Home on-line tartalom Pride: fekete, fehér, kék

Pride: fekete, fehér, kék

389
0
SHARE
pride zaszlo

Pride. Évek óta az egyik leginkább megosztó esemény a fővárosban, a társadalmi kettészakadás érdesre csiszolt vasszimbóluma. Az év egyetlen napjáról van szó, amikor a szervezők arra hívják fel a figyelmet, hogy az egyenjogúság nem csak üres szó egy piszkos papírlapon, hanem teljességgel megélhető életforma, és természetessége egyedül az életet adó víz meglétével vethető csak össze.

 

Nos, azt kell, hogy mondjam, én hiszek az egyenjogúságban. Hiszek abban, hogy minden ember egyenlőnek született, ahogy a saját életemből hozott példával élve, nem vagyok kevesebb, mert nincsenek milliók a bankszámlámon. Ezért már évekkel ezelőtt is fontosnak éreztem, hogy rávilágítsak a minket érintő fontos problémákra, hogy miért alapvető odafigyelni egymásra, egy pillanatot szentelni a különböző vágyak és igények tiszteletben tartására. Sokan megvetettek érte. Azt kell, hogy mondjam, én magam is a kisebbséghez tartoztam, szinte egész életemben. A futball szeretete, amely a 90-es évek elejétől meghatározta életemet, és amely akkoriban a legtermékenyebb táptalaja volt az értelmetlen „buzizásnak”, emberi méltóság legordasabb eltiprásának. Napi kalandok az iskolában, és a fociedzések általános szókészlete volt az egyneműek módszeres kigúnyolása. Igen hamar kiderült, hogy az ember vagy az egyik oldalon, vagy a másikon áll. Köztes út szinte nem létezett, és a mai napig nem létezik. Bárhol is játszottam, sehol sem voltam ideális csapattag. A szó legszorosabb értelmében. Amikor már kezdtek eldurvulni a szóviccek és pletykák az öltözőben, próbáltam letisztázni a helyzetet; részemről heteroszexuális vagyok, ami nem jogosít fel arra, hogy ócska poénokkal, megalázó gesztusokkal illessek bárkit is, aki a saját neméhez vonzódik. A sok megvető, olykor fizikálisan kiteljesedő pillantás között azért voltak olyanok is, akik lesütötték a szemüket, vagy próbáltak úgy tenni, mintha őket nem érintené ez a kényes kérdés. Aztán kiderült, hogy őket érinti csak igazán.

Feltehető a jogos kérdés, ha a futball ennyire rászolgált a szélsőségek térhódítására, ha segítő kezet nyújtott a homofób és rasszista kijelentések elterjedésében, akkor miért nem választottam másik sportágat. A válasz egyszerű. Mert ez nem a futball hibája. Ez a mi hibánk, azok hibája, akik jót nevettek az egészen, akik a fürdőben megalázták csapattársaikat, akik nem vették tudomásul, hogy a szivárvány sokszínű, és kell lennie benn egy olyan árnyalatnak is, ami a középutas gondolkodást szimbolizálja, és a jó szolgálatában azért lehetnek ellenérzései is. A Pride ma éppen annyira szól a fekete és fehér harcáról, mint kissrác koromban. Vagy az egyik vagy a másik. És hogy mit gondolok most erről az egészről? Egy rosszul kivitelezett megjegyzés, egy „na ne már” mondat is könnyen átsodorja az embert a középmezőről a szélsőséges homofóbok táborába, és ha a pecsét megszáradt, már nincs lehetőség a korrigálásra. A kör bezárul, és én is „fekete” leszek. Vagy „fehér”. Pedig szeretnék mondjuk „kék” lenni. A „kék”, aki éppen annyira szolidáris a homoszexuálisokkal szemben, mint a „fehér”, és elvárom az államtól is, hogy ne szabályozza kényszerítve az egyének nemi identitásának megélését. Ne legyünk gyomorforgatók, de lássuk be, hogy nekünk kékeknek is éppen annyi jogunk van a véleményünkre, és jóízlésünk megélésére – amennyiben nem gyűlöletkeltő és kitaszító -, mint a „fehéreknek”.

Én tegnap nem ünnepeltem semmit. Nem azért, mert kirekesztő vagyok, és még csak undor se munkálkodott a tudatomban. Éppen annyira volt ellenérzésem a látottak miatt, mint amikor egy fiú és egy lány falja egymást a metró bejáratánál. Persze a Pride nem erről szól, hiba lenne ennyire leegyszerűsíteni azokra az emberekre, akik ezt az egészet egy kicsit túlcifrázzák, átdimenzionálják az esemény jellegét a saját személyes kiteljesülésükre. És még csak nem is a szervezők hibája. Ez maga a társadalom. Talán ha a „feketék” végre elrugaszkodnának az évtizedes hamis beidegződéseiktől, és mindenki nyíltan szembenézne a ténnyel, hogy generációk nőttek fel a fekete és fehér kérdéskör leszűkítésével, akkor nagyobb lépésekkel lehetne haladni a végső elfogadás irányába.