Székely Sándor: “Iszonyatosan unalmas, hogy állandóan azt kell hallgatnom, hogy mi lesz a jogállammal, miközben az embereknek egyre nagyobb megélhetési gondjaik vannak”

Székely Sándor
Aktivistából mozgalmi vezető, majd fővárosi önkormányzati képviselő lett. Onnan pedig az Országgyűlésbe harcolta be magát. Most radikális baloldali megoldásokkal, osztalékadóval, 200.000-es nettó minimálbérrel, és megtriplázott családi pótlékkal üzen Székely Sándor, az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom egyik alapítója.

Só Péter: Át fog menni a határozati javaslata?
Székely Sándor: Melyik?

S.P: Amiben, többek között 98 százalékos osztalékadót akar 48 millió forint feletti összegekre, valamint amiben 37.500,- forintos családi pótlékot adna gyermekenként?
Sz.S: Viccel?

S.P.: Nem merek, mert a szerkesztőm szerint a politikában nincs helye a humornak.
Sz.S.: Ne vicceljen!

S.P.: Nem viccelek.
Sz. S.: Na jó. Alapvetően most a többi ellenzéki pártra várok, hogy hátha csatlakoznak, aztán közösen beadjuk a javaslatot. Ott először a Gazdasági bizottság elé fog kerülni. És reméljük onnan a Parlament elé.

S.P: És csatlakozni fog a többi párt, mit gondol?
Sz. S.: Nem tudom. Ez így nekik valószínűleg túl durva, túl radikális, túlságosan balos lesz. Ki kéne lépni a kereteik közül. Mi ezért nem haragszunk rájuk, továbbra is nyitottak vagyunk a politikai együttműködésre, hiszen a Fideszt le kell váltani, azt meg csak közösen lehetséges. Nekünk ez az utunk.

Az a missziónk, hogy felszámoljuk az elmúlt 30 év gyakorlatát, hogy itt az embereket a halálba dolgoztatják, sajnos sokszor szó szerint a nagy büdös semmiért. Így tudunk üzenni a társadalomnak, hogy mi, az Igen Szolidaritás pártban úgy gondoljuk, hogy normális munkáért érdemi fizetést szeretnénk adni az embereknek. Be szeretnénk fejezni azt a korszakot, amikor a magyar emberek 60-70 órát dolgoznak, hogy összejöjjön annyi pénzt, amit amúgy 40 órányi munkával kéne megkeresniük.

S.P.: 37.500 forintos családi pótlék, 200.000 forintos minimálbér, osztalékadó. Nem fél, hogy besorolják magát menthetetlen populistának? Ezek valójában üres ígéretek, nem?
Sz.S.: Nagyon remélem, hogy populistának állítanak be. Az úgynevezett néphez beszélek, nem a politikai, kulturális, gazdasági elitnek. Arra vannak más szervezetek. Amit mondunk az az utolsó számig ki van számolva, ezek az intézkedések benne vannak a magyar gazdaságban. Az egy más kérdés, hogy a jelenlegi vezetés, valamint a nagy cégek – most engedjük el, hogy haza vagy külföldi multik és bankok – úgy gondolják, hogy amíg az emberek éhbérért is hajlandóak dolgozni, addig minek emeljék meg a fizetéseket?

S. P.: Jó, de a családi pótlék valójában segély.
Sz. S.: Nem. Ez az állam hozzájárulása ahhoz, hogy azok az emberek, akik a felelősen viselkednek a társadalommal szemben, és gyermeket vállalnak, hogy népünk a következő 1000 évre is fent maradjon, normálisan tudjanak élni. Ha Orbán Ráhelre, és az összes NER-gyerekre van sok száz milliárd forintunk, talán elbírja az ország, hogy azoknak is jusson valami, akiknek a szülei nem lopnak, cserébe heti 60-70 órákat dolgoznak.

S.P.: Az előbb azt mondta, hogy a kulturális, gazdasági és politikai elitnek beszélnek nagyon sokan. A többi ellenzéki pártot ezzel valójában kritizálta? Hogy lesz ebből szövetség?
Sz. S.: Lebuktam. Igen, valóban. Iszonyatosan unalmas, hogy állandóan azt kell hallgatnom, hogy mi lesz a jogállammal, a sajtószabadsággal, és a többi amúgy nagyon fontos dologgal, miközben az emberek nagy részének harminc éve megélhetési gondjaik vannak?

Tényleg azt hiszi valaki, hogy a jogállami kérdések napirenden tartásával választást lehet nyerni bárhol? Ne szórakozzunk már!

S. P.: Azért a jogállam, a sajtószabdság, a demokrácia elég fontos dolgok, nem?
Sz. S.: De. Azok. Sajnos nem lehet őket sem megenni, sem pedig nyaralni menni belőlük.

S.P.: Jó de akkor most önök, diktatúrát akarnak?
Sz. S.: Dehogyis. Anyaszervezetünk a Szolidaritás Mozgalom majd mindegyik demokráciát, jogállamot, vagy sajtószabadságot védő tüntetés szervezője volt. A legkisebbtől a legnagyobbakig. Ez nem kérdés.

S.P.: Akkor mi a kérdés? Nem értem amit mond.
Sz. S.: Az a kérdés, hogy azok a szervezetek, politikusok, akik szenvedélyesen védik a demokráciát a szabadságjogokat, és akik mellett mi számtalanszor már kiálltunk, azok

vajon mellénk állnak-e abban a harcunkban, hogy a szabadság jogok mellett, pénzt is adjunk az embereknek. Nem csak picit, hanem sokat.

Annyit, amennyiből normálisan meg tud élni egy család. Tudnak sportolni, szórakozni, pihenni, tanulni, fejlődni úgy, hogy a szülőknek nem kell belerokkanni ebbe.

S.P.: Maguk újra akarják osztani a lapokat, a tőkésekkel és az államal?
Sz. S.: Bingó. Új társadalmi szerződés kell. El kell érni, hogy a magyar munkások, dolgozók büszkék legyenek magukra és a munkájukra, ne dőljenek be az elmúlt harminc év agymosásának, és merjék kiharcolni a jogot arra, hogy jól éljenek. Fekete munka, harmadik műszak és hétvégi fusizás nélkül.

S.P.: Nem lesz egyszerű, ugye tudja?
Sz. S.: Azt érezzük, hogy elképesztő módon feszül a magyar társadalom. Pártomat az Igen Szolidaritást a liberális ellenzéki médiában és a kormányoldalon is kinevették, amikor 2 hónapja bejelentettük. Nyíltan szembe mentünk a mainstreammel. Azóta az van, hogy lopják a szlogeneinket, másolják az internetes megoldásainkat, és már egyáltalán nem nevetnek rajtunk. Pontosan tudják, hogy őszre mérhető támogatottságunk lesz.

S.P.: Na de ha másolják magukat, honnan fogják az emberek tudni, hogy maguk az eredeti verzió? Nem fél attól, hogy a nagy zajban nem hallatszik meg a maguk neve?
Sz. S.: Egyáltalán nem. Mert persze a jelszavainkat másolják, de számainkat már nem. Mi kuriózumként a magyar politikában nem félünk az olyan lózungnak ható mondtatok mellé, hogy a szociális válságot fel kell számolni és cserébe pénzt kell adni az embereknek (a párt jelmondata – a szerk.), számokat is tenni.

Nem félünk a 200.000 forintos nettó minimálbértől, valamint a 37.500-as családi pótléktól sem. Ezt a kollégák már nem teszik meg, ők tudják hogy miért. Nem a levegőbe beszélünk. Ki fogjuk harcolni, hogy 2022-ben, ne csak arról szóljon a választás, hogy demokráciában akarunk-e élni vagy sem, hanem arról, hogy hogyan lesz több pénzük az embereknek, úgy hogy nagyjából fele annyit kell dolgozniuk.

Ha érdekel a radikális hangvételt vállaló újságírás és hírszerkesztés,
szívesen foglalkoznál alapos és igényes tényfeltáró anyagok írásával
esélyegyenlőségi, szociális, érdekvédelmi vagy politikai területen,
akkor az alábbi címre várjuk jelentkezésedet: kalmarszilard(kukac)gmail.com
  •  
  •  
  •  
  •