Petry Zsolt nem a “buzik”, hanem Orbán áldozata

Magyarországon egy olyan rendszer van, ahol az államtól a gazdagok több pénzt kapnak, a szegényebbek, azaz a társadalom többsége pedig időnként frissített gyűlöletkampányokat. Néha migránsokat utáltatnak velünk, máskor cigányokat vagy hajléktalanokat. Teszik ezt általában akkor, amikor zsebüket a szemünk láttára tömik a közösből lopott pénzzel a NER-es politikai zsenik. 

Az igazán szánalmas és közös szégyenünk, hogy a magyar társadalom jelentős része képes úgy gyűlölni, ahogy az urak parancsolják. A legutóbbi kormányzati gyűlöletkampány célkeresztjébe az azonos nemű szülők kerültek, a “szivárványcsaládok”. Miről is van szó? Arról, hogy mondjuk van egy hagyományos család, azaz anyuka és apuka és gyerekek, egy apró gonddal. Valaki természetes szexuális vágyai ellenére van jelen a kapcsolatban, azaz apuka vagy anyuka a saját neméhez vonzódik. Akit mondjuk a vallásos környezet kényszerített a házasságba, de a gyerekek megszületése után jön rá arra, hogy képtelen hazugságban leélni az életét és elválik, majd engedve a természetes vágyaknak összeköltözik azzal, akit valóban szívből jövően tud szeretni. Ilyenkor aztán lehet egy gyereknek három anyukája vagy három apukája. Előfordult ilyesmi jobb helyeken is, gondoljunk csak a debreceni pletykákra vagy a rendőri meglepetéssel végződő brüsszeli bulikra.

Aztán a szivárványcsaládoknak lehet olyan modellje, amikor azonos nemű párok egymásra találnak azzal, hogy gyermeket szeretnének, nem keresnek kiskapukat, ezért pénzt nem kímélve külföldön lombikbébi program keretében hoznak össze babát és nevelik úgy, ahogy nevelkedik sok tízezer másik gyerek. Kicsit olyan ez, mint az elvált szülők gyermekei, akik meghatározott rend szerint töltik idejüket a szülőknél. Homoszexuális barátaimmal már régóta beszéltem erről, elmondták, hogy nagyon sok gyerek nő fel szivárványcsaládokban, lényegében a szemünk láttára. Ráadásul a dolog legviccesebb eleme, hogy a gyerekekben semmi különös nem lesz, a biológia teszi a dolgát, a legtöbbször heteroszexuálisok lesznek, hagyományos értelemben vett családot alapítanak.

A “fideszes” családmodell lényege az, hogy a párok heteroszexuális kapcsolatban élnek, lehetőleg keresztényi módon. Ebbe belefér az, hogy apu csajozik, iszik és veri anyut és ha úgy adódik elhagyja a családot. Fideszes politikust alig találni, aki ne dobta volna el feleségét és gyerekeit egy fiatalabb nő kedvéért. Tényleg ez a példamutató? Tényleg van morális alapjuk bárkit elítélni? Nincs, ez a vak komondoros, dubajban csajozós, bekokainozva pislogó, lyukas zokniban orgiázó büdös banda ne mondja már meg ebben az országban, hogy morálisan merre van előre. 

A Orbán családmodellje csak elvben épül a keresztényi tanításokra. A valóságban a legklasszikusabb módon hozza azt, ami a keresztények szerint a sátáni csábításnak való engedés kategóriájába tartozik. Vajon Borkai Zsolt, Habony Árpád, Deutsch Tamás vagy Mészáros Lőrinc az tízparancsolatból hányat szeg meg napi rendszerességgel? Vajon Istennek kedves az ártatlan áldozatokat kedvtelésből mészárló Semjén Zsolt? Vajon Jézus vagy Orbán Viktor sugalmazta Szájer Józsefnek, hogy “hazudj magadnak egy másik életet, mint, ami vagy”? Jézus biztos nem mondott olyat senkinek, hogy állj össze olyannal, akit nem szeretsz, akihez nem vonzódsz és valós vágyaid drogos orgiákon éld ki.

Talán egyértelmű ezek után, hogy a szivárványcsaládokkal nincs semmi baj. Miként azzal se, ha valaki azzal bújik ágyba, akit szeret. Talán az is egyértelmű, hogy hazug politikusoknak semmi keresnivalója nincs hálószobánkban. Főleg akkor nincs, ha két templomjárás közt szexorgiákra járnak. És természetesen az is egyértelmű, hogy egy gyermeknek bármi jobb lehet, mint az állami gondozás, ami ma sajnos előszobája a fiatalkori elkallódásnak, drogozásnak, bűnözésnek. Mindegy honnan kapják ezek a gyerekek a szeretet, ha gondoskodó közegben nőnek fel, akkor nagy valószínűséggel lesznek társadalmunk hasznos tagjai, mert inkább legyen a gyereknek három apukája, mint egy se.

Kellett ennyi bevezető ahhoz, hogy elérjek oda, hogy Petry Zsoltot kirúgta a munkáltatója. A válogatott egykori kapusa, aki tinédzserkorom nagy kedvence volt, máig emlékszem, hogy a Wembley-ben milyen parádésan védte ki az angolok szemét is, rossz útra tévedt. Nem, nem azzal, hogy vállalta a véleményét, hanem azzal, hogy beleállt a kormányzat aktuális gyűlöletkampányába. Tette ezt annak ellenére is, hogy Gulácsi Péter “szivárvány” családok mellett kiálló facebook posztját elég volt megosztani vagy lájkolni itthon ahhoz, hogy lecsapjon a fideszes terrorgépezet. Petry Zsolt nevét és arcát adta ehhez a gyűlöletkampányhoz, amit alapos munkával ki is egészítették egy a nyugati társadalmi tolerancia elleni kampánnyal is. Mintha az lenne a legnagyobb baja a tőlünk nyugatra lévő országoknak, hogy ott meleg párok kézenfogva sétálhatnak az utcán.

Aki beleáll egy gagyi “unortodox” gyűlöletkampányba, az számoljon azzal, hogy annak következményei lesznek akkor, ha mondandója tökéletesen szembe megy azokkal az értékekkel, amelyet munkahelyén alapnak tekintenek. Ráadásul mindez a németeknél különösen érzékeny terület, mert nekik a múltban voltak politikusaik, akik bemásztak az emberek halószobájába és aztán gázkamrákba küldték onnan a homoszexuálisokat. Nem szép kollektív emlék ez abban az országban, így érthető érzékenységgel reagálnak a fasiszta beszédre. Petry Zsolt ráadásul a nyugati társadalom alapos ismerőjeként szólalt meg a Magyar Nemzetben. Ha ez így van, akkor tudnia kellett, hogy egy ilyen nyilatkozatnak milyen következményei is lehetnek. Ezekben a percekben divat valamiféle torz szolidaritást vállalni Petry Zsolttal. Azt azonban jobb tudni, hogy nem pusztán egy kirúgott munkavállalóval vállalunk így közösséget, hanem az orbáni fasizmus gyűlöletkampányával is és egy olyan emberrel, aki már évekkel ezelőtt is beleállt hasonló dologba, akkor megrendelésre még a migránsoktól retteget.  

Kalmár Szilárd
Munkások Újsága

  •  
  •  
  •  
  •