Szanyi: Szükség van egy új, mélyen baloldali ökopártra!

Keveset hallani mostanában Szanyi Kapitányról. Visszavonulás vagy újragondolás?
Kedves a kérdésed, minthogy közel egy évtizeddel ezelőtt te adtad nekem ezt a “mozgalmi” nevet. Rövid válaszom: mindkettő. Bizonyos terepekről valóban visszavonultam és a végefelé járok az újragondolásnak. 

Konkrétan?
Körülbelül mostanra vált globálissá az a felismerés, hogy ha az emberiség nem változtat azonnal és gyökeresen az életmódján, akkor a Föld nevű bolygó eddigi életének két évtizeden belül befellegzett.

A gyakorlat azt mutatja, hogy ez a felismerés azért még nem egyöntetű.
Természetesen lehet vitatni a klímadominó létét, vagy borulásának mikéntjét, azonban az teljesen nyilvánvaló tény, hogy a világ legtöbb részén ma már elviselhetetlenül szennyezett a levegő, a szárazulatokon elöntött minket a szemét, a vizeink pedig gyakorlatilag mérgezettek. Ezek a jelen tényei. Az ember még úgy-ahogy tud tenni valamit önmagáért, légszűrőt tesz a szája elé, egy helyre gyűjti a szemetet, vagy tisztogatja a vizeket, de az állatok erre képtelenek, s rohamosan pusztulnak. Biztosak lehetünk benne, hogy ha már minden természeti állat és növény kihal, az ember még ideig-óráig túlélheti őket, de őszintén szólva annak már semmi értelme nem lesz. 

Egymást követik a környezetvédelmi világkonferenciák, ám mintha ezeknek se lenne túl nagy foganatja. Hol a hiba?
Dőreség lenne azt gondolni, hogy ennek a rohamos leépülésnek nincsenek vagy nem lesznek politikai következményei. A manapság születő mozgalmak szinte mindegyike első helyen tartja a fenntarthatóság kérdéseit. Nagyon hamar el fog jönni az idő, amikor a politikai választásoknak is ez lesz a legfontosabb témaköre.

Valóban, ha lassan is, ám szinte mindenütt jelentősen erősödik a politikai paletta zöld része. Sőt, az Egyesült Államokban a demokrata párt már zajló előválasztási folyamatában ez a téma mindent visz. A magát szocialistának valló Bernie Sanders talán a legradikálisabb zöld politikus. Magyarországon ennek egyelőre kevés jelét látjuk. Miért?
Magyarország ugyan formálisan tagja az Európai Uniónak, ám honfitársaink döntő hányada ‘de facto’ el van zárva a külvilágtól, szellemileg mindenképp, így a jövőnket meghatározó tényezőket legfeljebb nyomokban ismerhetik. Sajnos a politikai pártok roppant keveset tesznek az ismeretek terjesztéséért, márpedig ezen áll a sorsuk. Ha végignézzük az Országgyűlés témakészletét, az életben maradás ügye legfeljebb egy-két technikai mozzanatként tárul elénk, mondjuk valamilyen jogharmonizáció égisze alatt. 

Ezt most a kormánynak vagy az ellenzéknek rovod fel?
Az ellenzéki pártoknak azért van különös felelőssége, mert az ő dolguk lenne, hogy alternatívát mutassanak. A kormányoldal arra van kódolva, hogy folytatást hirdessen, hiszen ezzel tudja fenntartani az eredményessége látszatát. Az ellenzék eleve változást kell ígérjen. Nos, aligha látunk ilyet. A kormánnyal szembeni ellenkezéssel persze teli a padlás, a leváltási retorika nagyon rendben van, de a valódi teendőket felmutató és érthető jövőkép ma még nincs a magyar politikai piacon.

Néhány párt azért most kikérné magának.
Idehaza elvileg két ökopárt is létezik, de sem az LMP, sem a Párbeszéd nem tölti be a hivatkozott küldetését. Picit sem. Amúgy létükben is épp hogy vannak. Egy-két vakkantástól még senki nem lesz zöld. Pláne nem baloldali.

Akkor szerinted miről beszél a Fidesz, amikor a baloldalra lő?
Ha most félretesszük a pártlózungokat, akkor a politikai baloldalon szervezeti vákuum van. Nekem roppant szimpatikus volt, ahogy Székely Sándor független képviselő a minap pont a valós baloldaliság hiánya miatt nem csatlakozott egyik országgyűlési frakcióhoz sem

Az MSZP deklaráltan baloldali párt. Ezt miért vonod kétségbe?
Az MSZP akkor volt sikeres, amikor az emberek a baloldaliság eszméit kötötték hozzá. Ez 2006-ban hirtelen megszakadt, s azóta tart a párt zuhanása. Ezen egy-két felvillanással nem lehet változtatni. Teljes újragondolás, újrapozicionálás, konkrétan baloldali reneszánsz hiányában a szocialista név viselése nevetségessé válik. A legutóbbi EP választásokat úgy is nézhetjük, hogy a választópolgárok 93,39 %-a nem a szocialista pártra szavazott. Márpedig ennél sokkal nagyobb a baloldaliságra, a szolidaritásra való igény.

Tisztázzuk! Te miben látod a baloldaliság modern lényegét?
A baloldaliság lényege a szolidaritás, azaz a társadalom alsó, s egyben elnyomott rétegeinek egymásba kapaszkodása, a munkavállalói csoportok egyazon stabil alapra állása. Csak mosolyogni tudok azon, amikor az átfogó baloldaliság helyett a konzervatívokra jellemző,  amolyan “letudós” karitatív akciókat látom az ellenzéki térfélen. A rászorulóknak persze nyilván minden csepp segítség nagyon fontos, de egy baloldali párt nem rekedhet meg ezen a szinten. Magyarországon ma milliókat kellene felkarolni, felemelni, aminek az egyik első lépése a méltányos képviselet. Ám ez csak a klasszikus rész. Az új kihívás ugyanis új tartalmakkal teli. Megjelenik a korábban leigázhatónak, sőt egyenesen leigázandónak tartott természettel való szolidaritás ügye. Aztán a globális szolidaritás még nagyobb kérdése. 

És mit tudna tenni ez ügyben egy ízig vérig baloldali párt?
Felvilágosítani, mozgósítani olyan akciókkal, amelyek egyben a modern baloldaliság eszmei üzeneteit is hordozzák. Sorolok egy párat. Például hétről hétre meghirdetni a Black Friday, azaz a kapitalizmus fogyasztási ünnepének ellenkezőjét, a White Fridays-t, azaz péntekenként a lehető legszükségesebbeken túl ne vásároljál semmit.  Azt hiszem, nem kell ecsetelnem a pazarló fogyasztásunk kényszerű mérséklésének követelményét. Érdemes lenne kitartóan szorgalmazni a 4 napos munkahetet, annak minden előnye folytán. Ez ráadásul még csak nem is tőkeellenes törekvés, hiszen ahol ezt bevezették, mindenütt nőtt a munkahatékonyság. Azonban azt is tegyük világossá, hogy az embereknek óriási szükségük van a több szabadidőre, hiszen pont a túlzott leterheltség miatt a többségnek nincs se ideje, se idege a világ dolgairól való érdemi tájékozódásra. Igazi szolidaritási tartalma lenne kiállni a szavazati jog 16 évre mérsékléséért. Itt arról van szó, hogy az új generációk minél előbb beszállhassanak a demokratikus döntéshozatalba, hiszen a mai idősebbek pont a mai fiatalok jövőjének kontójára tétlenkednek. Elképesztő, hogy egy mai 16-18 éves gyereknek százszor több fogalma, ismerete van a jövő kihívásairól, mint mondjuk a mai negyveneseknek, ötveneseknek, ugyanakkor még csak a szavazatuk révén sem kaphatnak megszólalási lehetőséget. Végezetül egy baloldali párt nem támogathatja a tőke szabad áramlását, úgy hogy közben a munkaerő szabad áramlása le van fojtva. Szóval nem csak szolidaritás hiányában, hanem rendszerkritika, közelebbről kapitalizmuskritika nélkül sincs baloldaliság.

Mit gondol mindezekről a Magyar Szocialista Párt?
Nem tudok róla, hogy lenne ilyen gondolkodás. Mégis születnek néha egész jó anyagok, amik kapnak egy-két tapsot, a belső haverok pénzt is, aztán kész. Ennek egyenes következménye, hogy a szocialista párt Budapesten ugyan kevésbé, de vidéken nyíltszíni együttműködésre lépett a szélsőjobbal, pontosabban a szélsőjobb egyelőre lemondott a fővárosi térnyeréséről, cserébe szabad utat kértek és kaptak vidéken. 

A nagy változások viszont mindig a felvilágosultabb, nagyvárosi talajon indultak. Miért lenne baj, ha a ez nálunk is így lenne, például legutóbb a főváros és néhány vidéki nagyváros látványos ellenzéki bevételével
Beszéljünk világosabban! A baloldal, még pontosabban a balközép kvázi világszintű térvesztése a középkorú vidéki férfiak politikai aktivizálódásával párhuzamos. Angolszász területeken ezt úgy mondják, hogy a populizmus alapseregét az ötvenes korú, vidéki, fehér férfiak alkotják. Tulajdonképpen a kapitalizmus veszteseit használják arra, hogy állják el a társadalmi fejlődés útját. A vidéket, amely eleddig gyakorlatilag kimaradt a technológiai forradalom minden jótéteményéből. Ennek iskolapéldája a magyar vidék, ahol – főként a kistelepüléseken – a Fidesz legutóbb ripityára verte az összes ellenzéki pártot, illetve ezek egyesült erőit. Az sem véletlen, hogy a hatalom a nagyvárosi kudarcait rögtön a kultúrára mért csapásokkal torolta meg, gondolok itt a színházak letérdepeltetésére. Ugye nem kell érvelnem amellett, hogy a klímatudatosság is kulturális meghatározottságú?

Nem. Viszont a fentiek fényében te merre mozdulsz?
Székely Sándorhoz hasonlóan a jelenlegi pártok közül én sem látok olyat, amelyik alkalmasnak mutatkozna a régi és az új kihívások egyidejű vállalására, és baloldali kezelésére. Egyszerre van ugyanis általános megélhetési válság, ezen belül feszítő energiaszegénység, továbbá lakhatási, táplálkozási és egészségügyi krízis, és mindennek a tetején egy szellemi leépülés, illetve új elemként a globális klímaválság, megannyi helyi megnyilvánulással. Nomármost hadd kérdezzek vissza! Melyik párt repertoárjában van kiemelt helyen például a magyar vízgazdálkodás gyökeres átalakítása? Vagy a lakhatási válság enyhítése? Frivol módon még a Fidesz beszél ezekről a legtöbbet, persze hamisan. De hol van az az ellenzéki párt, amelyik nem csak alkalmilag áll ki amellett, hogy a társadalmi szolidaritást nem a tulajdonszerző hitelek ígérgetésével, hanem a tényleges lakhatás jogának garantálásával kell biztosítani. Ezzel összefüggésben említem meg a devizahitelesek és sorstársaik vesszőfutását, amely kapcsán csak a pártok egymásra mutogatását látjuk, miközben már 4.000 érintett honfitársunk vetett véget a reménytelen életének. 

Egy szó mint száz, szükség van egy új, mélyen baloldali ökopártra, amely szolidaritásorientált és képes túllépni a pillanatpolitizáláson, amelynek legalább középtávú víziója van.  Azon vagyok, azon leszek, hogy ez megvalósuljon.

Kalmár Szilárd
Munkások Újsága

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük