Schiffer András sokszor markánsan megnyilatkozik kiemelt társadalmi ügyekben. Interjúnk első részében a borsodi időközi választásról, Jobbikról, ellenzéki szerepfelfogásokról beszélgettünk, most Amerikából az önellátó falvakon át, egészen a Vas utcai tüntetőkig beszélgettünk.
-
a nemzetközi munkás szolidaritás sajnos illúzió
-
EU-kritikus, de nem EU-ellenes vagyok
-
azokat a hazai termelőkapacitásainkat kezdjük újraéleszteni állami szubvencióval, amikben előnyünk volt az államszocializmus idején
-
Ha egy közösség, város vagy régió önellátó sok tekintetben, akkor sokkal kevésbé van kitéve a globális kapitalizmus farkastörvényeinek
-
amit most a kormánypárt csinál – ne legyen illúziónk -, az a felsőoktatás privatizációjának előkészítése
MÚ: Mi zajlik most nyugaton? Miért álszentek a kinti mozgalmak és vállalatok szerinted?
SA: Tessék megnézni mi megy a Black Lives Matter mozgalom kapcsán az USA-ban! Azok a vállalatok jóemberkednek, akik egyébként kényszermunkásokkal dolgoztatnak a magasabb profitért Kínában? De ha annyira jóemberek, akkor szüntessék be a kínai működésüket, nem?
Trumppal pont az a bajuk, hogy haza akarja hívni a Kínába települt tőkét.
MÚ: És milyen fura, hogy néha Trumppal kel együtt értenünk…Ez egy rothadt világ!
SA: A számomra ideális válasz nyilván Sanders lett volna, de őt a Wall Street újfent kiiktatta a versenyből. Trump nemcsak egy bohóc, hanem egy ökológiai bűnöző is abból a szempontból, ahogy a természetvédelmi területekkel bánik Amerikában. Az olajipar érdekében hajlandó mindent tönkre tenni, de ha a big picture-t nézed, a bolygó jövője szempontjából ki okoz kevesebb kárt, akkor az sajnos Trump.
MÚ: Na, ezt fejtsd ki kérlek!
SA: Lehet például, hogy az Obama-adminisztráció az olajcsövek lefektetésénél, érzékenyebb volt az őslakosok jogaira és a természeti értékeinkre, mint Trump. Na, de ők pörgették föl a szabadkereskedelmi egyezményeket. És mi az, ami hosszútávon tönkreteszi a bolygót? Mi az, ami fokozza a kizsákmányolást az egész földkerekségen? Hát, ezek a paktumok!
De persze Trump ezt nem azért állította le, mert aggódna a környezetért vagy baloldali lenne, nyilvánvalóan nem. Ő a klímaváltozást sem hiszi el. A populista jobboldal tipikus figurája.
Csak tegyük föl a kérdést: mi ér többet az emberiség szempontjából? Egy darab klímaegyezmény vagy pedig az, hogy ezt az egész világot átszövő kereskedelmi egyezményeket legalábbis fékezi valaki? A nevezetes párizsi klímaegyezmény nem más, mint a centrum-országok ökológiai lelkiismeretének a csökkentésére szolgáló pótszer, amit a már említett szabadkereskedelmi-egyezmények (TTIP, CETA stb.) több szálon is kilúgozhatnak.
MÚ: Miről szólnak ezek a már sokat emlegetett szabadkereskedelmi-egyezmények?
SA: Kimondott céljuk az úgynevezett nem-vámjellegű kereskedelmi jellegű korlátok lebontása, magyarul a nemzeti szuverenitás felülírásával, egy lefelé tartó versenyben rontják le a profitmaximalizálást korlátozó munkajogi, élelmiszerbiztonsági, fogyasztóvédelmi, egészségvédelmi, vagy éppen környezet- és klímavédelmi szabályokat. S az egyezmények szentsége felett magánbíróságok, offshore bíróságok őrködnek és ha egy demokratikus parlamenti döntés mégis az ember, vagy a természet érdekeit tekinti előbbrevalónak az adott országot simán kötelezhetik egy-egy óriásvállalat elmaradt profitjának megtérítésére.
MÚ: Ebben mindig vita van köztünk, ugye, hogy te a bezárkózó, protekcionista politikát preferálod. De ugyanakkor munkás-szolidaritás, akár internacionalizmus hogyan működhetne az elméletben legalább? Vagy ha a COVID miatt újra teljesen bezárjuk magunkat? Mi lenne a jó megoldás? A tőke ellen hogyan állhatnak föl, a kis, marginális 4-5-7 milliós kis lélekszámú országok? Hogyan tud mondjuk egy kis szocdem párt érdeket érvényesíteni, ha nincs mögötte/mellette egy nagy nemzetközi globális szolidaritás?
SA: Nézd, azért ez elmúlt 200 évben kiderült, hogy a nemzetközi munkás szolidaritás sajnos illúzió.
Mert az amerikai munkásnak nem ugyanaz az érdeke mint a kínainak – lásd az „American Factory” című filmet akár. Egész egyszerűen olyan jellegű különbség van egy centrum-perifériai vagy akár félperifériai munkás között, hogy tényszerűen különbözőek az érdekeik. Másrészt a XX. század derekáig a marxisták is abból indultak ki, hogy a természeti erőforrások végtelenek. Kiderült, hogy ez nincs így. Sok esetben a centrumországok a periféria kontójára zöldelnek.
MÚ: Lásd: német használtautó-export keletre…
SA: Pontosan vagy az elektromos autóipar, amihez lítiumot kell kibányászni. Nézzük meg a bányászat természeti externáliáit. És nézzük meg, hogy Bolíviában mi történt! És milyen furcsa, hogy Morales eltávolítását Németország elsőként üdvözölte, de a német politikán belül is a német zöldek elsőként üdvözölték: ez volt a bolíviai lítium-puccs. Vajon miért volt ez?
Tehát két dolgot kell látnunk: nincsenek végtelen természeti erőforrások, amik aztán baloldali politikaként igazságosan szétoszthatók és kettő, hogy onnantól kezdve, hogy a tőke globálisan szerveződik meg, vele szemben erős lokalitásokra támaszkodva lehet ellenállni.
MÚ: De továbbra is kérdezem: kis országok hogyan tudnak ellenállni a globális tőkének?
SA: Nos, én ezért vagyok EU-kritikus, de nem EU-ellenes. Mert nyilvánvaló, hogy a globális színpadon a kis-és a közepes nagyságú államok önmagukban nem játékosok. Ezért bizonyos integrációra nemcsak Európában, de másutt is szükség van, bizonyos szupranacionális szervezetekre sajnos szükség van. De ahhoz, hogy ezek ne elidegenített bürokraták legyenek (lásd Brüsszel), ahhoz kellenek az erős lokalitások. Nem pusztán erős nemzetállamokra, hanem a nemzetállamokon belül is erős gazdasági alapokon nyugvó, helyi öntudattal rendelkező közösségekre utalok.
Magyarul arra gondolok, hogy pl. most a COVID-válság idején azokat a hazai termelőkapacitásainkat kezdjük újraéleszteni állami szubvencióval, amikben egyébként önellátóak voltunk és komparatív előnyünk volt az államszocializmus idején.
MÚ? Mire gondolsz?
SA: Élelmiszeriparra, közszükségleti cikkekre, gyógyászati segédeszközökre gondolok. De, megyek tovább! A zöld fordulat nem az elektromos autógyártás felfuttatását jelenti, hanem azt, hogy Magyarország például energiahatékony nyílászárókból, energiatakarékos kazánokból önellátó!
MÚ: Másrészt állami, önkormányzati oldalon is óriási pazarlást látunk…
SA: Igen, apró kis színes: vidéken, önkormányzati telkeken zsákszámra hullik le az alma, a szilva, a kutya nem szedi össze. Miért nem lehet indítani egy olyan programot állami támogatással, ami arra ösztönzi az önkormányzatokat, hogy gyűjtsék össze közterületről ezeket a terméseket? Oda akarok kilyukadni, hogyha egy közösség, város vagy régió mondjuk önellátó sok tekintetben, az energia egy részét legalább helyben, kisközösségben (l. napelem-közösség) elő tudja állítani, akkor sokkal kevésbé van kitéve a globális kapitalizmus farkastörvényeinek. És egy ilyen közösségekből felépülő ország már sokkal magabiztosabban tud részt venni egy szupranacionális integrációban.
MÚ: Mi a nemzetfogalom nálad? Gyakran hivatkozol a nemzetre, mint legfontosabb keretrendszerre.
SA: A nemzet a legnagyobb olyan keret, amihez kulturális identitás fűzi az embereket, így legalább az elméleti esélye megvan, hogy kontrollálni tudja a nemzeti közösségben zajló folyamatokat. Leegyszerűsítve: akármilyen gazember kerül is döntéshozó pozícióba, meg van az esélyed, hogy elzavard őt a következő választáson. A transznacionális keretekhez viszont az egyén nagyon nehezen tud szoros viszonyt kialakítani, annál könnyebben az arctalan és jelenleg elszámoltathatatlan transznacionális tőke lobbistái.
MÚ: Mi a tanulság ebből a baloldal számára?
SA: Azt kell megérteni éppen a föntiek miatt a baloldalnak, hogy
a nemzethez való viszony egészen más kell legyen mint volt a XIX. században.
A nemzeti keretek szétfeszegetése azt eredményezi, hogy immár nem Orbán ül a nyakadon vagy Erdogan, akit így vagy úgy el tudsz mozdítani, hanem lesz egy átláthatatlan háló, gazemberekből, és cégekből, akiket nem fogsz tudni ellenőrizni, és akik különböző offshore bíróságokon (válaszottbíróságok) súlyos kártérítésekre kényszerítik abban az esetben, ha a szuverén kormányok a multik profitját csökkentő környezetvédelmi vagy egészségvédelmi, szociális intézkedéseket hoznak. A szabadkereskedelmi megállapodások, nem véletlenül, büntetik például a helyi gazdaság megerősítése érdekében hozott intézkedéseket. A munkásmozgalom pedig anno a társadalom szöveteiből sarjadt ki.
A nemzeti keretek szétfeszegetésével a társadalom szövetei bomlanak meg, márpedig a nagytőke számára ez a végső biztosíték arra, hogy ne legyen munkásellenállás sem. Tehát a XXI. századi baloldali politika szükségképpen nemzeti.
MÚ: Van-e ma itthon baloldal, baloldali párt?
SA: Ma Magyarországon, bár ezzel egy globális trendbe illeszkedünk sajnos, gyakorlatilag két jobboldal szorításában vagyunk. Egyetlen példát mondok! Nézzük meg a felsőoktatás-átalakítást, ami most is zajlik.
Azért megy a tiltakozás, mert a Fidesz megvalósítja Magyar Bálint álmát és privatizálni akarja a felsőoktatást? Ezért mennek utcára a tüntetők?
MÚ: Egyértelműen nem.
SA: Ha ez az O1G koalíció baloldali lenne, nem elsősorban a Vas utca miatt tiltakoznának, hanem Miskolc és Gödöllő miatt! Mert amit most a kormánypárt csinál – ne legyen illúziónk -, de az a felsőoktatás privatizációjának előkészítése. A törvény alapján át is adhatók az államot megillető jogok a kuratóriumnak. De az ellenzék nem ebbe száll bele, hogy miért oldják el az államháztartás kötelékéből ezeket az intézményeket, hanem hogy nem ők ülnek a kuratóriumban. És nézzük meg, 2007-ben mire készültek a szabaddemokraták?
Pontosan ugyanerre! Csak ott a hozzájuk lojális megmondóembereknek privatizálták volna ki az egyetemeket. Gyakorlatilag kulturkampf-fal helyettesítik a rendszerkritikát. Az ellenzéknek nem az fáj, hogy a magánosítást készíti elő a kormány, hanem hogy nem ők privatizálnak és nem ők uralják a lelkeket.
Magyarországon egy baloldali fordulat nem jelentheti a 2010 előtti hegemón elit restaurációját! Ugyanis az is jobboldali, aki a 2010 előtt hegemón, posztkommunista, progresszív eliteket akarja restaurálni és az is jobboldali, aki a NER és a NER- lovagokkal lepaktáló német autóipar kezébe akarja adni a közjavakat. Ennek a kétféle, populista és technokrata jobboldalnak a szorításában vergődünk.
Galba-Deák Ádám
Kép: Schiffer András 2015-ben az Országgyűlésben, MTI
