Néma József: Róna Péter több ponton téved!

A napokban az Index.hu hosszú interjút készített Róna Péterrel „A devizahitel meg sem felelt a hitel fogalmának.”. A pécsi devizahiteles csoport jogi és eseti szakértője, Néma József több ponton vitába száll(na) Róna Péter állításaival, és azzal keresett meg minket, hogy szakmai észrevételeit elmondja.

Munkások Újsága: Ön azt állítja, hogy a devizahitel témában Róna Péter több helyen is téved a vele készült interjúban. Mire alapozza állítását?

Néma József.: Róna Péter úr szerint (Gyurcsány Ferenc) egyik korábbi miniszterelnöknek és (Simor András) szintén egy korábbi jegybankelnöknek köszönhetően országunk olyan monetáris- és gazdaságpolitikát folytatott, amely megágyazott a devizahitelezés elterjedésének. Egyáltalán nem tartom szerencsésnek, ha valaki ezt a problémát személyekhez köti, már csak azért is, mert igen hosszú lenne a valós névsor. Megítélésem szerint azért kerülhetett sor a devizaalapú hitelkonstrukció létrehozására, mert a kamattámogatott hitelekhez kapcsolódó kamatkülönbség állam által történő megfizetése, elég komoly terhet jelentett a költségvetés számára.

Nem vitatható, hogy ezzel kapcsolatosan az MNB és az akkori kormány együttműködött. Az MNB tisztában volt azzal, hogyha megszűnik a kamattámogatás, vissza fog esni a hitelezés.

Erre valakinek a fejéből kipattant egy szikra, hogy osztrák-svájci mintára Magyarországon is létrehoznak egy olyan hitelkonstrukciót, ahol marad a kedvező kamat, viszont a tartozást nem forintban, hanem devizában fogják nyilvántartani. Az MNB tisztában kellett legyen azzal, hogy így az elveszett kamatkülönbözet bőven megtérülhet az adósra terhelt árfolyamváltozásból. Ezzel a megoldással két legyet ütöttek egy csapásra. A fogyasztóknak látszólag nem okozott a gondot, hogy megszűnt a kamattámogatás, az állam (bácsi meg) pedig mentesült a kamatkülönbözetek megfizetésétől. Ennek a megoldásnak a vesztesei a devizaalapú kölcsönt igénybe vevő családok lettek, s azok maradtak mind a mai napig!

Munkások Újsága: Ez bizonyára így van, de mi az, amit ön konkrétan kifogásol Róna Péter állításaiból?

Néma J.: Több ponton téved a neves szakember. Nem vitatható, hogy a devizaalapú hitelkonstrukció törvényileg nem szabályozott, és eltér a pénzkölcsönzés polgári jogi szabályaitól. Ám a pénzkölcsönzés fogalmát – Róna Péter úr állításától eltérően – nem a Ptk. 523 § (1) bekezdése, hanem a Hpt. (Hitel-és pénzintézeti törvény) 2. sz. mellékletének I.10.2.a) pontja határozza meg. Ez utóbbi szerint a pénzkölcsönnyújtás: „a hitelező és az adós között létesített hitel-, illetőleg kölcsönszerződés alapján a pénzösszeg rendelkezésre bocsátása, amelyet az adós a szerződésben megállapított időpontban – kamat ellenében vagy anélkül – köteles visszafizetni.” Ez alapján az adós a rendelkezésére bocsátott pénzösszeg és járulékai megfizetésére kötelezhető.

Devizaalapú kölcsön esetében az adóst azonban nem a rendelkezésére bocsátott pénzösszeg, hanem egy – a kölcsönügylettel kapcsolatban fel nem használt – devizaösszeg forintellenértéknek és járulékainak megfizetésére kötelezik az adóst. Ez viszont eltér a törvényileg definiált pénzkölcsönnyújtás fogalmától.

Munkások Újsága: Róna úr egy Ptk. paragrafusra hivatkozik, ön szerint abban mi a hiba?

Néma J.: Egyszerűen az, hogy az általa említett paragrafus nem fogalmat határoz meg, hanem rendelkezik. Nem helytálló Róna Péter úr Ptk. 523. § (1) bekezdésére való hivatkozása azért sem, mert az alapján nem lehetne kifogásolni, hogy az adósokat nem a rendelkezésükre bocsátott pénzösszeg és járulékai megfizetésére kötelezik. A Ptk. 523. § (1) bekezdése ugyanis a következőképpen rendelkezik:

„Kölcsönszerződés alapján a pénzintézet vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni.”

Ha a fenti rendelkezésben leírtakat vesszük figyelembe, akkor nem állhatunk elő azzal, hogy jogszerűtlen a hitelező árfolyamváltozással kapcsolatos követelése, hiszen minden devizaalapú kölcsönszerződésben benne van, hogy az árfolyamkockázat az adóst terheli. Tehát a szerződés szerint igen is kötelezhetik az adóst az árfolyamkockázattal kapcsolatos többletköltség megfizetésére.

Munkások Újsága: Tudták-e a bankok, hogy a devizaalapú hitelkonstrukció kinek jelent igazi kockázatot?

Néma J.: Minden bizonnyal tudták, hiszen a bankokat törvény kötelezi a kockázatelemzésre. Ezt általában 15 éves időtartamra szokták elvégezni. Ha a kockázatelemzés például az mutatta volna, hogy a forint tartósan erősödni fog, (nem) aligha került volna sor ennek a hitelkonstrukciónak a bevezetésére.

Munkások Újsága: – Az MNB felelősségét Róna úr sem vitatta…

Néma J.: A svájci jegybank már 2005-ben figyelmeztette az MNB-t, hogy és kérte, hogy fejezzék be a devizaalapú hitelezést, mert ez óriási kockázatokat rejt magában! Az MNB mindezt elhallgatta, nem hozta nyilvánosságra, hanem minősíthetetlen módon 2006. januárjában kiadott nyilatkozatot, amelyben bíztatta a kölcsönigénylő ügyfeleket, hogy nyugodtan vegyék fel a devizaalapú kölcsönt, mert nem várható olyan kedvezőtlen árfolyamváltozás, amely az adósok terheit jelentős mértékben megnövelné.

Olyan nyilatkozatot is tett, hogy hosszú távon a forint nem gyengülni, hanem erősödni fog. Ezzel arra indították a kölcsönigénylő ügyfeleket, hogy a forintalapú kölcsönök helyett devizaalapú kölcsönt igényeljenek.

Munkások Újsága: Ön szerint mi lehet az oka annak, hogy a forint árfolyama ilyen mértékben gyengült a felvételkori árfolyamhoz képest?

Néma J.: Megítélésem szerint az ország gazdaságpolitikája, ezen túlmenően – nem utolsósorban – országunk külföld által történő megítélése, továbbá a svájci frank esetében az, hogy a svájci jegybank egy idő után nem kívánt beavatkozni a nemzeti valutájuk erősödésével szemben.

Egyáltalán nem mondható szerencsésnek, hogy a miniszterelnök úr folyamatosan vitába száll az EU-val, sok kérdésben nem kíván velük együttműködni.

Munkások Újsága: Miért nem hivatkoztak a bíróságok és az ügyvédek az ön által fontosnak tartott Ptk. 523. § (1) bekezdésére?

Néma J.: Róna Péter úr sajnos ezzel kapcsolatban is tévesen foglalt állást!

A devizaalapú kölcsönszerződés érvénytelenségét nem lehet a Ptk. 523. §-ára alapozni. Erre a törvényi rendelkezésre elsődlegesen a szerződés létre nem jöttének megállapítására irányuló keresetekben lehet hivatkozni, pl. amikor a kölcsön összegét devizában határozzák meg a szerződésben. A szerződés semmisségére a Ptk. alapján a 200. § (2) bekezdés, a 209. §, a 217. § (1) bekezdés és a 228. § (3) bekezdése alapján lehet hivatkozni. A semmisséget ezen túlmenően a Hpt. 213. § (1) bekezdésében leírtakra lehet alapozni. Ez a törvényhely egyértelműen nevesíti azokat az okokat, amely alapján a szerződések érvénytelensége megállapítható.

Munkások Újsága: Mennyire helytálló az, hogy a szerződés érvénytelenségének megállapítása esetén az adós köteles a tartozását egy összegben megfizetni?

Néma J.: Ez is teljes egészében téves álláspont! A Ptk.237. § (2) bekezdése is lehetőséget ad arra, hogy a szerződést a bíróságok érvényessé nyilvánítsák.

Ugyancsak az érvényessé nyilvánítást szorgalmazza a Kúria 6/2013.PJE határozata is. Az érvényessé nyilvánításnak pont az a lényege, hogy az adóst mentesítse a tartozás egy összegben történő visszafizetése alól.

Munkások Újsága: Érvényessé nyilvánítás esetén milyen kamattal kell a kölcsönt visszafizetni?

Néma J.: Amennyiben a(z érvénytelenség) kifogás oka az árfolyamkockázattal kapcsolatos tájékoztatás elmaradása, vagy a nem megfelelő tájékoztatás, akkor a bíróság az értékarányosság figyelembevételével kétféle megoldást kínál.

Az egyik megoldás az, amikor a kölcsönt forintalapú kölcsönként kell kezelni. Ez esetben az ügyleti kamat a BUBOR és a kamatfelár összegével egyenlő. Gyakorlatilag a kamatperiódusoknak megfelelően követjük a pénzpiaci kamatok alakulását. A másik verzió, hogy a tartozás devizaneme továbbra is a szerződés szerinti deviza, ebben az esetben a kamat a futamidő végéig változatlan, az árfolyamkockázatot pedig a kölcsön devizanemétől függően maximálja a bíróság.

Munkások Újsága: De hát akkor nemcsak az MNB volt a felelős?

Néma J.: Semmiképpen sem! A devizaalapú hitelkonstrukciót nem lehetett volna piacra dobni, ha az akkori kormány nem hagyta volna figyelmen kívül a Ptk. 2. § (1) bekezdésében leírtakat, mely szerint: „A törvény védi a személyek vagyoni és személyhez fűződő jogait s törvényes érdekeit.” Ez alapján meg kellett volna akadályozni a deviza alapú hitelkonstrukció bevezetését, mert ez előre ki nem számítható kockázatot jelentett a kölcsönt felvevő családoknak, így nem vitatható, hogy sérti a személyek vagyoni jogait és törvényes érdekeit.

Szóval, az államnak is van bőven felelőssége.

Munkások Újsága: Ön szerint a devizaalapú hitelezés milyen hatással volt az ország gazdaságára?

Néma J.: Kimondottan kedvezőtlen hatása volt, mert jelentős mértékben megemelkedett törlesztőrészletek elvonták a vásárlóerőt! Ennek a konstrukciónak a legfőbb nyertesei a hitelezők voltak, ugyanis a kölcsönadott pénznél lényegesen nagyobb összeget kaptak vissza a szerencsétlen adósoktól.

Munkások Újsága: Ezzel kapcsolatban a károsultak körében máig tartó kérdés, volt-e devizaátváltás vagy nem…

Néma J.: Nagyon lényeges: a kölcsönként kihelyezett pénz nem deviza átváltásából származott, az ügylettel kapcsolatban pénzváltás nem volt, a kölcsönügyletekhez ténylegesen deviza nem kapcsolódott.

Munkások Újsága: Ön szerint mi lenne a megoldás?

Néma J.: – A megoldást egy új elszámolási törvény jelentené. A tartozást a ténylegesen felvett kölcsönösszeg alapulvételével, tisztességes forintkamatok alkalmazásával kellene kiszámítani. A feleknek ez alapján kellene elszámolni egymással. Amennyiben a számítás az adós túlfizetését igazolja, akkor a hitelező fizesse vissza az adósnak a jogalap nélkül megfizettetett összeget, amennyiben az adósnak még tartozása van, akkor lehetőséget kell adni neki arra, hogy tartozását részletekben fizesse meg.

A részletek megállapításánál figyelembe kell venni az adósok teljesítőképességét.

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •