Panelek nélkül a fél ország hajléktalan lenne

Néhány évvel ezelőtt nagy vihart kavart Lázár János azon javaslata, hogy a hazai paneleket visszabontással tegyék élhetőbbé. A miniszter szerint ha a tízemeletes panelek egy szinttel alacsonyabbak lennének, akkor máris komfortosabbnak számítanának. A felvetés idején sok javaslat nem érkezett a technikai kivitelezéssel kapcsolatban, éppen emiatt a bizonytalanság miatt is a javaslatot az érintettek többsége felháborodással fogadta.

A Munkások Újsága már akkor utána nézett, hogy mégis miként lehetne megvalósítani a visszabontásokat és ilyenre egyetlen komolyan vehető példát találtunk, Németország keleti felében. Ott sikeresen tudták ezt kivitelezni, de ott is csak úgy tudták megvalósítani, hogy az érintett lakótelepeken a lakások önkormányzati tulajdonban voltak és többségükben üresen álltak a lakosok elvándorlása miatt. Akik maradtak természetesen szívesen költöztek egy felkínált nagyobb, sőt sok esetben kertkapcsolatos lakásba. Magyarországon egészen más a helyzet, itt a panelek többsége magántulajdonban van, a lakások értéke ma is magasnak számít, tehát a lakókat nem lehet motiválni a máshova költözés lehetőségével adott lakótelepen belül, minden érintettet piaci áron kárpótolni kellene.

Kevéssé ismert tény, hogy Magyarországon komoly tudományos és technikai háttere volt a panelek építésének. A Műszaki Egyetemről már az ötvenes években sokan kifejezetten azzal a céllal mentek Moszkvába, hogy az ott alkalmazott technikával megismerkedjenek. Ez a háttér elengedhetetlenül szükséges volt ahhoz, hogy a tömeggyártás itthon is elindulhasson. A közhiedelemmel ellentétben a panel nem szovjet találmány, először a nyugati országokban alkalmazták a tömeges lakáshiány ellensúlyozására.

Ez a fajta társadalmi nyomás volt jelen a keleti országokban, így Magyarországon is, ahol a második világháborúban a lakásállomány jelentős része megsemmisült, elöregedett és a növekvő népesség és az ipari centrumok igényeit képtelenek voltak a hagyományos építészeti eszközökkel kielégíteni.

Hazákban tehát az ötvenes évek második felében kezdték el a kivitelezési szempontrendszer meghatározását. Alapos tudományos munkával készítették elő a tömeggyártást, minden esetben próbaterheléseket tartottak a Műszaki Egyetemen, ami azt jelentette, hogy a meghatározott betonsűrűségű elemeket extrém terhelési próbáknak vetették alá, így kísérletezték ki, hogy egy-egy betonelem miként készüljön el.
Ezt követően jöttek létre az első „házgyárak”, amelyek folyamatos fejlesztésekkel gyorsították a panelelemek elkészültét, aminek köszönhetően már a száradással sem kellett az alapesetben elvárt 28 napot megvárni. Az országban hat ilyen házgyár épült, a nagyobbak Budapesten, a kisebbek a vidéki nagyvárosokban.

A technika Magyarországon is bevált, a házgyárak termelése rendkívüli mértékben felpörgött és képesek voltak a felmerülő igények jelentős részét kielégíteni, enyhült az ötvenes és hatvanas évekre jellemző lakásínség, az emberek többsége örömmel fogadta az összkomfortos lakásokat. Már a kezdetektől megfigyelhetőek voltak azonban jelek, amelyek azt mutatták, hogy sokakat zavarni fog a lakótelepek és az épületek zsúfoltsága, az épületek rossz belső hangszigetelése. Történtek ugyan kísérletek arra, hogy a panellakások komfortosságán javítsanak jobb hő- és hangszigeteléssel, azonban ez nem vált tömegessé.

A panellakás egy adott korszak jó válasza volt egy fontos társadalmi problémára, azonban később megszűnt a tömeges lakásigény, később már az egyéni elképzelések és elvárások kerültek előtérbe. A helyzetet csak súlyosbította a rendszerváltással előálló szociális válság, a tömeges munkanélküliség. Az átlagemberek hosszú időre kiszorultak a lakáspiacról megromló anyagi helyzetük miatt, ráadásul sem az állam, sem a tanácsok utódjai, az önkormányzatok sem építettek már több lakást. A nyolcvanas évek közepétől a házgyárak visszaszorulóban voltak, többségük vagy profilt váltott vagy megszűnt, tehát lezárult a magyar lakástörténet egyik legszebb szakasza, amelynek célja az volt, hogy minőségi lakhatási alternatívát kínáljon mindenkinek.

A ma álló panelek hivatalosan ötven évre készültek, de ismerve az alkalmazott technikát és felhasznált anyagok kiváló minőségét, biztosak lehetünk abban, hogy ezek az épületek szerkezetileg kibírnak száz vagy százötven évet is, mert az alapot adó beton elöregedése legalább ilyen távon jelenthet csak problémát. Adódhatnak ennyi idő alatt apróbb gondok az illesztéseknél például, de ezek a javítások nem jelentenek hatalmas kiadást, tehát a panel egy tartósan igénybe vehető lakástípus marad Magyarországon a következő évtizedekben is.

Ma is jelentős a lakásínség az országban, de a paneltechnika visszahozásának nincs nagy realitása, mert olyan tömegigény ma már nincs, mint a hatvanas és hetvenes években, azaz a vasbeton alapú házak építése gazdaságosan ma már nem kivitelezhető.

Milyenek voltak, hogy fogadták az emberek a paneleket, amikor épültek? Érdemes megnézni az alábbi videót is!

Kalmár Szilárd
Munkások Újsága

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •