most is kivívták maguknak a központi helyet az irányításban.

Harmadik: A kerületben már jóval 2010 előtt összeomlott az ellenzék, Kocsis Máté egy előrehozott 2009-es választáson tudott nyerni. Azóta a szervezettség és a beágyazottság csak gyengült a politikai pártok esetében. 2017-ben egy önkormányzati képviselői választáson ugyan elő tudott jönni egy civil csapat, amely a helyi megújulás vezető erejének tűnt, azonban ez összeomlott a választási vereség után. Gyors újjászervezése, kooperált munka a helyi pártokkal azt a látszatot keltette, hogy képesek lesznek hatékony helyi kampányt folytatni, azonban a civil lelkesedés nem ellensúlyozta a politikai pártok gyengeségét, így sok esetben az amatőr kampánymunka képtelen volt hatékonyan ellensúlyozni a fideszes profizmust és túlsúlyt a helyi nyilvánosságban.

Negyedik: A jelölt komoly szakmai előélettel rendelkező szakember volt, másfél évtizede nem aktív politikus. Valószínűleg hamar belátta, hogy a felkérés, amelyre igent mondott egy nagyon vékony jégre viszi őt és ráéghet közéleti karakterére egy komoly vereség. Próbálta dinamizálni és színesíteni a kampányt, de annak alaphangulata egész végig fakó és üres volt, egyszerűen nem érkezett politikai muníció, a megszületett jelmondat, “az egy mindenkiért” inkább a ciki kategórába sorolható, semmint a frappánséba.

Ötödik: Természetesen mindvégig a Fidesz tematizált, okosan irányították az eseményeket. Ügyeltek, hogy szépen elússzon a kampány, az emberek többsége azt se tudja mikor kell szavazni. Ugyanakkor a karaktergyilkosságot hatékonyan végigvitték, elhitették, hogy a jelölt legnagyobb hátránya az, ami az előnye, azaz ért a szociális problémák kezeléséhez. Győri Péterről végig szajkózták, hogy ő a kerületből drogos migráns hajléktalanok tanyáját fogja csinálni. Természetesen az is negatívum, hogy a helyi önkormányzati lapban szó sem esett a választásról és az ellenzéki jelöltről, de azért ezt előre tudni lehetett. Miként azt is, hogy a Jobbik szavazók többsége a magát rendpártiként eladó fideszes jelöltre fog szavazni.

Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy kevés volt a valódi győzni akarás a Győri mögött álló csapatban egy olyan meccsen, ahol durván lejtett a pálya az ellenfélnek. Ha sikerültz volna egy jó kampánnnyal lelkesíteni a helyi ellenzékieket, akkor simán nyerhető lett volna, mert az áprilisi választáshoz képest a fidesz is elvesztette helyi szavazóinak felét. Szomorú, hogy még így is majdnem kéthartmados győzelmet arattak.

Kalmár Szilárd