Miért ne b@sztassátok Karácsonyt

Komoly emberek is gyermekké válnak, s várják a varázsütést. Azonnal legyen változás! A mi részünkről türelem kell és bizalom, a civilektől továbbra is kritikus jelenlét, egymásra figyelés, szolidaritás és kitartás. – írta a Népszavában Karafiáth Orsolya véleménycikkében Karácsony Gergely megválasztása kapcsán.

Vélemény a véleményről.

A cikk minden szavával egyetértek: nem játszhatjuk el mindenben Kerényi Imrét, hogy “most mi jövünk”. Vagy, ha mégis, akkor hagyni kell a francba.
Ugyanakkor…

Szerintem nem lenne szabad csak Karácsonyéktól várni azt a politikai fantáziát és kreativitást, hogy mivel lehetne működő rendszerként is fenntartani azt a szellemiséget, hangulatot, amely a kampány egyszeri akciósorozatát sikerre vezette. Hogy milyen működő helyek, barátságos és civil gesztusokat miképpen lehetne szokássá, rutinná, ebben az értelemben intézménnyé tenni. Nem gondolnám azt, hogy megoldanám a kérdést, de valami olyasmikre gondolok, hogy:

1. Azon túl, hogy nyilvánvalóvá kell tenni a civil közösségi helyek és terek jegyzői vegzálásának a befejezését, javasolnék egy valamiféle „városi civil kuratórium” felállítását, és e kuratórium első feladatává tenném azt, hogy

akár a hajdani idétlen „tiszta udvar, rendes ház” franchise mintájára ítéljen oda „Civil kocsma” kifüggeszthető táblákat

azon helyek számára, akik részben vállalják azt, hogy ott a sör mellett közéleti kérdésekről is lehet beszélgetni, esetleg azt, hogy ilyen beszélgetéseket maguk is szerveznek a sör mellé.

2. Biztos, hogy valamiféle olyan közvetítői szerepet is betöltendőnek gondolnék, amely összehozza a civil kocsmákat olyan közéleti emberekkel (politikusokkal, szakértőkkel, akár celebekkel is), akik bizonyos megadott időpontban ott ülnek a kocsmában, és lehet velük beszélgetni, lehet tőlük kérdezni. Azt is kikötném, hogy nem kiselőadás – kérdés és beszélgetés.

3. Jó lenne akár szellemes kreatív ötletekkel több helyet teremteni a beszélgetésekhez. Szateliteket a parkokba, olyan buszmegállókat és végállomásokat, amelyeken nem egymással háttal, vagy egy sorban lehet csak leülni, hanem egymás mellé, egymással szemben is.

4. A képviselői és polgármesteri fogadóórákat is kettébontani (a privát panaszok és a közérdekű ügyek megbeszélésére), és ez utóbbiakat is valahogy „civilesíteni”, kivinni a hivatalból, barátságosabbá és közvetlenebbé tenni.

Szóval, valahogyan azt a kedélyes, barátságos, beszélgetős civil hangulatot és ethoszt továbbvinni, amely – bár a médiafelületekre felkerülés lehetetlenségéből, kényszerből fakadt, de – ennyire látványos sikerre vezetett a kampányban.

Jó lenne nemcsak a „most mi jövünk, nekünk dőljön a lé” másodlagos frissességű moralitásáról leakadni, hanem a hülyeségekről is:

jó lenne egymást informálni arról, hogy mik a hatáskörei és jogosítványai az önkormányzatoknak, mire van „saját pénzük”, pláne szabad rendelkezésű saját pénzük.

Egyszerűen hülyeség azt megpróbálni számon kérni (nemcsak rajtuk, bárkitől), amit úgysem lehetnek képesek megtenni. Azt kell és lehet – amire elvileg képesek lehetnek.

Szerintem…

KB

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük