Mindenki vár, retteg, reménykedik – Bekövetkezett az elképzelhetetlen

Szanyi Tibor írása a Városi Kurírban jelent meg 2020. április 11-én.

Az élelmiszeripar félgőzzel, de legalább működik, nem úgy mint a gazdaság más szektorai. Az emberek egy része mindent elhagyva bezárkózott, másik része pillanatok leforgása alatt elveszítette a munkahelyét. Katasztrófális erőforráshiány lépett fel az egészségügyben. Repülők alig járnak, vonatok úgy-ahogy, botladozik a gépkocsiforgalom. Látjuk. Mindenki vár, retteg, reménykedik.

Megállt a piac, leállt a termelés, megdermedt az élet
A kormányok állítják, hogy urai a helyzetnek, s kapkodva ígérgetnek, hazudoznak ezt-azt, a népek pedig arra várnak, hogy az államok vegyék át a gazdaságot.

Sorra dőlnek meg a gazdasági doktrínák

Aligha gondoltuk volna, hogy egy parányi vírus térdre kényszerítheti az egyeduralkodónak hitt “piacot”. Most derül ki, hogy a mindent felforgató és felzabáló, a neoliberális kapitalizmus mennyire sérülékeny. Sorra dőlnek meg a gazdasági doktrínák, s világossá válik, hogy ha azonnali fenyegetés éri az életünket, akkor szinte semmi se szent mindabból, amit korábban annak mondtunk.

Pedig a pusztulásunk nem a koronavírussal kezdődött, hanem azzal, amire fütyültünk. A természet lassú, módszeres szétszedése immár felkavart mindent. Az itt-ott – eddig – helyi életet élő vírusok (és egyéb kórokozók) szépen egymásra találtak, s mutációikkal soha nem látott erőre törtek.

A tőke felteszi a kezét, és megadja magát

Most vált több mint nyilvánvalóvá, hogy a kapitalizmus mindent eltiport az általa keltett problémákat viszont a társadalmakra hagyta. A kapitalizmus nem képzett tartalékokat, mindent a pillanatból akart kicsavarni. Ha bekövetkezik a baj, akkor a tőke felteszi a kezét, és megadja magát.

Hol vannak a mesés vagyonok? Azok a vagyonok, amelyekről eddig csak statisztikákat láttunk, hogy a világ összvagyonának egyre nagyobb részét egy egyre szűkülő, hovatovább pár ezer emberből álló csoport tartja magánál. A világ kincsének 80 %-át az emberek 1 %-a birtokolja. A szupergazdagok. És ez a temérdek pénz most mégse mozdul, hanem cinikusan várja, hogy az emberiség gondjainak 100 %-át oldják meg a 200 országban működő kormányok.

A népek pedig ugyanezt várják. Hogy az állam fizessen munkabért, az állam gyógyítson meg mindenkit, adjon fedelet és tulajdonképpen mindent. Ugyanis a “piac” egyiket se tudja biztosítani. Furán hangzik, de a népek – tudat alatt vagy felett – valójában a szocializmus alapjait követelik. És részben meg is kapják, több helyütt még perspektivikusan is.

A meztelen igazság

Ezenközben idehaza a kormánynak láthatóan fogalma sincs, hogy mit kéne tennie. Látszatokról intézkedik. Reptérre rohangál kínai maszkokat köszönteni, amit ő talán lát, de a nép nem. Kórházakban rovancsol, hogy megnézze a betegekre potyogó csempéket. Lerabolja a fél országot, hogy a papoknak osztogathasson, mintha a vírus istenfélő lenne. Ingyen parkolást hirdet kijárási ellenjavallat közepette. És hozomra anyagi segítséget láttat azok számára, akik esetleg majd túlélik a pusztítást.

Pedig most az egyetlen menedék az lenne, ha pénzhez jutnának az emberek!

Akárhonnan nézem, meztelen az igazság. Becsődölt a korlátok nélküli, főként a gazdagokra kacsingató, a rabolva is szabadon szárnyaló piacgazdaság (értsd: neoliberalizmus), becsődölt a NER, becsődölt a fizetős egészségügy minden délibábja, becsődölt a nemzeti elitnek hitt szotyizabáló, seggnyaló különítmény, meg leginkább az állatorvosi lóként vágtázó focicentrikus idiotizmus.

Minthogy a nép valójában igazi szocializmust (szociális piacgazdaságot) követel, ezért hát ma az lenne a leghelyesebb, ha a láthatóan és makacsul tehetetlen főkormányos átadná a stafétát egy hozzáértőnek, aki érti a szelek fújását, és képes pénzhez juttatni a népet. Általános egyenértékeshez. Itt most már nem segít a nagy semmi valahány százalékától való feltételes eltekintés, mert itt most életeket kell menteni! Sokkal többet, mint amennyit a vírus elvenni képes!

Jön velünk szembe a társadalmi, “szebb” nevén a szociális katasztrófa.

Olyan nagy, amilyet még nem láttunk a tatár seregek óta. A mohácsi vész csak egy szimpla epizód ahhoz képest, ami most készülődik. Ebben benne van tíz-, s akár százezrek csendes halála, benne van a bamba belenyugvás, de a kiegyenesített kasza is! Viszont az esetleges népharaggal szemben a TEK nevetségesen kevés lesz…

(A szerző közgazdás, volt Európa Parlamenti képviselő, az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom alapítója)

Városi Kurír

  •  
  •  
  •  
  •