Rabszolgasorba taszított és elnémított munkavállalók

scheiring_parlament

A kormány három lépésben garantálná, hogy a befektetők rabszolgaként vehessék meg a magyar munkavállalókat: 44 órásra emelik a munkahetet, felszámolják az Országos Érdekegyeztető Tanácsot s döntöttek a korhatár előtti nyugdíjak elvételéről is.

Ma már nemcsak a rendvédelmi dolgozók és a tűzoltók tüntetnek, hanem közösen demonstrál négy nagy szakszervezeti konföderáció. Mindeközben a kormány nem hajlandó érdemben egyeztetni senkivel és igyekszik minden drasztikus javaslatot erőből átnyomni.

A korengedményes nyugdíjak ügyében a Fidesz-többség még ki tudta játszani egymás ellen a különféle társadalmi csoportokat, az OÉT szétverése és a Munka törvénykönyvének módosítása kapcsán ezt már nem lesz képes megtenni. A szabadságok és a túlórapénzek csökkentése, a munkanélküli-biztosítás drasztikus gyengítése, az elbocsátási szabályok lazítása, a minimálbér alakulásának kiszámíthatatlansága – ezek minden magyar munkavállalót súlyosan érintő problémák. A kormány már azokat a szakszervezeteket is felbőszítette, amelyek korábban nem emelték fel a hangjukat.

Az OÉT szétverése nagyon jól illeszkedik abba az intézkedéssorozatba, amellyel a kormány minden demokratikus kontrollt fel akar számolni. A kormány a nemzeti együttműködés cinikus és erőszakos rendszerében megszabadul azoktól az intézményektől, ahol bármiféle egyeztetésre kényszerülne, vagy ahol egyáltalán kritika érhetné.

Az OÉT döntései közvetlenül javították az emberek anyagi helyzetét. A minimálbér meghatározásában a kormánynak együtt kellett döntenie a munkavállalók és a munkaadók képviselőivel, ezért a minimálbér-emelések az utóbbi években legalább az inflációt követték. Az OÉT ajánlásokat tett a versenyszféra átlagos béremelési ütemére. Az év elején a kormány még azon volt, hogy érvényt szerezzen az idei OÉT bérajánlásoknak. A Rogán-féle bérkommandót már fénykorában sem lehetett komolyan venni, a működéséhez jogalapot adó intézmény felszámolása után pedig már teljesen a bohócügyi kategóriába került.

A kormány most elmozdít egy akadályt az erőszakos átalakítások útjából, de a társadalmi elégedetlenséget nem tudja felszámolni. A mostani intézkedések a kormány szándékával éppen ellentétes hatást érnek el, csak tovább növelik az országban uralkodó káoszt és indulatokat. A munkavállalókat nem lehet sokáig megfélemlíteni. És ha az elégedetlenség nem intézményesülhet az OÉT-en keresztül, akkor majd más, erőszakosabb formában fog felszínre törni.

A média figyelme az utóbbi hetekben a korengedményes nyugdíj körüli vitákra összpontosul. Ebből a szempontból a kormány figyelemelterelési stratégiája nagyon jól működött: sokan úgy érezték, őket nem éri el az úthenger, csak a bizonyos engedményeket élvező csoportokat. Pedig már régen nemcsak a rendőrökről és a tűzoltókról van szó, hanem minden magyar munkavállalóról. Mindenkit egyformán sújtanak a kormány megszorításai.

A munkavállalók kiszolgáltatottságát akarják növelni, mert azt hiszik, hogy ez megmentheti a csődtől az országot. Úgy vélik, ha rabszolgaként értékesítik a munkavállalókat, majd beindul a fejlődés. Rosszul gondolják. A kormánnyal ellentétben az LMP tudja, hogy a magyar gazdaság problémáira nem a cselédség visszaállítása a megoldás, hanem a jó egészségi állapotban lévő, képzett munkaerő és a belső piacra való termelés élénkítése. E megoldás kidolgozásában az LMP párbeszédre érdemes partnereknek tekinti a szakszervezeteket. Mi mindenkivel hajlandók vagyunk tárgyalni, nem csak néhány kiválasztottal.

(Scheiring Gábor (LMP) országgyűlési képviselő 2011. június 14-i napirend előtti felszólalása – szerkesztett változat.)

  •  
  •  
  •  
  •