Mindenki győzelme

Német vezénylettel véget ért az EU eddigi második leghosszabb csúcstalálkozója. Az eredmény részint eszmei, részint pedig kézzel fogható.

Az eszmei siker az, hogy az EU egy nagyon nehéz helyzetben bizonyította, hogy igenis működő- és döntésképes. A kézzel fogható siker pedig az, hogy az EU hosszú évtizedek után végre kimozdult az “1 %-os” állapotából, azaz a blokk a gazdasági össz-teljesítményének immár 1,4 %-át fordítja a közös feladatokra.

A dolog Soros György javaslatával kezdődött. Az amerikai üzletember pár éve feszegeti, hogy az EU, mint a világ legmegbízhatóbb adósa (t.i. azért, mert eddig még soha nem vett fel hitelt, viszont mindig állta a vállalt fizetési kötelezettségeit) vegyen fel hatalmas hiteleket a fejlesztéseire, s ennek okos felhasználása révén váljék a világ legbefolyásosabb gazdasági erejévé. Soros eredendően szinte minden ilyen pénzt Afrikának szánt volna, ehelyett most az történik, hogy az EU hitelfelvevőként jelentkezik ugyan a pénzpiacokon, ám magára költi.

Ha valaki nem csak az egymást másoló, gyakran felületes híradásokat nézi, hanem elolvassa a ma zárult EU-csúcs tényleges ún. “következtetéseit”, akkor világossá válik, hogy az ‘új’, vissza nem térítendő pénz, amin a kormányfők osztozni kívántak, az valójában 312,5 milliárd euró, ami nagyjából ugyanannyi, mint az ún. 7 éves költségvetési keret (értsd: ‘szokványos’ költségvetés) hasonló része. Szóval az EU gyakorlatilag megduplázta a fejlesztési forrásait. Ha valami, akkor ez tényleg nagy dolog.

A ‘szokványos’ és az ‘új’ összegek pénzügyi nagyságrendje azonban hiába azonos, az irányuk különbözik. A segélyforrások eddig döntően Keletre folydogáltak, most pedig zömmel Délre indulnak. A nagy kérdés tehát az, hogy az eddig Keleten sokszor herdálós felhasználás vajon okos lesz-e Délen? Keleten a szovjet mintájú, zsákutcás nemzetgazdaságok modern kapitalista reformja volt a cél, most pedig Délen a kipusztult turizmus helyettesítése a feladat, lehetőleg zöld megoldásokkal.

Az EU egésze tehát 7 év alatt 7 évnyi plussz pénzt szán az egész blokkra. Ebből a szempontból Magyarország nincs elkényeztetve, ugyanis bár a szóba jöhető összeg önmagában hatalmas, az Orbánék által elérhető mérték csak 1-2 évnyi lesz. Ez azért nem éppen frenetikus siker, mint ahogy az ún. jogállamisági feltételekhez kötés látszólagos meglazítása sem. 

Ez utóbbiról érdemes elmondani, hogy végső fokon a bíróságok függetlensége a mérőeszköz. Az EU jogállamiságának ugyanis az a ‘logikája’, hogy bár disznóság mindig mindenütt volt/van/lesz (a mérték persze nem mindegy!), az a fontos, hogy az igazság is kapjon garanciákat, azaz legyen biztos a rendbetétel. Jelen esetben az Orbánék által hivatkozott siker az, hogy elkerülték a legrosszabbat, tehát az előzetes feltételhez kötést, ehhez képest ‘csak’ utólag kell szembenézniük az esetleges következményekkel. Értsd: nem kassza előtt, hanem kassza után nyílik a pofonos láda.

Összegezve tehát az a tájkép tárul elénk, hogy az EU-nak jelentősen erősödött a szolidaritási karaktere, a keleti kiskirályokat pedig némi zsebpénzzel visszaültették a kispadra. Ha Orbánnak ez győzelem, akkor sok ilyen győzelmet kívánunk neki (és magunknak).

  • bankski –
Ha érdekel a radikális hangvételt vállaló újságírás és hírszerkesztés,
szívesen foglalkoznál alapos és igényes tényfeltáró anyagok írásával
esélyegyenlőségi, szociális, érdekvédelmi vagy politikai területen,
akkor az alábbi címre várjuk jelentkezésedet: kalmarszilard(kukac)gmail.com
  •  
  •  
  •  
  •