Eduardo Rózsa-Flores és társai 2009-es, santa cruzi kivégzése helyszínén életben hagyott két személyt, Tóásó Elődöt és Mario Tadicot a bolíviai elnök meggyilkolásával és polgárháború szításával vádolták, elvileg akár életfogytig tartó szabadságvesztésre is ítélhették volna őket.
Ehhez képest 6 év 10 hónap után vádalkuval szabadultak, ami azt jelenti, hogy a vádalku megkötése folyamán el kellett, hogy mondjanak mindent a szabadulásért cserébe. Ezen az alapon semmiféle logika nincs benne, hogy vissza akarták őket tartani a hatóságok.
Az útlevelek hiányára egy prózai magyarázat lehet: lejárt.
A konzulátusnak ilyenkor kötelezettsége ideiglenes magánútlevelet kibocsátania, ahogyan akkor is, ha elveszett vagy ellopták. A külügy „technikai segítsége” ilyenkor rutinszerű, ezért ebben sincs semmi különös.
Hugo Moldiz belügyminiszter tagadja a menekítést, a magyar nemzeti hírügynökséggel egy napon szólalt meg, bejelentette a távozás tényét: Tóásó legálisan, ám meglepetésszerűen hagyta el Bolíviát. Ezzel szemben az MTI titkos akcióról ír, amelyben Lukács Csaba a Szeretetszolgálat és a Magyar Nemzet újságírója nyilatkozik.
Érdekes, hogy a Szeretetszolgálat honlapjára a közlemény azonnal kikerül, majd el is tűnik, miközben az MTI adatbázisából nem tűnik el.
Nem éppen olyan ez, mintha a titkosszolgálatok bármelyikének köze lenne ehhez a bohóckodáshoz, vagy amennyiben mégis, akkor elég nagy baj van.
A rendelkezésre álló tények, így pl. útlevél pótlása, szabad távozás jogának lehetősége stb., mind arra utalnak, hogy nem volt szükség a honi hárombetűs szolgálatok segítségére. És ha lett volna, akkor pedig pestiesen mondva elbaszták, szakmailag szólva dekonspirálódtak, ami vagy nagyon ijesztő, vagy csak nevetséges.
Bővebben: Egyenlítő BLOG