Szakszervezetek és szélsőjobb – a kibékíthetetlen ellentét

Magyarországon és picit máshol is egy igen érdekes jelenségnek lehetünk tanúi: a szélsőjobb sunyi módon próbálja befúrni magát a dolgozói érdekképviseletekbe: a szakszervezetekbe. Ez talán a Jobbik újítása volt, ugyanis jól dokumentált kapcsolatai vannak – itt és itt és itt – a Tettrekész Magyar Rendőrszakszervezettel.

De mit adhat a jobboldali politika a szakszervezeteknek? Mit tehet hozzá a dolgozói érdekvédő munkához? Külföldi helyett magyar tőkés, magyar munkásnak magyar túlóra és rendbe jön minden? A szakszervezet világszerte a progresszív változások élharcosa: küzdelmükkel megszüntették a gyermekmunkát és világszerte harcolnak a biztonságos, zaklatás- és diszkriminációmentes munkahelyekért valamint a tisztes bérért és a létbiztonságért. Ezekhez alapvető emberi joga van mindenkinek, aki munkából él. A konzervativizmus alapból veti el az egyetemes emberi egyenlőség igazságát: helyette a társadalmi, a kultúrák és nemzetek közötti minőségbeli különbséget és az emberek közötti hierarchiát hirdeti. Mit adhat hozzá akármilyen munkásmozgalomhoz egy olyan valaki, aki szerint a főnököd azért főnök, mert okosabb nálad? Vagy aki keresztény szakszervezetet szeretne és más vallásúakkal nem szívesen dolgozna együtt? Aki ellenzi az egyenlő bánásmódot a fogyatékkal élőknek, a cigányságnak, a más nemzetiségűeknek és más vallásúknak? Aki a másság alapján feszültséget keltene a dolgozók között és nem szívesen támogatná török kollégái szakszervezeti harcát sem külföldön, mert “mit tettek értünk magyarokért a törökök”? Tehát akiből hiányik az embertársai iránti szolidaritás… Súlyos kérdések ezek, hisz a szakszervezeteknek mindig kulcszerepe van és volt az egyenlő és igazságos társadalmak megteremtésében, ehhez a nemzetközi tőke elleni nemzetközi összefogás létfontosságú.

A szakszervezetek alapelveiknél fogva mindenkinek boldogabbá teszik a munka világát. A mintegy 48 szakszervezetet magába foglaló TUC – Trade Union Congress, azaz Szakszervezeti Kongresszus – a weboldalán győzködi a meleg munkavállalókat, hogy csatlakozzanak valamelyik szakszervezethez, hogy részt vegyenek az érdekvédelmi harcban a homofób előítéletek ellen. Ezt a nagy múltú, brit szakszervezeti konföderéciót 1868-ban alapították. Az Európai Szakszervezeti Intézet – ETUI – közleményben figyelmeztet, hogy a különböző etnonacionalista és jobboldali populista csoportok faék egyszerűségű ígérgetése nem jelent megoldást a dolgozók mindennapi problémáira. “Ezzel az egyszerű megoldásokat hirdető üzenettel számos dolgozót csábítanak el” – mondják. Ám a radikális jobboldal etnicista nézetei szöges ellentétben állnak a szakszervezeti mozgalom pluralista és demokratikus értékrendjével, a szakszervezeti mozgalom számos társadalmi mozgalommal közösen küzd a radikális jobboldal nézetei ellen – teszik hozzá.

Az egyesült királyságbéli, tekintélyes PCS – Public and Commercial Services Union, a köztisztviselők ottani szakszervezete – szintén a szélsőjobboldal kelepcéjére figyelmeztet a “Miért küzd a szakszervezet a szélsőjobb ellen” c. közleményében, a közlemény rögtön egy idézettel indít a BNP-től a brit szélsőjobb pártjától:

’A szakszervezetek értelmetlen marxista dogmákkal foglalkoznak, mint az (esély)egyenlőség és a rasszizmus elleni harc. Ez veszélyessé teszi őket a tagjaikra nézve és az egész társadalmomra’ – idézet a BNP-től.

Bár a szélsőjobboldali politikai pártok cukikampányokkal igyekeznek az embereket félrevezetni, az értékrendjük alapvetően eltér a PCS és a szakszervezeti mozgalom egészének demokratikus és pluralista értékrendjétől.

Bár a szélsőjobboldali és szakszervezeti értékek szöges ellentétben állnak egymással, mégis vannak fasiszták akik szakszervezethez csatlakoznak.

A szakszervezetek azonban nem hátrálnak!

Kiemelten fontos, hogy a szakszervezet egy nyílt, biztonságos és befogadó szervezet maradjon, ezeket az alapértékeinket és etikus működésünket a szélsőjobboldali befolyás veszélybe sodorja. A szélsőjobboldali szervezetek tagjai veszélyt jelentenek a szakszervezeti működésre.

Még ha azzal is próbálnak takarózni, hogy a politikai tevékenységüket és a szakszervezeti munkájukat külön választják mégis rengeteg bizalmas adathoz jutnak hozzá: önkormányzati dolgozók, kormánytistviselők és más dolgozók személyes adataihoz.

Belülről akarják a fasiszták szétverni a szakszervezetet

A szélsőjobboldali “szakszervezetisek” visszaélhetnek a szakszervezetben betöltött pozíciójukkal: amint alkalmuk nyílik visszaélnének hatalmukkal és hátrányosan különböztetnének meg dolgozó embereket.

Ez nemcsak a kinevezéseknél és a tréningeknél jelent problémát vagy a fekete bőrű és más kisebbségi kollégák életében. Elrontaná a munkahelyi légkört, mert a félelem és megfélemlítés kultúráját honosítaná meg.

Kiemeljük még egyszer, hogy a szakszervezeti értékek, de főként a tagság biztonsága és a dolgozói érdekvédelem hatékony működése – sőt léte – is megköveteli, hogy soraink közé olyan emberek kerülhessenek csak be, akik nem veszélyeztetik a tagság biztonságát és a mozgalom alapvető céljait: a jó hangulatú és biztonságos munkahelyeket tisztes bérezéssel és egyenlő esélyekkel.

Az óra ketyeg és főleg a magyar szakszervezeteknek is meg kell tenniük a küzdelem rájuk eső részét a vadhajtások lenyesésében, hogy ne veszélyeztessék tovább a dolgozók millióinak életet és esélyt adó gazdatestet. Mert igen fontos, hogy a magyar szakszervezetekben, melyekhez a munkavállalók anyagi- és jogbiztonságuk érdekében fordulnak ne történhessen semmilyen gyűlöletből következő visszaélés.

A létbiztonság és az emberi méltóság mindenkinek jár, nem csak a kiváltságosoknak.

Ezek a gondok foglalkoztattak egy nappal május 1 ünnepe előtt.

Bujdosó Gyula

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük