Rosa Luxemburg a liberális feminizmusról

Ha a burzsoázia hölgyeiről volna szó, tőlük a tőkésállam csak a reakció hathatós támogatását várhatná.  A legtöbb polgári nő, aki oroszlánként harcol “a férfiak előjogai” elleni harcban, a választójog birtokában kezes bárányként ballagna a konzervatív és klerikális reakció uszályában. Sőt, bizonyára még jóval reakciósabbak volnának, mint osztályuk férfitagjai. A burzsoázia asszonyai, néhány kivételtől eltekintve, nem vesznek részt a társadalmi termelésben, csupán segítenek elfogyasztani azt az értéktöbbletet, amelyet a férfiak a proletariátusból kisajtolnak; a nép testén élősködők élősködői ezek. S az élősködők élősködői többnyire még erőszakosabbak, még kegyetlenebbek élősködésre való “joguk” védelmében, mint az osztályuralom és kizsákmányolás közvetlen hordozói. Minden nagy forradalmi harc története félelmetes erővel igazolja ezt. Amikor a Nagy Francia Forradalomban a jakobinus uralom után a megbilincselt Robespierre-t szekéren a vérpadra vitték, a diadalittas burzsoázia pőre szajhái az utcán szemérmetlen örömtáncot jártak a bukott forradalmi hős körül. És amikor 1871-ben a géppuskák legyőzték Párizsban a hős munkáskommünt, a burzsoázia őrjöngő asszonyai bestiális férjeiken is túltettek a levert proletariátuson való véres bosszúállásukban. A vagyonos osztályok nőtagjai mindig fanatikus védelmezői lesznek a dolgozó nép kizsákmányolásának és szolgaságba döntésének, mert innen kapják másodkézből az eszközöket társadalmilag haszontalan létük fenntartására.

Forrás: A nők választójoga és az osztályharc (1912)

Rosa Luxemburg Válogatott Beszédek és Írások II. kötet (Kossuth Könyvkiadó 1960)