Hegyi Gyula

A Hegyi Gyula elnök vezette Baloldali Tömörülés Platform az MSZP június végi kongresszusára készülve elfogadta a Szocialista hitvallás című állásfoglalását, melyet alább kommentár nélkül osztunk meg olvasóinkkal.

A szocialista gondolat napjainkban világszerte újjászületik. Ahogy néhány évtizede végleg szakított a bolsevik diktatúrával, úgy szabadul meg most a neoliberális gazdasági diktatúra befolyásától. Mind többen értik meg, hogy a szélsőséges egyenlőtlenség, a pénzügyi spekuláció, a nagytőke és a politikusi réteg bűnös összefonódása ellentétes a természet és a társadalom törvényeivel, a nagy többség érdekeivel. A szocialista gondolat megbélyegzése egyre kevésbé működik, hiszen jól látható, hogy a rágalmazókat vagy a spekulánsok, vagy a jobboldali politikusok pénzelik. Különösen örvendetes, hogy Görögországtól az Egyesült Államokon át Latin-Amerikáig fiatalok és idősek, munkások és értelmiségiek, hívők és nem vallásos emberek egymásra találnak a társadalmi és gazdasági egyenlőtlenség, a vadkapitalizmus elleni küzdelemben. A társadalmi terheket a vállukon hordozó, dolgozó embereket egyre kevésbé lehet mondvacsinált ürügyekkel egymás ellen uszítani.

A demokratikus szocializmus még nem nyerte meg a küzdelmet, de az elmúlt évtizedek apálya és megalkuvásai után ismét öntudatosan és magabiztosan veszi fel a harcot egy igazságos társadalomért. Ezt a harcot segíti minden vita, amelyben szóba kerül az egyenlőtlenség botránya, minden párt és mozgalom, amely leleplezi a jelenlegi társadalmi rendszer eredendő igazságtalanságát. Oktatás, egészségügy, munkahely, laktatás, a tájékoztatás felelőssége és a tájékozódás szabadsága: ezek azok az alapvető állampolgári jogok, amelyekre a jövő társadalmának épülnie kell. A demokratikus szocializmust együtt, az egész társadalom akaratából és fokozatosan lehet csak megvalósítani. Az első lépés a szociális piacgazdaság, amelyben a pénzügyi és gazdasági folyamatokat alá kell vetni az össztársadalmi érdeknek, a szociális méltányosságnak. Nemzeti szinten ez a parlamentek és a szociális partnerek együttműködésével valósítható meg. Nemzetközi méretekben ki kell alakulnia annak az erőnek, amely az össztársadalmi és környezeti érdekeket hathatósan képviseli a globális tőkével szemben. A nemzetközi szabadkereskedelmi szerződések elleni küzdelemben már formálódik ez a mozgalom. Nem hagyhatjuk, hogy a szélsőjobboldali erők a maguk sötét céljaira használják ki a leszakadó rétegek reménytelen helyzetét: a baloldalnak kell megfékezni a vadkapitalizmust!

Magyarország sem maradhat fekete lyuk az egyenlőségért és igazságosságért folytatott küzdelemben. Túl kell lépni azon, hogy a politika csak a hazug nacionalizmus és az eltorzult liberalizmus közti állóháborút jelentse. Le kell számolni a maffia-állam és a fideszes oligarchia hatalmával, de nem azért, hogy helyükre más színű oligarchák lépjenek. A hazai kis- és középvállalkozások helyzetének javítása mellett a szövetkezeteket, és a stratégiai szektorokban az állami tulajdont kell meghatározóvá tenni. Rövid és középtávon a környezetbarát, szociális vegyes gazdaságra épülhet fel az a demokratikus rend, amelyben mindenkinek jut munkahely, megélhetés és lakható otthon. A bérekben a teljesítményeknek, az oktatásban és az egészségügyben az állampolgári egyenlőségnek kell érvényesülnie.

A városi szegénység mellett oda kell figyelnünk a magyar falut elsorvasztó új feudalizmusra, a cselédsorsra, a falusi nincstelenek teljes kiszolgáltatottságára is. A korrupt és bűnös módon szerzett nagybirtokot mezőgazdasági szövetkezetekké kell átalakítani, vagy a falusi szegények között egy új földreform keretében szétosztani.

Vállaljuk a múltunkat!

A magyar munkásmozgalom, a szocialista politika közel másfél évszázados múltra tekinthet vissza. Jogelődje, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt 1890-es alapításával a Magyar Szocialista Párt az ország legrégebbi pártja. Vállaljuk e közel másfél évszázad nemes hagyományait, tanultunk a tévedésekből és tragédiákból. A szocialista mozgalom céljai közül sok megvalósult a huszadik században. Javultak a dolgozó emberek életkörülményei, csökkent a munkaidő, jogilag egyenrangúvá váltak a nők a férfiakkal, megszűnt a gyermekmunka, megvalósult az egyenlő és titkos választójog. Négy évtizeden át olyan rendszerben éltünk, amelyben a magántulajdont elvben a közösségi tulajdon váltotta fel. Sajnos, alapvetően állami tulajdon formájában, amelyet a dolgozó emberek nem éreztek a magukénak. Az 1989/90-es rendszerváltozás legnagyobb hibája az volt, hogy kísérlet sem történt az állami tulajdon közösségi tulajdonná alakítására, sőt, a kapkodó privatizáció során megszűnt másfél millió munkahely. Ezek helyébe azóta sem születtek új munkahelyek. Ma már jól látható, hogy a rendszerváltozás szociálisan és erkölcsileg alapvetően emiatt bukott el. Sajnos sokáig az MSZP is sodródott a neoliberális árral, emiatt vesztette el a hagyományos baloldali támogatói jelentős részét. Mindent megteszünk azért, hogy visszanyerjük a dolgozók, a hétköznapi emberek, a magyar társadalom bizalmát.

Van jobb modell!

Ehhez nem üres antikapitalista jelszavakra van szükség, hanem olyan modellre, amely egyesíti magában a gazdaság versenyképességét és a társadalmi igazságosságot. A nyugat-európai, és különösképp a skandináv országokban a progresszív adózás, a kiterjedt non-profit szektor, a fejlett szociálpolitika sokat enyhít a kapitalizmus eredendő igazságtalanságán. Az átlátható törvények, a nyilvánosság és a jogállamiság a magyarországinál sokkal jobban visszafogja a korrupciót. Első lépésben azt kell elérni, hogy a társadalmi újraelosztás mértéke és a korrupció visszaszorítása legalább a skandináv átlagot érje el. Az így keletkező költségvetési többletet elsősorban nem segélyekre, hanem a gazdaság szerkezetének átalakítására érdemes felhasználni. Támogatni kell a mezőgazdasági és fogyasztói szövetkezeteket, a non profit vállalkozásokat, a dolgozói tulajdont. A neoliberális ellenforradalom sajnos Nyugat-Európában is meggyengítette a jóléti társadalmat. Mindez a józan tőkés logikának is ellentmond, hiszen a növekvő szegénység a fogyasztást és a termelést is visszafogja. Ezért minden progresszív erővel össze kell fognunk a permanens válságot jelentő neoliberális kurzus megbuktatására, itthon és egész Európában is. A kapitalista jóléti állam ugyanakkor nem végcél, csak szükségszerű lépés egy igazságosabb termelési és társadalmi rendszer irányába.

Visszahódítjuk a kultúrát!

A rendszerváltozás egyik legkártékonyabb hazugsága úgy szólt, hogy „meghaltak az ideológiák”, és „nincs szükség kultúrpolitikára”. A magyar baloldali és progresszív erők foglyai lettek ennek a hazugságnak, önként számolták fel a sok évtized alatt kialakult szellemi bázisukat, kollektív emlékezetüket. Ugyanakkor a magyar jobboldal sikeresen építette újjá a maga ideológiáját, kulturális politikájával pedig lassan egyeduralomra jut. Alapvetően ez az ideológiai offenzíva (és a baloldal önfeladása) okozza, hogyan azok a félrevezetett, szegény emberek is jobbra szavaznak, akik valójában áldozatai a Fidesz-kurzusnak. Ma mindennél fontosabb az egyenlőségpárti, baloldali ideológia bátor képviselete és népszerűsítése, a magyar kultúrában mindig is jelenlevő progresszivitás újra felfedezése. Nincs ostobább dolog annál, mint amikor a baloldal saját hőseit politikai ellenfelei parancsára tagadja meg. Ez Lukács Györgyre, Che Guevarára ugyanúgy igaz, mint Petőfi Sándor, Ady Endre, József Attila forradalmi baloldaliságára, Illyés Gyula, Németh László népi baloldaliságára. A kortársak közül vállalni kell mindazokat a minőségi és alternatív kulturális kezdeményezéseket, amelyek a kapitalizmus, a rasszizmus, a hamis tekintélytisztelet, a bigottság kritikáját adják.

Műveltség, szociális biztonság nélkül nincs demokrácia!

Valódi demokrácia ott van, ahol az állampolgárok egzisztenciális biztonság és kellő tájékozottság birtokában tudnak dönteni a közügyekről. Akinek a mindennapi nélkülözés a sorsa, az kiszolgáltatott vagy a közönynek, vagy a szélsőséges demagógiának. A szélsőjobboldali, újfasiszta kór egyetlen biztos ellenszere a jó társadalom- és gazdaságpolitika, az alsó középosztály megmentése a lecsúszástól, az elszegényedéstől, a tartós munkanélküliségtől. De a közügyek gyakorlásához műveltség, tájékozottság is kell, amit sem a poroszos biflázásra épülő iskola, sem a szenzációhajhász média nem adhat meg. Olyan iskolarendszert akarunk, amely minden gyermek számára azonos szintű és értékű tudást ad, lakóhelytől és a szülők anyagi helyzetétől függetlenül. Erre a legjobb példa a finn iskolarendszer, amelyben nincs sem egyházi, sem magániskola, és mindenki a maga körzetébe tartozó iskolába íratja be a gyermekét. Az iskola igazgatóját a mi modellünkben a tanároknak és a szülői közösségnek kell megválasztania, függetlenül minden állami és politikai nyomástól.

Szociális Európát, békés külpolitikát!

Az Európai Unió, legalábbis a meghirdetett céljaiban, évtizedeken át a jóléti állam modelljére épült. A tagállamokban és közösségi szinten is igyekezett kiegyenlíteni a fejlettségi különbségeket, célul tűzte ki a nők és férfiak egyenjogúságát, haladó környezetvédelmi jogszabályokat fogadott el. A szocialisták, a liberális és jobbközép erőkkel együtt, ezért támogatták az európai integrációt. Sajnos a pénzügyi válság óta az EU-ban egyre agresszívabban érvényesül a neoliberális gazdaságpolitika, a gazdag országok önzése, a nemzetközi nagytőke kritikátlan kiszolgálása, a jóléti állam leépítése. Ez a terjedő EU-ellenesség alapvető oka. A magyar szocialisták a szociális igazságosságra törekvő, a társadalmi és földrajzi kohéziót támogató Európai Unió, a szociális Európa hívei. Csak akkor menthetjük meg az európai egységet, ha a pénztőke uniója helyébe a dolgozó emberek, az európai népek valóságos szövetségét állítjuk. Elutasítjuk a kontinensújabb felosztását „mag”és „periféria” Európára. Baloldali ember, szocialista mozgalom csak békepárti lehet, hiszen a háborúk abszolút vesztesei mindig a szegények, a kisemberek. Elutasítunk minden hidegháború uszítást, etnikai gyűlölködést. Növelni kívánjuk az EU-n belüli biztonságpolitikai együttműködést, vállaljuk hazánk NATO-tagságát, korrekt és partneri viszonyt akarunk Oroszországgal.

Új szövetséget a haladásért!

Soha többé nem akarunk olyan világban élni, amelyben egy, vagy akár több, egymással versengő párt rátelepedhet a társadalomra. Egy szocialista párt célja csak az lehet, hogy segítse a társadalom önszerveződését, egy igazságosabb és egyenlőbb rendszer kialakulását. Ebben legfőbb szövetségeseink a valódi, harcos szakszervezetek, a szociális, környezetvédő és egyéb civil szervezetek, az öntudatukra ébredt szülői közösségek, fogyasztóvédelmi szervezetek, minden jó szándékú állampolgári önszerveződés. Tiszteljük és becsüljük Ferenc pápát, aki sok álbaloldali politikusnál pontosabban fogalmazza meg, hogy a tőke kapzsiságával szemben a dolgozók, a szegények mellé kell állnunk. Ferenc pápa Bolíviában három szóban foglalta össze társadalmi programját. „Föld, lakás, munka.” Ha a „földön” a mindenkinek kijáró anyagi biztonságot is értjük, akkor ez pontosan összefoglalja a mi programunkat. Ezért a jó szándékú keresztényeket is természetes szövetségeseinknek tekintjük.

Hegyi Gyula

Szájhősök tere. Olyan gondolatmorzsák a netről, amik nem feltétlen tükrözik a szerkesztőség álláspontját, de mindenképpen érdemes tudni róluk.

Hozzászólások

  1. Ezt a nyomorultul fasiszta baromságot nem is érdemes olvasni.
    Már elérve oda, hogy fenntartva véli látni a szocialista eszmét, de úgy, hogy “szakított a bolsevik” – no mármost, nácikáim, a szocializmus egyetlen lehetséges megnyilvánulása a bolsevik mozgalmiság és politikai cselekvés, hősiesség volt. A szocializmus nem választható el a hős bolsevik úttörőitől.
    hegyi adolf tehát mocsárba csalja az idiótákat.
    Ennyi.