Segítség a frankosoknak? Nesze semmi!

mentööv

A kormányzat elsőszámú illetékese, a nagyot mondani szerető Matolcsy György éppen egy évvel ezelőtt ült a TV2 Mokka stúdiójában, ahol az elérzékenyült műsorvezetőnek magabiztosan kijelentette, hogy megoldják a devizahitelesek problémáját.

Aztán jött is a segítség. Először Kósa Lajos és Szijjártó Péter áldásos megnyilatkozásainak köszönhetően ugrott egy nagyot a svájci frank és az euró árfolyama, majd a folyamatos belpolitikai keménykedés miatt maradt stabilan magas szinten mindenféle árfolyam.

Régi szép emléknek tűnik 2010. május 1-seje, amikor az árfolyam még 190 forint volt.

Matolcsy úr segítségére alig kellett többet várni, mint egy esztendőt. Ez a magyar politikai hagyományoknak megfelelően illeszkedik a „Nesze semmi, fogd meg jól!” kategóriába. Egy darabig szó volt arról, hogy a bankok, az állam és az adósok közös áldozatvállalásával oldják meg a problémát. Nem meglepő módon az adósok sokadjára is magukra maradtak.

Mi az ajánlat? A meseszépen hangzó 180 forintos CHF, azaz svájcifrank-árfolyam. A japán jen és az euró esetében is nyomott árfolyammal találkozhatunk. Ez azonban nem valódi árfolyam, csupán plafon, aminek köszönhetően viszonylag alacsonyan tarthatók a törlesztőrészletek. A csapda, a nagyon csúnya átvágás ott van, hogy a mindenkori árfolyam és a meghatározott árfolyam közötti különbözet az adósnak kamattal együtt halmozódik egy külön számlát mindaddig, amíg túl nem jutunk a következő választás valószínűsíthető időpontján, 2014-en.

Mi ezzel a baj? Elsősorban az, hogy minden, csak nem megoldás. Másodsorban az, hogy mindaddig, amíg az adósok a mindenkori árfolyam alapján törlesztenek, a kormánynak kiemelt figyelmet kell fordítani arra, hogy a forint erős maradjon. Ha a hitelfelvevőket sikerül elaltatni az ilyen látszatmegoldással, a kormányzat máris eleget tehet a hazai vállalkozók régi követeléseinek, gyengítheti a forintot. Ez jót tesz az exportnak, de a háttérben katasztrófát készít elő, mert a devizahitelesek különszámláján rendkívül magas összeg gyűlhet össze, amely pár év múlva hihetetlenül megnövelheti a törlesztőrészletek összegét.

A Munkások Újsága szerkesztőbizottságának néhány tagja is devizaadós. Olyan is akad, aki személyi kölcsönt svájcifrank-alapon vett fel hétéves futamidővel és élt a fix törlesztőrészlet lehetőségével. A négy éve fizetett kölcsön tehát havonta egyforma kiadást jelent, de ezen időszak alatt a felvett 1,5 millió forint hitel 1,9 millióra növekedett. Felvetődik a kérdés: ez a megoldás? Hasonló történhet több százezer honfitársunkkal?

Mit ajánlunk ebben a helyzetben? Azt, hogy aki bajban van, ne a kormányzatban bízzon, hanem meneküljön előre. Feltéve, ha megteheti még egyáltalán

  •  
  •  
  •  
  •