Home Szájhősök tere Progresszív internacionáléra van szükség

Progresszív internacionáléra van szükség

654
0
SHARE
DieM2025 Varufakis
Janisz Varufakisz

Donald Trump megválasztása egy jelentős korszak eltűnését szimbolizálja. Volt olyan idő, amikor egy szuperhatalom, az USA különös látványos felemelkedését láttuk, egyre növekedő hiányának következtében – inkább, mint annak ellenére. Figyelemre méltó azért is, mert hirtelen két milliárd dolgozó – Kínából és Kelet-Európából – áramlott be a kapitalizmus nemzetközi ellátó láncába. Ez a kombináció adott történelmi lendületet a globális kapitalizmusnak, miközben egyidejűleg csökkentette a nyugati munkaerő jövedelmi részesedését és rontotta kilátásait.

Trump sikere ennek a dinamizmusnak a kudarcából ered. Elnöksége mindenütt a liberális demokraták vereségét jelenti, de fontos tanulságokat – valamint reményeket is – hordoz a haladó erők számára.

Az 1970-es évek közepétől 2008-ig az USA gazdasága a globális kapitalizmust egy instabil, bár finoman beállított egyensúlyban tartotta. Ez szívta fel olyan gazdaságok nettó exportját, mint Németország, Japán, és később Kína, biztosítva a világ leghatékonyabb gyárainak a szükséges keresletet. Hogyan fizettek ezért a növekvő kereskedelmi deficitért? Úgy, hogy a külföldi vállalatok nyereségének vagy 70 %-át a Wall Streetre irányították vissza, hogy azt Amerika pénzpiacain fektessék be.

Ahhoz, hogy ezt a recikláló mechanizmust fenntartsák, a Wall Streetet mentesítették minden korlátozástól; azoktól, amelyek még Roosevelt elnök New Dealjéből, valamint a háború utáni Bretton Woods-i egyezményből maradtak meg, amelyek a pénzpiacok szabályozására irányultak. Ezért voltak Washington tisztségviselői olyan lelkesek a pénzpiacok deregulációja érdekében: a Wall Street biztosította azt a csatornát, amelyen keresztül a világ többi részéből érkező növekvő tőkeimport kiegyensúlyozta az USA hiányát, amely pedig biztosította a világ többi része számára azt az aggregált keresletet, amely stabilizálta a globalizációs folyamatot. És így tovább.

Mi következik

Tragikus, de nagyon is kiszámítható módon, a Wall Street folytatta a magánpénzek feneketlen piramisainak építését (amelyek strukturált származékos kötvényekként is ismertek) a beáramló tőke csúcsain. Ami 2008-ban történt, az valami olyasmi, ami jól ismert abból, amikor a kisgyerekek végtelen magas homokvárat próbálnak építeni: a Wall Street piramisa összedőlt a saját súlya alatt.

Ez volt a mi nemzedékünk 1929-es pillanata. A központi bankok, élükön a Fed elnökével, Ben Bernankével, aki tanult az 1930-as Nagy Depresszióból, siettek megelőzni az 1930-as évek megismétlődését, azzal, hogy az eltűnt magánpénzeket olcsó állami hitelekkel helyettesítették. Ezzel az akcióval elkerülték a második Nagy Depressziót (kivéve az olyan gyenge láncszemeket, mint Görögország és Portugália), de nem voltak képesek megoldani a válságot. A bankok ott folytatták ahol abbahagyták, és az USA kereskedelmi deficitje elérte a 2008 előtti szintet. Eltűnt viszont az amerikai gazdaságnak az a képessége, hogy egyensúlyban tartsa a világkapitalizmust.

Az eredmény a Nagy Nyugati Defláció, amelyet a nagyon alacsony, vagy negatív kamatok, csökkenő árak és a munka leértékelődése jellemez mindenütt. A globális jövedelmek százalékában a Föld összes megtakarítása rekordszintet ért el, miközben az aggregált beruházásoké az eddigi legalacsonyabb szinten áll.

Amikor ilyen sok kihasználatlan megtakarítás van, a pénz ára (vagyis a kamatláb), mint minden más, esni kezd. Ez megakadályozza a beruházásokat és a világ végül egy alacsony beruházási, alacsony keresleti, alacsony megtérülési szintre kerül. Akárcsak a korai 1930-as években, ennek a környezetnek az eredménye a xenofóbia, a rasszista populizmus és a széthúzó erők megjelenése, amelyek szétverik azokat az intézményeket, amelyek a globális establishment büszkeségei és játékszerei voltak. Csak vessünk egy pillantást az Európai Unióra, vagy a Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerségre (TTIP).

Donald Trump
Donald Trump

Rossz üzlet

2008 előtt, az USA-ban, Nagy-Britanniában és Európa perifériáin a munkásokat kiengesztelték a „tőkenyereség” ígéretével és az olcsó hitelekkel. Azzal áltatták őket, hogy házaik értéke csak nőhet, ami helyettesíti a bérjövedelmeik növekedését. Eközben a fogyasztásukat a második jelzáloghitelekből, hitelkártyákkal és hasonlókkal fedezték. Ennek ára az volt, hogy elfogadják a demokratikus folyamatok fokozatos visszaszorulását, és azt, hogy ehelyett egy „technokrácia” hűségesen és bűntudat nélkül kiszolgálja az 1% érdekeit. Most, nyolc évvel 2008 után ezek az emberek feldühödtek, és még dühösebbek lesznek.

Trump győzelme teljessé teszi ennek a korszaknak a halálos sérülését, amelyet 2008-ban szerzett. De az az új korszak, amelyet Trump elnöksége bevezet, és amelyet a Brexit már előre vetített, nem teljesen új. Valójában ez az 1930-as évek posztmodern változata, amelyet kiegészít a defláció, a xenofóbia, és az oszd meg és uralkodj politika. Trump győzelme nem elszigetelt. Nem kétséges, hogy ez megerősíti azokat a mérgező politikákat, amelyeket a Brexit robbantott ki, Nicolas Sarkozy és Marine Le Pen leplezetlen bigottságát Franciaországban, az Alternative für Deutschland felemelkedését, az „illiberális demokráciákat” Kelet-Európában, az Arany Hajnalt Görögországban.

Szerencsére Trump nem Hitler, és a történelem soha nem ismétli önmagát azonosan. Szerencsére a nagy üzleti körök nem finanszírozzák Trumpot és európai társait, mint ahogy Hitlert és Mussolinit. De Trump és európai társai egy felemelkedő nacionalista internacionálé tükröződései, amelyet a világ az 1930-as évek óta nem látott.

Akárcsak az 1930-as években, az adósság által fűtött Ponzi-növekedés, a hibás monetáris tervezés és finanszírozás vezetett a bankválsághoz és szülte a deflációs erőket, amelyeket a rasszista nacionalizmus és populizmus keveréke táplál. Akárcsak a korai 1930-as években, most is egy tudatlan establishment a haladó erőket veszi célba, mint Bernie Sanderst és a mi első Syriza-kormányunkat 2015-ben, de végül a harcias és rasszista nacionalisták buktatják meg.

Globális válasz

Képes-e a globális establishment ennek a nacionalista internacionálénak a szellemét magába olvasztani, vagy legyőzni? Nagyon erős hit kell ahhoz, hogy ezt gondoljuk, annak ismeretében, hogy ez az establishment mélyen tagadja az általa sorozatosan elkövetett koordinációs hibákat. Van-e alternatíva? Én úgy gondolom, hogy van: egy haladó internacionálé, amely ellenáll az izolacionizmus narratívájának és a befogadó, humanista internacionalizmust segíti elő a neoliberális establishmentnek azokkal a kísérleteivel szemben, amelyek a tőke jogainak védelmét akarják globálissá tenni.

Európában ez a mozgalom már létezik. Februárban alapítottuk meg Berlinben a Democracy in Europe Movement-et (DiEM25), hogy megpróbáljuk elérni, amit egy korábbi európai generációnak nem sikerült az 1930-as években. Határokon és politikai pártokon átnyúlva szeretnénk eljutni a demokratákhoz, arra kérve őket, hogy tartsák nyitva a határokat és szívüket, tervezzenek ésszerű gazdaságpolitikát, ami lehetővé teszi, hogy a Nyugat újra magáévá tegye a közös jólét gondolatát, a múlt destruktív „növekedése” nélkül.

Világos azonban, hogy Európa nem elég ehhez. A DiEM25 bátorítja azokat a haladó erőket, amelyek Bernie Sanderst, majd Jill Steint támogatták, az USA-ban, ezeket az erőket Kanadában és Latin-Amerikában, hogy fogjanak össze, és hozzák létre a Democracy in the Americas Movement-et. A Közel-Kelet progresszív erőihez is fordulunk, főleg azokhoz, akik vérüket áldozzák az ISIS, a zsarnokok, és a Nyugat bábrezsimjei elleni harcban, hogy alakítsák meg a Democracy in the Middle East Movement-et.

Trump győzelme a vigaszt is meghozza. Megmutatja, hogy egy olyan keresztúthoz értünk, ahol a változás nem csupán lehetséges, de elkerülhetetlen. Ahhoz azonban, hogy ez a változás ne olyan fajta legyen, mint amelytől az emberiség az 1930-as évektől kezdve szenvedett, olyan mozgalmakra van szükségünk, amelyek gyorsan fejlődnek, és összekovácsolnak egy Progresszív Internacionálét, amely a szenvedélyt és az értelmet újra a humanizmus szolgálatába állítja.

Janisz Varufakisz

Forrás: Transform

Eredeti megjelenés: The Conservation