Közép-Európa szinte minden országában előretört a szélsőjobb a rendszerváltozásokat
követően húsz évvel. Mi történik ezekben az országokban? Honnan jönnek a jól szervezett terrorcsoportok és erősödő pártok? Nem a semmiből. Szinte minden érintett országban előbújt a föld alól a világháború előtti szélsőjobb, elég csak a hazai nyilasokra gondolni, akik éveken keresztül élvezték a kisgazdák messzemenő vendégszeretetét.
Hasonló folyamatok zajlottak Belgrádban, Zágrábban, Prágában és Varsóban is. Magyarországon kívül azonban a helyzet disszonáns, mert nyílt neonácik és soviniszták ltalában szembe kerülnek egymással, lévén a németek által háborúban leigázott országokról van szó mind Csehország, mind Lengyelország esetében. Az “utolsó csatlós” Magyarországon nincs érdemi törésvonal neonácik és soviniszta szélsőjobboldaliak között. Még arról is megfeledkeznek, hogy maga Szálasi egy cseppet sem szimpatizált Hitlerrel, kényszerűségből állt mellé, a bolsevizmus elleni “szent” háború jegyében. Némileg hasonló a helyzet Horvátországban, de ott a szabadságharcos partizánkultúrának máig széleskörű társadalmi bázisa van.
Mi történt Varsóban? Egy várható forgatókönyv. Egy szélsőjobboldali parádé kétfajta ellenreakciót váltott ki. Részben a mérsékelt demokraták, baloldaliak ellentüntetését, részben pedig a kemény antifasiszták összefogását és mozgósítását. Ami néhány éve még csak Drezdában volt elképzelhető, az pár száz kilométerre keleten is felütötte a fejét. Kialakul egy sokszínű társadalmi mozgalom, amely nemet mond a nemzeti jelképek mindenhol dívó kisajátítására és egy része agresszióra agresszióval válaszol.
Varsóban “függetlenségi menetet” hirdetett a szélsőjobb, “sokszínű függetlenséget” a demokraták és baloldaliak népes csoportja és mozgósítottak a keményvonalas antifasiszták, akik rendkívüli segítséget kaptak Németországból is. A jobboldali kormányzat ebben a helyzetben természetesen a baloldaliak és antifasiszták ellen lépett fel keményen, elhanyagolva a szélsőjobboldaliak menetét, amelyből több ezren rontottak rá a rendőrökre, miután az ellentüntetők megakasztották parádéjukat. Ez a jelenség tipikusan kelet-európai. Az itteni politikai erők túlzóan lépnek fel minden szélsőbaloldalinak minősíthető akcióval szemben és elnézőek a szélsőjobbal szemben, még akkor is, amikor nyilvánvalóan az agresszíven fog fellépni.
Az eset kapcsán 210 embert vettek őrizetbe. Azt, hogy az antifasiszták vannak a célkeresztben, mi sem mutatja jobban, mint az a tény, hogy a hűvösre tett demonstrálók jelentős része, 92 fő német, akik nyilvánvaló módon nem a lengyel szélsőjobb parádéján vettek részt.
A hírek szerint egy magyart is őrizetbe vettek, nem sikerült kideríteni, hogy melyik oldalon állt.
