Szanyi Tibor: Itt az idő, hogy gyökeresen újjászervezzük a magyar gazdaságot és a magyar társadalmat!

Szanyi Tibor Facebookon megjelent jegyzete a jelenlegi helyzetről:

Small price to pay

Ennyit megér.

Ha a globális (neoliberális) kapitalizmus halálához ez a koronavírus kell, akkor legyen!

Ezen írás keletkezésekor (2020. március 29-én) éppen meghaladta a 33.000-et a COVID-19 elnevezésű vírusbetegség halottainak száma – globálisan.

Relativizáljunk! Bátran!

Ebben a hónapban (2020. márciusában), és “csupán” Afrikában, “csupán” 70.000, “csupán” öt éven aluli gyermek halt éhen. Ezen felül, vagy alatt – a statisztikák szerint – a mai leggyilkosabb betegségek a keringési rendellenességek, a rák és a légútiak – ebben a sorrendben. Ezekhez képest a tényleg ijesztő lefolyású COVID-19 a fasorban sincs.

Mégis, a COVID-19-től szinte leállt az élet e Földön. Mármint a mindent felemésztő kapitalizmus világa. Eddig meghalt 33.000 ember, de nem halt meg ennél sokkal több, és csak a légszennyezés csökkenésének köszönhetően. Mert leálltak a gyárak, mert megmerevedett a rohanás, mert kvázi lefagyott az eddig mindent elsöprő profithajsza.

Nyilván, nem tudhatjuk, hogy hol lesz ennek a mai “sztár-kórságnak” a vége. A múlt század egyik legnagyobb járványa halottainak számát 10 és 100 millió közé teszi az emlékezet, bár arról nem úgy tanulunk az iskolában, hogy a spanyol-nátha idején Magyarországon – mellesleg – őszirózsás forradalom, Tanácsköztársaság, majd Trianon volt. Szóval zajlott az élet!

Ismerős mondás, hogy a mókus és a patkány között lényegi genetikai különbség nincs, csak hát a mókusnak sokkal jobb a PR-ja. Pontosabban a patkányé sokkal rosszabb. Hasonlóan vagyunk a COVID-19-cel is, amelynek rendkívül jó (pontosabban rendkívül rossz) a PR-ja.

Magyarországon jelenleg 13 a COVID-19-nek felrótt halottak száma. Éves kivetítésben ez bizony négyszer annyi, mint a családi körben agyonvert nőké, ám “csak” negyedannyi, mint a kórházi fertőzésben meghalóké. A családokat mégsem tiltották be, s a kórházakra sem vertek lakatot. Sőt, a közlekedést sem állították le évi 500, halálos balesetet szenvedett honfitársunk miatt. Láss csodát, a devizahitelesek évi 400 öngyilkosa miatt sem zárták be sem a kormányt, sem a bankokat. Pedig – lám – ez utóbbi “betegségek” alsó hangon is négyszeresen halálosabbak a koronavírusnál. A szezonálisan fagyhalottak aránya ugyanilyen. Arról pedig semmilyen statisztikánk nincs, csak látjuk, hogy hányan halnak bele a pénztelenség okán ki nem váltott gyógyszerek következményeibe.

Szóval tarthatunk attól, hogy a megugró szociális válság halottainak száma akár bő tízszerese lesz a koronavírusénak, amely utóbbi leküzdésére már – állítólag – eddig többet költött a kormány, mint amennyi évente lenne szükséges a mindenkire kiterjedő, a létminimum szintjén lévő havi 100.000 forintos szociális minimumjövedelem és legkisebb öregségi nyugdíj, illetve a mai szint háromszorosát (37.500 Ft) kitevő családi pótlék együttes biztosításához.

Ha élni akarunk, akkor tehát a szociális válság leküzdése a legsürgetőbb feladat. Itt a nagy lehetőség! Igazából akkor beszélhetnénk szolidáris Magyarországról, ha a járvány múltával nem térnénk csak úgy vissza a korábbi munkahelyeinkre! Már csak azért sem, mert ezek részben megszűnnek, de legfőként azért, mert nem indíthatjuk újra azt a mókuskereket, amelyből a koronavírus kibillentett mindannyiunkat.

Ha mégis, akkor úgy kell nekünk! Ha pedig mégse, akkor viszont itt az idő, hogy gyökeresen újjászervezzük a magyar gazdaságot és a magyar társadalmat!

Ha valaki egy hónappal ezelőtt látnokolta volna azt a világot, ahol most vagyunk, azt vagy a lapos föld hívők közé utalták volna, vagy elmegyógyintézetbe. Attól tartok, egy további hónap múlva viszont már megint egész máshol leszünk. Most csak annyit mondok, hogy a pakliban éhséglázadások, raktár és bolt kifosztások, továbbá a kormány és ellenzéke felé lengetett szöges deszkák is benne vannak.

Aztán meglehet, hogy minden másként lesz.

A vírusbetegségeknek egy közös jellemzőjük van, hogy t.i. az ún nyáj-immunitás kialakulása vet nekik véget, ami a tudomány mai állása szerint azt jelenti, hogy ha a lakosság kb. 60 %-a átesik a természetes vagy mesterséges fertőzöttségen, akkor a vírus számára lezuhan a szaporodási potenciál, tehát visszavonul.

Előbb vagy utóbb.

Ennek kialakulását gyorsítják a védőoltások a fertőzés enyhe fokozatú átfuttatásával, ugyanakkor a karanténok lassítják. Mivel a COVID-19-re védőoltás egyelőre nincs, ezért a fertőzés korlátlan rászabadítása a lakosságra bizonyosan összeroppantja az egészségügyi ellátórendszereket, és persze a gazdaságot is. Ez a lehetséges összeroppanás van most a tudatos, lassú leépüléssel kiváltva. Hátha kevesebb halott lesz, minthogy tényleg vannak, akik a gondos kórházi kezelés folytán meggyógyulnak.

Minél több és minél pontosabb statisztikai adat áll majd rendelkezésünkre annal tisztább lesz a kép. Például annyi már most is felsejlik, hogy a halálozásoknak inkább okai az egyéb, súlyos betegségekkel való összeállások és a kórházi kapacitások gyengeségei, mint önmagában az idős kor. Annál is inkább, mivel a már említett, leggyakoribb halálokok, tehát a vérkeringési problémák, a rák és a légszennyezés ugyancsak a korosabb társadalmi csoportokat sújtják, tehát van ennek az összefüggésnek egy magától értetődő része.

Akkor hát tegyük félre a képmutatást! Ha most a COVID-19 kapcsán lett annyi erőnk, hogy szinte bármit hajlandók vagyunk leállítani, akkor ezt tartsuk is meg, és ne engedjük újraindulni a sokkal halálosabb, neoliberális indíttatású, korábbi életformánkat!

És gondoljunk azokra is, akik bár ép bőrrel ússzák meg a járványt, ám az életük most mégis ellehetetlenül. Ők ugyanis sokezerszeres, sokmilliószoros többségben vannak. Az állami mentőövek méretéből szép lassan kiderül, hogy a világ termelési, technológiai és pénzügyi potenciálja nagyon is lehetővé teszi a lakosság teljes egésze számára a jövedelmi minimumok biztosítását és ennek fenntarthatóságát. Csak éppen a pénzt nem a pénzpiacokra, hanem az emberekre kell önteni, mert hát kevésbe a spekuláció, sokkal inkább a keresleti oldal megerősítése viszi előre a jóllétet.

2020 tavaszán a világ az új egyensúlyait próbálgatja. Bizakodó vagyok, mert idehaza is egyre inkább érik a helyzet, s a legkülönbözőbb helyekről jövő javaslatok egyre inkább alátámasztják az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom eredeti, amúgy békeidőkre szánt törekvését, miszerint a létminimum szintjén, azaz havi 100.000 forinttal kell biztosítani az ún. szociális minimumjövedelmet mindenkinek, akinek nincs ennyi, s legalább megháromszorozni illene a családi pótlékot, azaz havi 37.500 forintot adni minden gyermek után. Ezek fenntarthatóságához azonban havi 200.000 forintos minimálbér is tartozik.

Ha bárki kérdezi, vajon mindezt miből, akkor erre az a válasz, hogy az EU által rendelkezésre bocsájtott azonnali pénzügyi mechanizmus akár több éves fedezetet ad, csak éppen erre kéne költeni a “mészároslőrinci” szállodák és golfklubok helyett, hogy az agyonemlegetett stadionokon kívül mást is említsünk!

És akkor még egy szót sem szóltunk arról, hogy a saját eredményeinkből mennyi mindent fordíthatnánk a saját jóllétünkre.

  •  
  •  
  •  
  •