Szanyi Tibor: Van másik lehetőség Zemplénben, kezdjünk bele a szociális válság felszámolásába

Szanyi Tibor
“Egy diktatúra megdöntéséhez nem elég autókból dudálni. A hatalmat lépésről lépésre el kell venni az autokratikus rezsimtől” – írta a minap a tekintélyes német portál, a Spiegel. Meglátását címezhette volna akár egynémely magyar politikusnak is, de a szerkesztőség- ezúttal – a fehéroroszországi helyzetről szóló elemzésben fejtette ki.

A minszki tüntetések egyik fontos jellemzője, hogy immár hetek óta nem hagynak alább. Sőt, benne van a levegőben, hogy elég egy szikra, s a tömeg Ceausescu vagy Janukovics sorsát méri Lukasenkára. Kétségtelen, 26 év után mozdult meg a fehérorosz nép, úgyhogy aki akar, vigasztalódjon azzal, hogy – eszerint – Orbánnak is van még 16 éve az egyre pofátlanabb hatalmi helyzetében, bár ezt nagyon nem szeretném.

Nos, a fenti bizarr párhuzamnál csak a valóság bizarrabb. Ott is. Itt is.

Lukasenka tulajdonképpen a szovjet gazdasági, társadalmi modell folytatásában jeleskedett, így hát a termelés a mai napig döntően állami cégek dolga, illetve igazi spiclirendszert működtet, totális kontrol közepette. Ami máshol megbukott, Fehéroroszországban kevésbé. Sőt, egyetlen ponton és bizonyos mértékig Lukasenkának igaza is van, mint ‘anno’ Grósz Károlynak, hogy t.i. távoztával jön a zabolátlan tőkés kizsákmányolás, meg a lopakodó fehérterror.

Bizony, a legutóbbi minszki tüntetéseken a karhatalmat leginkább bizonyos emlékművek védelmére rendelték ki, s ez nem valamiféle hóbortos kamu, hanem maga a rögvalóság: a II. Világháború idején a nácik a helyi fasisztákkal karöltve vérfürdők sokaságát szervezték a zsidók és a kommunisták pusztítása végett. Ez a szellem most újra kikandikál a fehérorosz palackból, miközben a nép a szabadságáért küzd.

Idehaza még nem kell attól tartanunk, hogy Orbán Viktor, Rogán Antal, Szíjjártó Péter és mások kalasnyikovval a kezükben ugrálnának ki a haveri jachtokból, az esküvői helikopterekből, avagy a focimeccsekre felhordó luxus magánrepülőkből (Semjén Zsolt egy relatív kivétel) , bár a dinasztikus hajlamok már nálunk is megjelentek.

Így hát immár nem csak “ráhelezni” és “vejezni”lehet, hiszen hasonlót láthatunk a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei 6. számú választókerületben is, ahol Koncz Ferenc Fideszes képviselő tragikus halálát követően a lánya készül apja örökébe ugrani, a “folytassuk együtt a megkezdett munkát!” jelmondattal.

Mit is?

Hát tulajdonképpen az ingyenélést és a fosztogatást, amiket azért kicsit húzós dolog lenne munkának nevezni. Az “együtt” viszont annyiban megállja a helyét, hogy az édesanya igencsak be van épülve az orbáni üzleti polip egyik legnagyobb teljesítményű pénzszivattyújába, a MET márkanéven futó oligarcha-centrumba. A lányka pedig már joghallgató korában világosan megmutatta, mi fán terem a jogi analfabétizmus, majd egy hirtelen lendülettel a washingtoni magyar nagykövetség kontextusában jutott az aranykalitkás emigráció lehetőségéhez. Nem tudni, mi szél hozta haza, de az jól látszik, hogy az ég világon semmin nem akar változtatni, például azon az elképesztő nyomoron sem, ami ebben a zempléni térségben nem kevés település lakóinak szomorú osztályrésze.

A papírforma látszólag neki és a családjának kedvez, hiszen pénzük, mint a pelyva, megszeppent cigányemberrel mondatják el öndicsérő himnuszukat, sőt, a hírek szerint alig három óra alatt összedobatták a szükséges számú ajánlást is, ami normál esetben logisztikai képtelenség. Sajnos, az is kezükre játszik, hogy sokan a hasukat fogva röhögnek, amint az Országgyűlébe pimpósodott öt ellenzéki párt, valamint egy odapimpósodni vágyó alakulat mindösszesen hat elnöke nagy demokratikusan és hetykén kijelölte az egyedülinek szánt kihívót egy rasszista lúzer személyében, aki egyelőre merő bénázásból a startvontig sem tudott eljutni.

Ám történt valami szokatlan is.

Ilyenkor jut eszembe az egykori sportriporter, aki hosszasan ajnározta a hazai csapatot, hogy az milyen szép, milyen jó és milyen verhetetlen, majd hirtelen torkára akadt a szó, mondván, hoppá, adódott egy kis probléma, merthogy az ellenfél is kijött a pályára…

Hát igen. Megjelent a színen Tóth Ádám, egy agilis fiatalember, aki gondolt egy nagyot, felkeresett jó pár civil szervezetet, s egy erős szociális töltettel valódi képviseletet ígér a térség szavazópolgárainak.

Nekem ez tetszik. Pártom, az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom (IgenSzolidaritás, avagy ISZOMM) miniszterelnök-jelöltjeként úgy vélem, az ország gondját-baját a bőrükön érző fiatalok igazságérzete és tettrekészsége az a motor, ami 2022-ben elhozhatja az annyira várt változást.

Tetszett, hogy Tóth Ádám nem egyes pártokhoz kezdett dörgölőzni, hanem a civil világ képviselőihez fordult, akik viszont hamar megtalálták a belőlük kinőtt mozgalmakat, azok pedig a szintén mozgalmi gyökerekből épülő pártot, az említett ISZOMM-ot.

Megállapodtunk. Abban, hogy bárkit szövetségesként kezelünk, aki a szociális válságot akarja leküzdeni, aki tisztességes munkáért tisztességes bért akar, aki nem nyeli le a nyugdíjasok, a munkanélküliek és mások eltiprását, s aki a gyermekek jóllétében látja a jövő egyik kulcsát.

Megállapodtunk, hogy – tehát – a megoldandó feladat a társadalmi, az erkölcsi és a környezeti válság felszámolása, a legyőzendő ellenfél pedig mindenki, aki ebben a küzdelemben főbűnös vagy kerékkötő, de leginkább a NER, konkrétan a Fidesz.

Arra szövetkeztünk, hogy választást nyerjünk. Azokat várjuk ebbe a csatába, akik a siker részesei kívánnak lenni.

Szanyi Tibor, az Igen Szolidaritás alelnöke

Ha érdekel a radikális hangvételt vállaló újságírás és hírszerkesztés,
szívesen foglalkoznál alapos és igényes tényfeltáró anyagok írásával
esélyegyenlőségi, szociális, érdekvédelmi vagy politikai területen,
akkor az alábbi címre várjuk jelentkezésedet: kalmarszilard(kukac)gmail.com
  •  
  •  
  •  
  •