Ne vásárolj annyit!

Szóval van ez a Black Friday. Azt mondják azok a srácok, akik meg akarják állítani a föld melegedését (helyesen), hogy ne vásároljunk Black Friday-kor.

Remek kezdés, de én megkontráznám két dologgal.

Egy. Az, hogy gyerekek, akiknek úgy ránézésre többe kerül a kabátjuk, mint egy átlag dolgozó magyar állampolgár ruhatára, talán ne mondják meg senkinek, hogy mikor mit vegyen és mennyiért. Mert csak a bicskák nyílnak ki a zsebekben és elkezdenek hasogatni a fejek. Nem oké. Nincs rendben. Inkább ültessetek fákat. A szüleitek nyaralójába. Meg kezdjetek el, használt ruhákat venni. Légyszi.

Kettő. Tényleg nem kéne vásárolni annyit. Nem Black Fridayon, hanem úgy álltalában. Át kéne már látni a hályogon, amit a kapitalizmus nevű önjáró pénzszivattyú a szemünk elét tesz.

Nem akkor vagy ember, ha jó cuccaid vannak. Nem akkor vagy menő, ha étteremben eszel. Nem attól vagy menő, ha állandóan költesz. Nem attól lesz jó az életed, úgy nézel ki, és azt cselekszed amit a reklámok rád öntenek.
Ellenkezőleg. Attól szorongani fogsz. Függő leszel. Szorongó. Depressziós. Rabszolga.

Bármilyen szarul hangzik is, de mióta a széthullott a kommunista blokk, újra visszatért a jó öreg vadkapitalizmus. Nem Magyarországra. A bolygóra. A legcsúnyább formájában. Ad fizetést, de csak annyit, hogy tudjunk fogyasztani eleget. Cserébe az átlagembernek nincs tulajdona, nincs szabadidője, valójában döntési szabadsága sincs.

Iskola, munka, családalapítás, megszakadás a munkába, hogy a család valahogy elketyegjen, aztán jönnek a szó szerinti nyugdíjas évek, majd a halál.

Lehetne ezt másképp is. Csak ahhoz ki kéne lépni a komfort zónánkból. Nem Black Fridayon nem vásárolni feleslegesen, hanem úgy nagyjából soha. Csak akkor és csak azt, amire szükség van. Nem kidobni a használt ruhát, háztartási gépet, könyvet, ételt, hanem megtalálni neki a helyét. Vagy átalakitani. Felhasználni. Nem azonnal venni egy újat. Nem fogyasztani feleslegesen.

Nem kéne egyedül megvívni a csatát a céggel és a rendszerrel, amiben csak elbukni lehet.

Igen, te is drága csúcsmenedzser olvasóm. Te, aki 24 órából 23-at a cégnek dolgozol, még ha jó pénzért is, te is elbuktad. Nem a pénzed. Az életed.

hanem közösségeket szervezve, szakszervezeteket, egyesületeket alapítva közösen harcolni egymásért. A megbecsülésért. Ahol mindenkit elismernek. Azért, amit csinál. És nem azért, amit vesz.

A 8 óra munkáért. De leginkább a 8 óra pihenésért, és még inkább a 8 óra szórakozásért.

Ha érdekel a radikális hangvételt vállaló újságírás és hírszerkesztés,
szívesen foglalkoznál alapos és igényes tényfeltáró anyagok írásával
esélyegyenlőségi, szociális, érdekvédelmi vagy politikai területen,
akkor az alábbi címre várjuk jelentkezésedet: kalmarszilard(kukac)gmail.com
  •  
  •  
  •  
  •