Miért kell még mindig 300 forintot fizetni a 45 forintba kerülő benzinért?

Tanker ship

Friss hír, hogy “mínuszba ment az olaj ára”. Az USA-ban “-37” (!) dollár is volt.

Kellő nyugalom szükséges az ilyen hírek elemzéséhez. Negatív tőzsdei ár ugyanis nincs, csupán esetlegesen csúnyán befuccsolt üzletkötések vannak, amikor azt mondja valaki, hogy inkább fizetek, csak vigyétek el tőlem ezt a rengeteg olajat. Ezt a pillanatfelvételt azonban bőven ellensúlyozza a “mozi”.

Hasonlókat szoktunk megélni a bulvársajtóban, amikor arról szól a hír, hogy az érdeklődő városi ficsúr a falusi vurstliban megnyerte a sok pénzt érő ezer kilós disznót, de a végén ő fizetett, nehogy neki kelljen hazavinnie. Ettől az ezer kilós disznó pont ezer kilónyi disznót ér, csak az adott pillanatban – úgymond – nem ért össze minden.

Ettől függetlenül az olajárak tényleg relatíve alacsonyak. Hordónkénti ára most éppen 20 dollár körül ingadozik, ami egyébként nagyjából azonos a kitermelési árával, legalább is a könnyen vagy átlagosan megművelhető olajmezőkön, jellemzően az Arab-félszigeten vagy Oroszországban.

Egy évtizede ugyanennek az olajnak az ára volt már bőven 100 dollár felett is, de hosszabb távon jellemzően 60 dollár környezetében szokott mozogni, azaz a tényleges árának háromszorosán. Tessék elővenni egy asztali kalkulátort, és szorozgatni az éves kitermelések mennyiségét ezekkel az árakkal, és máris repkednek a dollárban értendő ezermilliárdok, amiket egy nagyobb maroknyi ember rak zsebre, úgymond a világot palira véve.

Szóval, nyugodtan eltörölgethetjük a krokodilkönnyeinket, amikor az idén már sokadszorra olvashatjuk, hogy összeomlott az olajpiac. Valójában nem omlott össze, az olajmezők urai változatlanul degeszre gazdagodnak, legfeljebb ennek konkrét mértéke lehet változó.

Egy köbméterbe durván 7 hordó fér, tehát az így 140 dolláros köbméterenkénti ár literre vetítve 14 dollárcent, vagyis nagyjából 45 forint. Itt a kérdés, vajon miként lehet, hogy az ebből nyert benzin/gázolaj 300 és 450 forint között mozog a kutakon – minden körülmények között?

Nos úgy, hogy az egyes államok – eltérő mértékben – gigantikus, ráadásul ún. mozgó adókat pakolnak az alapárakra. Amikor viszonylag olcsó a nyersanyag, akkor felpörgetik az adóprést, amikor pedig relatíve drága, akkor engednek egy kicsikét. A világ legnagyobb kartellje, az OPEC eleve őrületes hasznot kasszíroz a nyersolajon, majd az olajcégek pörgetik fel a számlálót a szállítás, a finomítás és a forgalmazás során, s a véghajrában pedig az államok kapnak szerepet a fogyasztók sokrétű megkopasztása folyamatában.

Az ökölszabály az, hogy ha esik az ár, abból csak keveset lát a fogyasztó, ha pedig emelkedik, akkor igen sokat fizet. Májusra még nyomottak az előjegyzések, de júniusra már masszív emelkedés várható. Ebből akár arra is lehet következtetni, hogy a vadászkutyák szaglásánál is fejlettebb érzékelőkkel rendelkező olajpiacok a nyár derekára már a koronavírus-pánik lecsengésével kalkulálnak.

Mi pedig majd párás szemekkel visszemlékezünk 2020 tavaszára, amikor igen alacsony áron jegyezték (Ferenc pápa szavaival élve) “az ördög ürülékét”, s picit persze majd bosszankodunk, hogy ezen időszakban sajnos nem nagyon autókázhattunk. Főleg úgy nem, hogy valaki még fizetett is volna, csak tankoljunk meg a kútjánál.

Összefoglalva: nekünk, a mindennapok embereinek maradnak a porhintős mesék, az olajüzlet királyai és a kormányok pedig kamionszámra hordják el a pénzünket. Az nyersolaj tőzsdei jegyzési árai változhatnak, a kizsákmányolás viszont rendületlenül halad a maga útján.

– bankski –

  •  
  •  
  •  
  •