Munkát helyben, jó minőségű utakat és kisvállalkozói támogatást – Interjú Bíró Zoltánnal, az ISZOMM képviselőjelöltjével

Bíró Zoltán nem akart tudatosan politikus lenni. Egyszerűen „azzá vált”. Észrevette, hogy bárhol járt, megtalálták őt a helyi emberek, az ő privát problémáikkal. Különösen igaz volt ez a saját háza táján, a Pest megyei 7. sz. választókerületben. A férfi egy nap elkezdte összepárosítani a gondokat és a lehetséges megoldásokat; egyeztetésbe fogott az érintettekkel és a hivatalokkal, nagy levegőt vett és belépett a nagypolitika porondjára.

Hol tart a helyi megoldandó feladatok gyűjtésében? Mi a legsürgetőbb tennivaló a Gyál-Gyömrő-Pécel „háromszögben”?
Ami nagyon szembetűnő, az aszfaltutak vállalhatatlan állapota, a településeken belül pedig konkrétan a hiányuk. Ezt nagyon gyorsan rendezni kell az önkormányzatoknak. Az erre biztosított forrásokból. Merthogy vannak.

Ennyire rossz a helyzet?
Inkább arról van szó, hogy a helyzetet rosszul kezelik. Mindenki számára egyenlő módon kell biztosítani a közlekedés lehetőségét. Itt a településeket összekötő, különálló kerékpárutak létesítésére gondolok. Amelyek lehetővé teszik, hogy kerékpárral is biztonságosan el tudjanak jutni az emberek egyik településről a másikra. Legyen szó akár munkába járásról, akár családi kirándulásról, ügyintézésről vagy sportolásról.

De hol van ehhez a pénz?
Ennek a megvalósításához három csoport együttes munkája kell először; csak utána a pénz. Ami szintén több részből áll: állami támogatásból, önkormányzati támogatásból és a helyi vállalkozások hozzájárulásából. Itt főleg a multicégekről beszélek.

Mi az a problémakör, ami személy szerint a legközelebb áll Önhöz?
A térség erdőinek irtását és a mezőgazdasági területek beépítését azonnal megállítanám, ha tehetném. Mivel jómagam kertész vagyok, pontosan tisztában vagyok azzal a ténnyel, hogy a bolygó által teremtett közeg nélkül, mi emberek életképtelenné válunk. Nincs szükségünk újabb és újabb raktárakra és parkolókra. Ezek helyett új erdők és mezők kialakítására kell szánni az energiát és pénzt. Hiszen az emberiség létét a természeti környezete tartja életben és határozza meg, nem pedig a GDP.

Fákat ültetne? Mert ez így inkább filozófia, mint gyakorlat…
Létrehoznék egy tanösvény szerű túraútvonalat, ami a Gyáli, Halas, Maglódi csatornák és a Vasadi főcsatorna mentén húzódna. Amely csatornák a Gyáli csatornának köszönhetően a Ráckevei-Dunaágba csatlakoznak. Természetesen ezen csatornák rehabilitációjával kezdeném.

Biztosan ez most a legfontosabb kérdés?
Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a mostani járványhelyzetben nem ezek a legfontosabb problémák. Most aktuálisan sokkal nagyobb baj van, a vírus elleni védekezés miatt kialakult megélhetési problémákkal. A pénztelenség és reménytelenség problémája. A mai napig meg nem állított végrehajtások okozta problémákról beszélek például.

Hogyan lehet ezeken segíteni?
Gazdasági átalakítással. Kiszámoltam: van rá mód, hogy csökkenteni lehessen a családok, melósok és a kisvállalkozók költségeit. Így több pénzt kapnának kézhez az emberek. Aztán ott az oktatás; jobb és rugalmasabb oktatást kell létrehozni. Mindenki számára szabadon elérhetővé tenni az oktatást lehetőségét és ezáltal a tudást. A fiatalok számára kedvezményes otthonteremtési lehetőségeket; a munkaadóknak új szemléletet, amelyben megbecsülik a munkát végzőket.

Milyen emberek keresik fel Önt a problémáikkal? Kik várnak Öntől megoldást?
Azokat képviselem, akiket nem csak magára hagyott a politika, hanem kizsákmányolta és ellehetetlenítette őket. Azért kell nekem felállnom az érdekükben, hogy lássák: valaki legalább megpróbálja. Hogy lássák: bárki tehet azért, hogy jobbá válhasson élete, jobb legyen a közösségnek.

Ezek mind baloldali eszmék. Mit jelent Önnek a szocializmus?
Szeretet, otthon, család, lehetőség, igazságosság, szabadság, egészség, szolidaritás, egyenlőség.+

Szép gondolatok, de nem túl modernek…
Akkor lefordítom őket (nevet)! Számomra ez azt jelenti, mikor nem azért dolgozom, hogy megélhessek, hanem azért élek (úgy, ahogy akarok), mert megdolgoztam érte. Azt persze mindenki maga dönti el, hogy mi számít luxusnak az életében. Aszerint, amit most látok és tapasztalok, Magyarországon „megélnek” az emberek valahogy, hiszen még élnek. Viszont már nincs álmuk, sem vágyuk a jobbra. Vagyis az az álmuk, hogy legyen mit enni hó végén is.

Susánszki Bence
Munkások Újsága

  •  
  •  
  •  
  •