Home on-line tartalom Pirosra festett Ferencváros?

Pirosra festett Ferencváros?

446
0
SHARE
banglades

Néhány évvel ezelőtt, amikor a bangadesi arzénmérgezésről írtam anyagot, lesújtott az emberi tehetetlenség, hogy mennyire védtelenek vagyunk a természettel szemben. Pedig mint kiderült, az ottani problémát is az ember okozta, persze sokáig mit sem tudott arról, hogy később milyen súlyos árat kell fizetnie a felelőtlenségéért. A 70-es években a dél-ázsiai ország közkúthálózatát olyan szerencsétlenül tervezték meg, hogy az emberek nélkülözhetetlen ivóvízforrása pont az arzénnal leginkább szennyezett mélységből szállította a frissítő folyadékot. A lakosság döntő többsége pedig avval főzött és tisztálkodott. Az eredmény lesújtó, több millióan vannak kitéve a mai napig az arzén okozta egészségügyi kockázatoknak. Bőrkiütés, szárazság, látászavar, súlyos esetekben daganatos betegségek.

 

 

Szerencsére nálunk ilyen nem fordulhat elő, legalább is erre az eredményre jutottam, amikor a hazai viszonyokat mértem össze bangladesi tragédia mértékével. Magyarországon szigorú szabályzatok vonatkoznak arra az esetre, ha az ivóvízben a megengedettnél nagyobb az arzén koncentrációja. Ez az érték ma literenként 10 mikrogramm, és ennek betartását az EU igen szigorúan veszi. Ezért lehetett többször is olvasni, hogy ahol a vízszolgáltatók nem tudják tartani az előírt mértéket, ott lajtos kocsikkal oldják meg a lakosság vízfogyasztását.

Bangladesben évtizedes kemény munkára (és persze a WHO és a Világban segítségére) volt szükség ahhoz, hogy a problémát felismerjék, és valamelyest orvosolják. Ez most is csupán annyit jelent, hogy ahol az Asia Arsenic Network (AAN) talál forrást egy új és biztonságos közkút megfúrásához, ott az emberek végre tiszta ivóvízhez juthatnak. Ez nem több településenként egy kútnál, így a többit pirosra festik, hogy a lakosság legalább tudja, hogy mivel áll szemben, mit kockáztat a használatával. Amikor ma végigfutottam a közvélemény által kikényszerített Illatos úti jelentést, előtörtek a rossz érzések, melyek eddig kizárólag Bangladessel, az ottani tömeges arzénmérgezéssel kapcsolatban jutottak az eszembe. Nem állítom, hogy a két eset egy lapon említhető, mégis megkísérti az embert a tudat, hogy már évek óta a határérték négyszeresét maghaladó arzénkoncentrációval mérgezik a környéken lakó embereket, és csak annyit tudnak mondani, hogy nem kell pánikolni. NO PANIC!

Egy polgármesternek nem az a dolga, hogy felesleges pánikkeltésre hivatkozva visszatartson egy ilyen fontos, emberek ezreit érintő jelentést, majd miután a közvélemény, és az ellenzéki pártok kikövetelik a papír bemutatását, az egészet lerendezze avval, hogy felteszi az önkormányzat honlapjára. Persze azt sem várom el a polgármester úrtól, hogy pirosra fesse a szennyezett területen található közkutakat, hogy lezárasson mindent, és lajtos kocsikkal szolgáltasson friss ivóvizet azoknak, akiknek nincs lehetősége csatornázott kényelemre, hiszen ennek elrendelését az EU szabályozza. Egy polgármesternek az a feladata, hogy mindenekkel szemben a polgárok érdekeit képviselje, az ő biztonságuk és megfelelő tájékoztatásuk nem maradhat alul önös politikai ambíciókkal, kedvezőtlen szakértő véleményekkel szemben. Ez szembe megy mindavval, amire vállalkozott, amivel megbízták azok a polgárok, akik ma nem kapnak választ a kérdéseikre, hogy akkor ihat-e a gyerek a játszótéren található kútból vagy sem.

Ferencváros ma azon túlmenően, hogy az állami segítségével nagy nehezen felszámolja az Illatos úti tragédiát, és megpróbálja a környezeti károkat valamelyest mérsékelni, csak fut az események után. Nem irányítja, nem tartja kezében a helyzetet, csupán annyit tesz, hogy amit már nagyon muszáj, és amit már nem titkolhat a végtelenségig, annak eleget tesz. És semmi többet. Ugyanakkor a környéken mindenki csak találgat, hogy mindezek fényében, ahogy a városvezetés egy ilyen fajsúlyos esetet hagyott kicsúszni a kezeiből, hogyan fog viszonyulni egy másik, esetében nagyobb környezeti katasztrófához? Az után is csak loholni fog mint egy magára hagyott kutya, és csak pár lelkes civil hatására, hónapokkal később fogja beismerni, hogy nagy a baj, de persze nincs okunk pánikolni?

Egy városrész, egy lakóközösség ennél sokkal többet érdemelne, és ez nem politikai kérdés, ezt diktálja a józan ész