Szili út? Szanyi út?

Merre tartanak az MSZP kiútkeresői

Pár hónapja még sokan az MSZP szétesését, ideológiai alapú szétaprózódását vizionáltak, azonban ennek szinte nyoma sincs egy évvel a hatalmas választási vereség után. A szocialisták gyengülése megállt, valahol tíz és húsz százalék között stabilizálták magukat.

Határozott külön utat egyedül Szili Katalin talált magának. Ő az önkormányzati választás másnapján felállt és Szociális Unió néven saját politikai szerveződést alapított, fura keresztényi, hazafias baloldali alternatívát vázolva jövőképként. A próbálkozás mára nyilvánvalóan zsákutcába futott a támogatók, érdeklődők nyilvánvaló

hiánya miatt. A kreatív ötletek, innováció nélküli kísérlet finoman szólva sem jött át. Sem a sajtó, sem a baloldali közvélemény nem figyelt fel a kezdeményezésre. Kicsit tehát érthető, hogy Szili Katalin megijedve önnön súlytalanságától, beleszédült Orbán Viktor karjaiba. Az alkotmányozási bohóckodásba való bekapcsolódása legalább valamit visszaadott abból a hajdani dicsfényből, amit az országgyűlési elnökség sok éven keresztül adott a politikusnőnek. Szili Katalin ezzel a lépéssel két legyet ütött egy csapásra. Megkímélte magát a pártépítés izzadtságos munkájától és biztosította sok évre képviselői helyét is. A Fidesz hagyományosan buta szövetségi politikájának köszönhetően valószínűleg a Szociális Unió ott lesz a következő parlamentben Szili Katalinnal és néhány frakciójába ülő fideszes politikussal. Ehhez persze az kell, hogy az egykori szocialista politikus gyakran és harsányan kritizálja egykori párttársait. Az elmúlt hónapok megnyilatkozásai alapján ez nem fog gondot jelenteni számára.

Szili Katalin tehát maga mögött hagyta egykori pártját. Sokan valószínűnek vették, hogy a Táncsics Alapítványt vezető, azaz a sok-sok milliót kezelő Gyurcsány Ferenc is hasonlóan fog eljárni. Az önálló platformot alapító egykori miniszterelnök szintén az önkormányzati választás után indult nagy lendülettel. Több egykori SZDSZ politikus is mellé állt, hasonlóan az egykori MDF tag Debreczeni Józsefhez. Tartott egy komoly erődemonstrációt Nagy Imre szobránál, átszervezte a kapcsolat.hu portált, még a facebookra is regisztrált, de ennél sokkal több nem történt. Gyurcsány nem hagyta el az MSZP-t, pedig még szűkebb környezetében is sokan ezt tartják a valódi megoldásnak. Persze a párt stabil támogatottsága, a Gyurcsány számára mozgástérnek szóba jöhető polgári demokrata politikai paletta zsúfoltsága óvatosságra inti az irracionális, túlzott tempójú akciói miatt korábban többször bajba került miniszterelnököt. A politikai senkiföldjének sivársága még olyan nagy kalibereket is megriaszthat, mint Gyurcsány Ferenc. Ráadásul az sem biztos, hogy az MSZP nem vesztene túl sokat öntörvényű, de a szocialista párt támogatói körében továbbra is rendkívül népszerű politikusával.

Szili és Gyurcsány két meghatározó politikusa volt az MSZP-nek már 2010 előtt is. Szanyi Tiborról ez nem volt elmondható. Inkább egy fura szerzetként tartották számon a frakcióban, akit sokan nem is vettek túl komolyan. Gyakorta okozott kisebb-nagyobb galibát szókimondó stílusával, bár ezzel sok támogatót is talált magának. A Gyurcsány Ferencet szinte állandóan támadó politikus 2010 tavaszán került egyértelműen reflektorfénybe, kemény és sikeres kampányának köszönhetően. „Szanyi Kapitány” védte meg a mundér becsületét, amikor képes volt megverni fideszes ellenfelét. A csibészes szocialista ezt követően beállt a szocialista párt első vonalába. Nem hirdetett forradalmat, nem szervezett saját bázist, kívülről nézve úgy tűnt, hogy kiegyezett a pártvezetés korábban is meghatározó politikusaival és egyik legfontosabb feladata az, hogy a szerethető pesti utcagyerek

stílusával az emberarcú MSZP képét közvetítse a választók irányába. Másik fontos feladata az lehet, hogy ellensúlyozza, akadályozza Gyurcsány Ferencet.

Az MSZP az elmúlt hónapokban nem esett darabjaira és valószínűleg nem is fog. A fájdalmasan gyenge vezető politikusok nagy szerencséje az, hogy képtelen megszerveződni a valóban erős baloldali alternatíva, illetve az, hogy még mindig vannak a legnagyobb ellenzéki pártban jól pörgő karakterek. Ilyen az önmagát polgári demokrataként definiáló, de népszerűnek csak a posztkádári balosok körében tekintett Gyurcsány, a nagyszájú Szanyi Tibor és a pártszóvivői munkában önmagára találó Török Zsolt. Mindenki más csak kullog utánuk és ez a félmondat maga a kritika.


  •  
  •  
  •  
  •