Home Szájhősök tere Migránskvóta = röghözkötés

Migránskvóta = röghözkötés

200
0
SHARE
iszlam keresztenyseg

Behódolás?

A migrációs válságot a jobboldaltól a liberálisokig kultúrák összeütközéseként látják. Persze, eltérő kultúrák lépnek érintkezésbe, ám ez az értelmezés mégiscsak politikai értelmezés. Ennek egyik változatában a migrációt ellenző kelet-európai országokat buta fasisztáknak mutatják be, miközben a fejlett Nyugat képes felismerni a bevándorlásban rejlő gazdasági érdekeit.

Csakhogy az európai központ és a peremvidék gazdasági érdeke eltérő.

A migrációs válságnak fontos oldala, hogy munkaerőként is számba jöhető populáció települ be Európába. A huszadik században – mutatis mutandis – már volt ilyen. Az ötvenes-hatvanas évek „fordi”, „jóléti”, „keyenesi”, „teljes foglalkoztatáson alapuló” kapitalizmusa (tőkéscsoportjai és politikai vezetői) vonzotta be a dél-európai, maghrebi munkaerőt. Ez akkor a tőke és munka harcában a tőke győzelmét jelentette, hiszen a szakszervezetekkel védett észak-európai munkaerő leértékelését hozta el a betelepülő versenytársak megjelenése.

A hetvenes évektől ez a munkaerővonzás lehanyatlik, hiszen az olajválságot és a Volcker-sokkot követően a tőkés felhalmozás következő szakaszában a termelés harmadik világba (később kis részben Kelet-Európába) történő kitelepítése a meghatározó.

Az 1990-2004-es integrációs folyamatban Kelet-Európa a világgazdaságba maga is olcsó munkaerejével integrálódik. Egyrészt saját munkaereje migrál Nyugat-Európába, ez inkább Lengyelországra vagy Romániára jellemző, másrészt a tőke települ be termelni (a térség eladósodását követően a működőtőke-beáramlásra építő modell), részben a privatizált kapacitások átvételével, részben „zöldmezős” beruházások keretében (Szlovákia, Magyarország).

A modell a betelepült tőke exportképességére támaszkodva a külkereskedelmi mérleg többletére épül, másrészt pedig függ a nyugatról hazautalt jövedelmektől. A rendszer a munkaerő tudatos alulértékelését nevezi versenyképességnek. Ott, ahol az alacsony bérek miatt a munkaerő elvándorol, Nyugat-Európa és az onnan idetelepült munkaadó akár versenyezhet is a munkaerőért (lásd “hiányszakmák“, “munkaerőhiány”, “túl alacsonyak a bérek“).

Verseny és röghöz kötés

A  most Európába érkező populáció egy része azokban a szektorokban lenne foglalkoztatható, melyekre Kelet-Európa gazdasági profilja épül.

A migránspopuláció akár Nyugat-Európában, akár a kvóták útján a kelet-európai munkaerővel helyben versenyezve nyomná le a béreket. Mindezt korlátozza, hogy a betelepült populáció egy jelentős hányada számára a termelést máshova kitelepítő Nyugat-Európa nem tud mit kínálni. Ők lesznek a szokásos „ipari tartaléksereg” utánpótlása, amelyet az állam szociális, vagy erőszak eszközeivel pacifikálnak (segély, vagy Tusk javaslata) Ennek funkciója a munkabér lenttartása érdekében a lappangó munkaerőkínálat biztosítása.

A kvóta

A kvótarendszer a munkaerő népesség területi kontrollját biztosító eszköz lehet. A tőkés rendszert megelőző rendszerek alapvetően így szervezték meg a termelést (rabszolgaság, röghöz kötött jobbágy), de az elvileg szabad bérmunkára épülő kapitalizmus is él vele.

Mivel az európai polgár “szabadon mozog” az Unió területén, a helyi béregyenetlenségek fenntartásához a szabad mozgás jogával majd nem rendelkező migráns jön szóba. A kvóta ellenzői az Uniós alapszerződéssel látják összeegyeztethetetlennek a kötelező kvótát, pedig a migránsok által eddig gyakorolt mozgás szabadságával sem fér össze.

A munkabérek leveréséből származó társadalmi konfliktusok pedig a dolog természeténél fogva majd etnikai, vallási konfliktusokként jelennek meg.

Fasiszta, kommunista Kelet?

Jól látszik, hogy a migrációt és a kvótákat övező vita egy olyan hatalmi átrendeződés egyik szelete, amely veszélyezteti Kelet-Európa jelenlegi betagozódását a világgazdaságba. A V4 összefogása, hogy az európai politikai elit szándékait befolyásolja, alapvetően ebben a keretben érthető meg. Tehát nem annak köszönhető, hogy Kelet-Európa a kommunizmus miatt tradicionálisabb, monokulturális, vagy elmaradott társadalmak otthona lenne. Ez csupán a hegemónia és helyi képviselőinek (liberalizmus) ideológiája, amely a Nyugat és Kelet közötti hatalmi különbségeket a Kelet alsóbbrendűségének elméletével igazolja.

Forrás: Fent és Lent