Miért kell megtriplázni a családi pótlékot – mennyi az a 37.500 forint?

A családi pótlék bizonyos mértékig hungaricum. Ezen intézmény kifejlesztésének főbb lépéseiben Magyarország elég gyakran világelső volt, kiváltképp a kapcsolódó GYES és GYED bevezetésével.

Történelmi előzménye egészen az Árpád-házi királyainkig vezet vissza, akik különös gondot fordítottak a bányászok betelepítésére, azok pedig önmaguk segélyezésére, hiszen egykoron ez volt a legveszélyesebb szakma. A kezdeti “kasszákat” ládákban tartották, ezért “Bruderlade”-nak nevezték el. Az első ilyet 1496-ból jegyzi a történelem, éspedig Thurzó János körmöci főkamaragróf által alapítva. (Részben ez magyarázza, hogy a magyar baloldal egyik fellegvárában, a budapesti XIII. kerületben miért neveztek el utcát egy arisztokratáról, Thurzóról, a megannyi haladó személyiség mellett.)

Az évszázadok során sokat fejlődött ez az intézmény, egyre hangsúlyosabb állami részvállalással, akár anyagilag, akár a szabályozás szintjén.

Az európai országok addigi gyakorlatát ismét meghaladó áttörés 1907-ben történt, amikor is a családok szociális védelméről átfogó törvény született Magyarországon, sőt 1912. június 11-én bevezették a családi pótlékot, jóllehet csak a közalkalmazásban lévőkre vonatkozóan, ám az akkori, önkormányzó társadalombiztosítás keretein kívül.

A lényeg: az állam elismerte a társadalom felelősségét a gyermeknevelés költségeit illetően.

Bizonyos értelemben hátralépésként értékelhetjük, hogy 1946-ban a családi pótlékot beolvasztották a társadalombiztosítási kasszába, ám 1990-ben kiemelték onnan, s a munkavégzéstől független, állampolgári jogon járó juttatássá vált, egészen a Bokros-csomagig, amely aztán széles körben számolta fel a családi, szociális juttatások rendszerét, s nagyléptékű differenciálásokat vezetett be a jövedelmi helyzetektől függően.

A Bokros-csomag szociális megszorításainak egymást követő bukásával a családi pótlék és az anyasági juttatások mértékét a legkisebb öregségi nyugdíjhoz kezdték el viszonyítani, így az előbbiek változatlansága lényegileg az alapnyugdíj “álló csillag” állapotából következik. Úgy is mondhatnánk, hogy ha a legkisebb öregségi nyugdíj összege megemelkedne, az óhatatlanul húzná magával felfelé a családi pótlékot és rengeteg egyéb szociális juttatást is.

A szocialista kormányokhoz teljesen méltatlan, egyértelműen neoliberális ihletésű Bokros-csomag szinte a mai napig diszkreditálja az MSZP-t bármely szociális javaslata elővezetésében, olyannyira, hogy a családi pótlék ügyét ez a párt 2018 óta nem is nagyon feszegeti, bár a “futottak még” követelései között rendre szerepelteti hol ennyi, hol annyi emelés szándékával.

Egy rövid, ám annál hevesebb fellángolást láthattunk még a Medgyessy-kormány idején a kormányfő (és nem az őt támogató párt!) által meghirdetett szociális rendszerváltás jegyében, amit aztán a gyurcsányi neoliberális restauráció egyenesen a későbbi ámokfutása bukásának okaként jelölt meg, ezzel – egyszersmind – véget vetve a rendszerváltó MSZP modernizációs esélyeinek.

A DK lényegében csak a 2018-as országgyűlési, illetve 2019-es európai parlamenti választások idején hozta be a családi pótlék ügyét a politikája homlokterébe, ám a mai napig sem jutott tovább valamiféle “európai családi pótlék” délibábjának alkalmankénti emlegetésénél.

A liberális-konzervatív Momentum és a jobbközépre törő, egykoron szélsőjobbos Jobbik ugyancsak szorgalmazza e 12 éve változatlan összegű juttatás emelését, jóllehet ezek a követelések nem rendszerszintű megközelítésből jönnek, amint a ballib szekcióban sem.

A kormány politikája világos: a legkisebb öregségi nyugdíj és a családi pótlék együttes és makacs változatlanul hagyásával a kivéreztetés sorsára tolta e két intézményt, s helyettük egyféle diszkrecionális szociálpolitikát fabrikál a jómódúak fokozott támogatásával, értelemszerűen a kevésbé tehetősek kárára.

Ezen a ponton hat üdítőnek, hogy a liberális/balközép politikai halottasházakból kimenekülő figurák által idén gründolt Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom egyszerre nyúl e két formához, azaz a legkisebb öregségi nyugdíjhoz, valamint a családi pótlékhoz, bár szellemesen az eddigiek logikájának megfordításával: megháromszorozná a családi pótlékot, és ugyanekkora nyugdíjpótlékot vezetne be, mindkettőt alanyi jogon.

A politikai üzenet egyértelmű: a gyermekek és az idősek felé azonos felelősséggel tartozik a társadalom, s ekként szimbolikusan is rögzítenék a létminimum biztosításának legszilárdabb alapkövét, így ezzel stabilizálnák a magyar lakosság felének megélhetési jogait.

Mondhatjuk, egy évtized folyamatos szárnyalásának hirdetett időszak után ennyi minimum “visszajárna” a társadalomnak.

– bankski –

  •  
  •  
  •  
  •