Nem azt mondja a választóknak Clinton, amit a bankároknak!

Nem azt mondja a választóknak Clinton, amit a bankároknak!

387
0
SHARE

Clinton kapcsolatai a nagy pénzügyi intézményekkel és a nekik elmondott beszédei figyelmes tanulmányozást igényelnek.
A Wall Street elitjéhez intézett zártkörű, fizetett beszédeiben Hillary Clinton olyan megszorító programot és kereskedelmi tervet támogatott, amelyet a 2016-os elnöki kampányában elvetett.
Clinton megtagadta a Goldman Sachs-nál, a Morgan Stanley-nél, a General Electric-nél és más vállalati nehézsúlyúaknál tartott beszédeinek a közzétételét. A WikiLeaks “sípoló” honlap közölte az újonnan megnyitott részleteket, amelyeket elsőként a BuzzFeed-nél Ruby Cramer jelentett. Az FBI szerint az e-mailek végső forrásai az orosz kormánynak dolgozó hackerek.
2013 áprilisában, a Morgan Stanley-hez intézett fizetett beszédében Clinton üdvözölte a megszorító tervet, amelyet Alan Simpson volt republikánus szenátor (Wyoming) és Erskine Bowles MS igazgató, a 2010-ben Barack Obama elnök által összehívott adósságcsökkentési bizottság társelnökei javasoltak.
A terv, amelyre Obama az áldását adta, jelentősen csökkentette volna a társadalombiztosítási kedvezményeket, növelve az adóbevételeket a kibúvók bezárásával.
Simpson és Bowles “a helyes keretet javasolta”, mondta Clinton a Morgan Stanley-nél tartott beszédében, amelyért 225 ezer USD-t fizettek neki. “Nevezetesen, korlátoznunk kell a pénzköltést, megfelelő bevételeket kell hoznunk, és ösztönöznünk kell a növekedést. Ez egy háromrészes képlet.”
Az idősek kedvezményeinek a csökkentése sosem népszerű az amerikai baloldalon, és a Simpson-Bowles terv olyankor érkezett, amikor a gazdaság különösen gyengélkedett. Az adók növelése és a kiadások csökkentése súlyosbította volna a recessziót. De az elit konszenzusa akkor azt deklarálta, hogy a gazdaság problémája inkább a költségvetési hiány, mint az a tény, hogy a legtöbb ember zsebében nincs elég pénz. A progresszívek szidták a Simpson-Bowlest, de az a Beltway médiájának elragadtatását vívta ki.
A Bernie Sanders szenátorral a jelölésért vívott csatájában azonban a volt külügyminiszter fordított az álláspontján a megszorításról. A társadalombiztosítás bővítésének a támogatásával jött elő és fogadta, hogy azt sosem fogja csökkenteni. A hivatalos politikai platformja felhív az infrastruktúrára irányuló kormánykiadások jelentős bővítésére, amit a gazdagokra kivetett magasabb adókkal kell fedezni.
Az újonnan közzétett beszédrészletek nem egy korrupt Clintont mutatnak, aki egy dolgot mond a magándonoroknak és másikat a nyilvánosságnak. Ezek inkább aláhúzzák a reputációját, mint az amerikai politikai centrum egy kreatúrájáét, akinek az eszméi és hitei az elit áramlásával együtt úsznak.
Bár a 2008-as pénzügyi válság után a megszorítás eszméje népszerű volt, ma széles körben elismerik, hogy a kiadások idő előtti csökkentése – különösen az államok és helyhatóságok szintjén – hátráltatta a Nagy Recesszióból való kilábalást. A republikánusok által kinevezett korábbi Federal Reserve elnök, Ben Bernanke hangsúlyozta ezt.
Egy múlt heti beszédében Jason Furman, Obama fehérházi gazdasági tanácsadó tanácsának az elnöke elvetette a költségvetési “héják” konszenzusát, amelyet az első elnöki időszakban sok prominens demokrata, köztük maga az elnök is elfogadott. Az elit közgazdászok között a jelenlegi gondolkodás inkább azzal egyezik, amire akkor a progresszívek hívtak fel: növelt kormánykiadásokra a gyenge gazdaság erősítéséhez. Clinton mostani politikai platformja jórészt ezt a konszenzust tükrözi.
A liberális elitnek a szabadkereskedelem-pártolása is erodált az utóbbi időben, mivel ez is olyan üzletbarát álláspont, amely elválasztja a demokrata párt donorjait a szavazói tömegétől. Clinton nyilvános nézetei ebben is eltolódtak azoktól, amelyeket bizalmasan fejtett ki a bankároknak csak néhány éve.
Egy 2013. évi, a Banco Itau brazil bankhoz intézett beszédében, Clinton a NAFTA (North American Free Trade Agreement – Észak Amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény) és más újabb kereskedelmi paktumok által megállapított gazdasági vízió radikális kiterjesztésére hívott fel.
“Az én álmom egy, a fél világra kiterjedő közös piac, nyitott kereskedelemmel és nyitott határokkal, valamikor a jövőben annyira zöld és fenntartható energiával, amennyire képesek vagyunk, erősítve a növekedést és a lehetőségeket a félteke minden lakója számára,” mondta Clinton.
A “nyitott határok” hivatkozás a különböző országok közötti akadálytalan migráció jóváhagyása, hasonlóan az EU-ban jelenleg meglévő rendszerhez. A bevándorlásról Clintonnak sok különböző álláspontja volt az utóbbi évtizedben, sőt a múlt évben. Időnként a Latin Amerikából érkezett menekült gyermekek deportálására hívott fel, máskor viszont az engedély nélküliek bajnokaként lépett fel. A hivatalos 2016-os platformja utat nyit az amerikai állampolgársághoz a megfelelő papírok nélküliek számára.
De Clinton eltolódása a kereskedelem kérdésében irányítottabb. Noha segített Obamának 11 más Csendes Óceán-i országgal – köztük sokkal a nyugati féltekén – letárgyalni a TPP (Trans-Pacific Partnership –Transz Csendes Óceáni Partnerség) paktumot, most elveti ezt a tervet.
És nincs egyedül. Az utóbbi három évtizedben, a körgyűrűn belül az uralkodó nézet úgy tartotta, hogy a szabad kereskedelem az amerikai és a külföldi dolgozóknak egyaránt jó. Az USA gyártó közösségeinek a pusztulása és a külföldön dolgozók nem stabil előnyei azonban sokakat a korábbi támogatásuk átértékelésére késztettek. Clinton bizalmasa, Anne Marie Slaughter, egy korábbi külügy-minisztériumi hivatalos személy, aki most a centrista New America Foundation (Új Amerika Alapítvány) vezetője, szeptemberben az aggályait fejezte ki a globalizációs status quot illetően. Utalt arra, hogy az Egyesült Államok korábban túlzottan optimista volt azokkal a lehetséges külpolitikai problémákkal kapcsolatban, amelyeket a gonosztevő rezsimekkel folytatott kereskedelem bővítése okoz. A prominens pénzügyi újságíró Martin Wolf még kifejezettebb volt az átgondolásban, utalva arra, hogy a jelenlegi szabadkereskedelmi rend magának a demokráciának a kárára segítette elő a vállalati elitek profitját.

http://www.huffingtonpost.com/entry/hillary-clinton-paid-speeches-austerity-trade_us_57f91902e4b0e655eab4c393?section=&
Carter, Zach – Marans, Daniel: Hillary Clinton fizetett beszédei teljesen ellentétesek az idei álláspontjával
Zach Carter- Daniel Marans: Hillary Clinton’s Paid Speeches Were Totally At Odds With Her 2016 Platform
Huffington Post, 2016. okt. 8.
(Ford. Szende Gy.)