Az MSZF szerint a program – az alap rendelkezésére bocsátott szűkös anyagi források miatt – lehetőséget ad arra, hogy a döntési helyzetben lévők az objektív feltételektől elvonatkoztató önkényes szubjektív szempontok szerint szelektáljanak a rászoruló családok között, azaz a döntéshozók visszaéljenek a helyzetükkel.
Az MSZF további kérdése: miért közpénzből finanszírozzák az idén nyolcezer, 2014-ig pedig további 17 ezer bérlakás állami megvételét, ahelyett, hogy a program költségeit magukkal a hitelezőkkel fizettetnék meg már realizált extraprofitjuk terhére. A Hitelkárosultak ugyanis sohasem tartottak igényt arra, hogy az adófizetők pénzéből orvosolják a bankok csalárd devizahitel-rendszeréből fakadó gondjukat, hanem arra tartottak igényt, hogy annyit kelljen visszafizetniük, amennyit ténylegesen felvettek, a tisztességes banki haszonnal kiegészítve.
Az MSZF arra is választ kért a kormánytól, mi lesz azokkal a közüzemi díjhátralékos családokkal, amelyeket önkormányzati lakásaikból készülnek kilakoltatni anélkül, hogy más lakhatást biztosítanának nekik. Ezeknek az embereknek a gondján csak úgy lehet segíteni, ha munkához juttatják őket és a megélhetésükhöz szükséges bérben részesülnek.
Ezzel kapcsolatban az MSZF azt kérdezi a kormánytól, milyen konkrét lépéseket tett annak érdekében, hogy a bankok végrehajtsák a kormány és a bankszövetség decemberi megállapodásában foglalt „növekedési paktumot”. Hiszen a jelzett megállapodás szövege nem tartalmaz semmilyen kötelezettséget arra nézve, hogy a bankok növekedési pályára állítsák a magyar nemzetgazdaságot, kivegyék részüket a kormány egy millió új munkahely megteremtésére irányuló programjának megvalósításából, véget vessenek a megélhetési válságnak, és milliók elszegényedésének.
A decemberi megállapodásból – az MSZF szerint – inkább az olvasható ki, hogy a bankok többszörösen csökkenthetik adóbefizetéseiket, különböző jóváírásokkal és elszámolásokkal mentesülhetnek a rájuk rótt terhek nagy része alól.
