Most már lehet szobra Frankel Leónak Budapesten?

A 2019-es önkormányzati választás szinte soha nem látott baloldali ellenzéki fölényt hozott a fővárosba. Ráadásul itt a Jobbikkal való együttműködés is jelképesebb volt, mint máshol, Józsefvárosban például erre hangsúlyozottan nem is került sor.

A győztesekről mindenki, így mi valódi balosok is úgy beszéltünk, hogy a “baloldali” ellenzék, persze nagyon sok esetben ezek az emberek büszke liberálisok voltak, nemritkán a Kádár rendszerből hozott antikommunista hittel. Ennek ellenére a legöbben mégis úgy éreztük, hogy lehetőségeinkhez mérten maximálisan támogatni kell, hogy leváltsák a fideszes kerületvezetéseket. Természetesen támogatásunk minősíthető jelképesnek, azonban sok helyen olyan kicsi volt győztes és vesztes között a különbség, hogy nem kizárt, hogy a helyben élő néhány tucat radikálisabban gondolkodó baloldali szavazatára is nagy szükség volt.

Ennek ellenére nem arról van szó, hogy valamiféle számlát nyújtanánk be, sokkal inkább arról, hogy jobb minél előbb túlesni fontos kérdések tisztázásán. Számomra és sokunk számára természetesen a legfontosabb egy az egész fővárosra kiterjedő szociális akcióprogram megalkotása és végrehajtása. Az elhelyezés nélküli kilakoltatások leállítása, a szociális bérlakásszektor újjászervezése, a tömeges utcai hajléjktalanság problémájának megoldása, természetesen a rendészeti elemeket mellőzve.

Van azonban ami fontos még emellett. Igenis látni akarjuk, hogy az új városvezetés kulturális értelemben is felveszi a kesztyűt és szembe mer menni az elmúlt évek történelemhamisító, hazug trendjével. Budapesten, amelyet elpusztított a náci agresszió, ahol éppen 75 évvel ezelőtt ezen a napon elszabadult a nyilasterror pokla, nem lehet helye német megszállási emlékműnek. Az elmúlt évtizedekben előbb a liberális, majd a jobboldali városvezetés elvakult hittel és lendülettel takarította el a közterületekről a baloldali vagy oda sorolható szobrokat és emlékműveket. Kezdték a főváros határát szimbolikusan jelző Osztyapenkó kapitánnyal, majd befejezték a Károlyi Mihály és a Lukács György szobrokkal.

A kérdés tehát ma az, hogy ezen a területen minden marad a régiben? Elfogadjuk, hogy teljesen átrajzolták a városképet a saját beteg világképük szerint vagy igenis nekiveselkedünk és szimbolikusan visszafoglaljuk a várost ilyen értelemben is? Vajon fel lehet állítani Budapesten újra Károlyi és Lukács szobrát? Vajon a főpolgármester mer majd fejet hajtani a zsinagóga falán elhelyezett, felszabadulást elhozó szovjet katonák tiszteletére emelt emléktáblánál? Vajon majd le tud tenni egy szál virágot Bajcsy-Zsilinszky Endre szobrához?

Ráadásul nem csak holmi helyrebillentésre lenne szükség, hanem többre annál. Olyan, számunkra és mások számára is szimbólum értékű dolgokra, amelyek fontos alapjai egy öntudatos baloldali világképnek. Az egykori Szociáldemokrata Párt és a Népszava székháza ma is áll Józsefvárosban. A minimum az, hogy erre emléktábla kerüljön, mert közös történelmünk egyik legfontosabb helyszíne volt az épület. Szintén ebben a kerületben, Somogyi Béla és Bacsó Béla szociáldemokrata újságírók meggyilkolásának helyszínén lehetne és kellene emlékművel emlékezni a szélsőjobboldali horthysta fehérterror áldozataira. Valamikor a második köztársaság néhány éve alatt a mára újra baloldalivá lett Újbudán közterület viselte az elkötelezett demokratának és baloldalinak, Garami Ernőnek a nevét. Ő hasonlóan Kéthly Annához büszkén vállalható mindannyiunk számára. Akárcsak a magyar és nemzetközi munkásmozgalom romantikus harcosa, az életében Óbudához kötődő Frankel Leó, akinek egy normális országban már régóta szobra állna.

Természetesen tudom, hogy ezzel a felvetéssel lehetett volna várni pár napot. A gond csak az, hogy harminc éve élünk ebben a halogatásban és ha körülnézünk, akkor azt látjuk, hogy rendszerváltás után teret nyerő soviniszta fasisztoid szellemi ellenforradalom szétcseszte ezt az országot és otrombaságaik határozzák meg Budapest városképét is. Irredenta összkép a Kossuth téren, két szobra áll a történelem legmegosztóbb amerikai elnökének, jobboldali Ronald Reagan-nek, félhivatalosan emelt kettőskeresztek állnak szinte minden kerületben és lassan második évtizede rondítja a nemzet főutcájának összképét a történelemhamisító központként funkcionáló Terror Háza pengefala…

Kalmár Szilárd
Munkások Újsága

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük