Pszichopaták diktálják a tempót és ennek véget kell vetni

Munkások Újsága interjú Kalmár Szilárd szociális munkással, az Igen Szolidaritás alapítójával, a párt józsefvárosi politikusával

Galba-Deák Ádám (MÚ): Több balos pártban voltál jelen az elmúlt tíz évben, idén pedig alapítója lettél az ISZOMM-nak. Mi volt a probléma máshol és mit találtál meg ebben a formációban? 
Kalmár Szilárd: Az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalomban végre olyan politikai közeget találtam, amely elfogadó és nyitott a radikális baloldal irányába. Az elmúlt évtizedekben folyamatosan amiatt szenvedtünk, hogy kialakult egy nagyon káros antikommunista közéleti hangulat, ami egyfajta “gettóba” is zárt minket. Az Igen Szolidaritásban végre nincs jelen sem a korábbi formációkat így vagy úgy, de fojtogató szektás hangulat, sem a “gagyi antikommunizmus”. Sőt, néha úgy érzem, hogy már balról előznek olyan párttársak, akiket a korábbi években radbalosok simán elintéztek annyival, hogy “neolib”. 

És mi az ami itt megvan, de máshol nemvolt meg?
Nagy előnye a formációnak, hogy itt országos szinten mozgó politikusokkal dolgozunk együtt, végre jelen vagyunk az országgyűlésben is, amiről korábban álmodni se mertünk Székely Sándornak köszönhetően. A párt elnöke egy elkötelezett és beleállós nő Huszti Andrea és az se mellékes, hogy Szanyi Tibor karaktere mindenkoron garancia arra, hogy a sajtó és a választók figyeljenek ránk.

Tudjuk, hogy szociális munkásként dolgozol évtizedek óta. Milyen változásokat látsz e téren, mik a tapasztalataid az elmúlt 10 évből?
A munkámnak köszönhetően közvetlen közelről látom, hogy milyen rohadék rendszer ez az orbáni kapitalizmus. Éhbérért robotolsz, elvárják, hogy mosolyogva túlórázz, termeld a profitot hazai és multinacionális ingyenélőknek, de amikor bajba kerülsz segítő kéz helyett a víz alá nyomnak. Elég egy munkahelyi baleset, rövid időre való kisodródás a munka világából és máris viszik a kocsid, házad: végrehajtók lihegnek az ajtódban. Rohadék rendszer és ki kell mondani, hogy mindezért Orbán a hibás. Orbán miatt mennek külföldre a fiatalok, Orbán miatt szarok a fizetések, az oktatás és az egészségügy és Orbán miatt nyomorognak az öregek. Szociális munkásként a feladatunk az, hogy agyagba döngölt, jövőtlenné tett embereknek segíteni próbálunk felállni a padlóról, elérni, hogy tudjanak újra tükörbe nézni. Abból a szempontból kicsit régimódi baloldali vagyok, hogy én a munkát teszem a középpontba. Nem arra ösztönzöm az embereket, hogy ingyen ételért vagy mások levetett ruháiért álljanak sorba, hanem arra, hogy dolgozzanak. A munka, az abból szerzett jövedelem csodákra képes. Tartást, büszkeséget, erőt ad az újrakezdéshez. 

Mi a kapcsolódás a Józsefvároshoz? 2018-ban itt indultál, mint országgyűlési képviselő-jelölt, de az önkormányzati választáson viszont nem indultál el? Vannak olyan terveid, hogy indulsz 2020-ben?
A Balpárt jelöltjeként vágtam bele 2018-ban. Itt Gyurcsányék egy pocsék ejtőernyőst dobtak be és ragaszkodtak, hogy ő induljon az összefogás jelöltjeként, ami aztán hivatkozási alap lett a többi ellenzéki párt számára, hogy miért is induljanak külön. Még a helyi szocialisták se tudták őt őszintén támogatni. Így aztán Kocsis Máté felmosta vele a padlót. 

De lett volna esély nyerni a számok szerint?
Ne viccelj! Az ellenzék összesített szavazatok alapján simán verte volna a Fidesz meghatározó politikusát. Baranyi Krisztával, aki ma Ferencváros polgármestere, két irányból jeleztük, hogy nagy hiba volt pitiáner ellenzéki háttéralkukban feláldozni egy országgyűlési képviselői helyet. Hiába döngettük a kapukat, ráztuk a vészharangot, az ellenzéki elit vigyorogva elmenetelt a gyalázatos vereségig. Visszaéltek azzal a választói akarattal, hogy legyen összefogás a Fidesz ellen. Azért számomra ez komoly politikai trauma volt, mert rettenetes közvetlen közelről látni, hogy Orbán hatalmának a legfontosabb záloga az, hogy az ellenzéke nem csak alkalmatlan, de undorítóan hatalomcentrikus is. Miközben régen is és ma is a nyilvánosság előtt hozsannáznak az összefogásról, aközben 2010 – 2018 között 8 választást veszítettek el tokkal vonóval, folyamatosan egymást marva, de mindent és mindenkit kivégezve, akik nem az ő brancsukból való.

A kampány után viszont eltűntél. Sokan azt várták, hogy aktív maradsz. Nem gondolod, hogy alkalmatlan embereknek adod át a teret?
Volt időközben két polgármester választás is valóban, ezen azért nem indultam, mert úgy éreztem, helyben csak látszólag nyitott az ellenzéki elit, a valóságban viszont kifejezetten zárt. Ilyen közegben azzal kell kezdeni, hogy mindent újragondolunk. Ha nem tesszük meg, akkor abból csak feszkó lesz. Én egy ilyen bénázós, sumákolós, mutyizgatós közegben könnyen az asztalra csapok, sőt elég hamar fel is borítom az asztalt, ha arról van szó. Ez az említett helyi ellenzéki elit tíz év alatt elbukott minden választást, legalább 10 alkalommal vigyorgott elégedetten Kocsis Máté.

Mi  helyzet most?
Szerencsére ami nekem nem ment, az ment Pikó Andrásnak, ő maga mögé tudta szervezni ezt a helyi sokszínű ellenzéket és lenyomták helyben a Fideszt. Ez nyilván annak is köszönhető volt, hogy ő egy szociálisan elkötelezett liberális, tehát a vereséget vereségre halmozó helyi liberális elit őt elfogadta. Örültem is a sikernek, reméltem, hogy komoly fordulat jön, de fél év elteltével azért nem látom, hogy nagy áttörés jött volna a kerület életében. Jó, hogy végre nem egy mondandójában és működésében fasisztoid önkormányzat van, de azért jó lenne valami valóban újat, frisset, meggyőzőt látni. Főleg szociális koncepciót hiányolok, melynek célja az kellene legyen, hogy ez egy rendezett, sokszínű és szociálisan elkötelezett kerület legyen Józsefváros. Sok problémára kell azonnal és párhuzamosan reagálni. Vannak itt panellakások irdatlan rezsit fizető családokkal, összedőlés határán lévő öreg bérházak, de rohamos a dzsentrifikáció is, azaz a jómódú középosztály betelepedése. Ez a folyamat csak akkor elfogadható egy baloldali számára, ha nem jár együtt a szegényebb társadalmi csoportok elűzésével a kerületből. Békés és perspetivikus együttélés a cél, nem az, hogy álmos és unalmas menedzsergettó legyen a kerület. Számomra például érték az, hogy Józsefvárosban található a főváros egyik legnagyobb roma közössége, melynek megtartása és fejlesztése, autonomiájának erősítése fontos küldetésünk kellene legyen. 

Tervezel beszállni a helyi közéletbe?
A jövendő helyi politikai tervekről egyenlőre annyit, hogy természetesen szeretnénk az ISZOMM-al is feltűnni a helyi közéletben. Időközben ugyan vidékre költöztem, de munkám húsz éve a kerülethez köt és ez a kötődés továbbra is az egyik legfontosabb tényező számomra. A 2022-es országgyűlési választás előtt remélem, hogy lesz előválasztás, remélem, hogy most nem sumák paktumok fognak születni, így majd elindulhatok azon és megmutathatom, hogy az általam képviselt szociálisan elkötelezett politikára igenis szükség van a kerületben.   

Mi az amit képviselsz te személyesen, mi a legkedvesebb “politikai ügyed”, amiért ki fogsz állni és vinni fogsz a kampányban?
Amit én képviselek, az a hagyományos, ha úgy tetszik vintage baloldaliság. Kutatója és ápolója is vagyok a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom hagyományainak. Ez az a politikai irányzat, amelynek van kétszáz éves múltja van, amely ebben a két évszázadban mindvégig azt képviselte, hogy a társadalmi többségnek, az alsó kétharmadnak, a mindenkori munkásosztálynak legyen jobb, könnyebb élete. Ezek az értékek ma is méltóak arra, hogy képviseletük legyen. Ha valahol, akkor Józsefvárosban élők tudják, hogy milyen sokat ér, ha az embernek van megfizethető, fűtött és élhető lakása, szabadideje, amikor sörözhet a haverokkal vagy elmehet a Népligetbe vagy egy játszótérre a gyerekével. 

És a sajtószabadság, meg az alkotmányosság? Ezek szerinted nem hívó szavak?
Az egy alap, de semmire nem elég egy olyan összetett rendszerrel szemben, mint a NER. Itt szükség van arra, hogy komplex politikai alternatívánk legyen. Politikai és kulturális értelemben is tudni kell szebbet, jobbat, támogathatóbbat adni, mint Orbán. Persze mindezt túltolni se szabad, mert a modern baloldaliság üzenete ma is az, hogy boldogulj, haladj, a gyereked büszke legyen rád, ne csak a keserves szenvedésed lássa. A választóknak látni kell, hogy van olyan párt, amely erre fókuszál. Ma Sorostól és a migránsoktól retteg a hagyományos baloldal szavazóbázisa, mert elképesztően sunyi módon van manipulálva és az ellenzéki elit nem mond nekik semmit. Mindeközben ezek az emberek heti hat nap tolják a melót tizenkét órában, mégis a többség hónap végén már nem tud egy normális bevásárlást összehozni. Itt most nem csak a roma melósra gondolok, a hazai munkavállalói világban szinte mindenki rabszolga. Itthon egy gusztustalan és népnyúzó kapitalista rendszer alakult ki, ahol rabszolga az építőipari munkás, a bolti eladó, de az elegáns irodában ülő titkárnő és a menedzser is. Pszichopaták diktálják a tempót és ennek véget kell vetni. A politika feladata az, hogy addig pofozza ezt a rendszert, amíg emberarcú nem lesz. Ha nem megy, akkor pedig másik rendszer kell. Sokan azt mondják, hogy kapitalizmust nem reformálni kell, hanem az alternatívájára, a szocializmusra van szükség. Őszintén azt gondolom, hogy igazuk van, de erről majd akkor, ha elértünk arra a pontra, amikor lesz realitása beszélni erről. Most egyelőre ott tartunk, hogy ki kell harcolni a 200.000 forintos nettó minimálbért, valamint a 37.500 forintos családi pótlékot. Természetesen ehhez képest nőjennek a többi bérek is! Ezek azok a számok amiket induláskor beütöttünk az ISZOMM-ban és ez az amihez ragaszkodni fogunk a tárgyalásokon. Mi a Szociális válság felszámolásáért küzdünk. Az emberekért és az ő boldogulásukért.

Galba-Deák Ádám – Munkások Újsága

Ha érdekel a radikális hangvételt vállaló újságírás és hírszerkesztés,
szívesen foglalkoznál alapos és igényes tényfeltáró anyagok írásával
esélyegyenlőségi, szociális, érdekvédelmi vagy politikai területen,
akkor az alábbi címre várjuk jelentkezésedet: kalmarszilard(kukac)gmail.com
  •  
  •  
  •  
  •